"Érdekesebbnek ígérkezik a Katonában a Bodó Viktor által a nézők leveleiből és a színészek tapasztalataiból összerakott Anamnesis, ami a magyar egészségügy helyzetét kívánná boncolgatni. Megnézendő - közös borzongás várható."
Ezt az ajánlót írtam 2012. márciusában a bemutató előtt. Most, szinte egy év csúszással 2013. márc. 10-re van beütemezve, meglátjuk. Hallottam róla jót is és rosszat is.
Mi történt 2013. március 10-én este?
Bodó Viktor előadása egy vázlat, kiragadott klisék nem túlságosan elrendezett egyvelege némi élőzenével és néhány vetített interjúval.(Utóbbiak lekötöttek.) Nekem nem állt össze egésszé. Mivel egy ideje megy, csak én halogattam – ez most nem azért lehet így, mert még kiforratlan az előadás. Nincs darab - ezt mondanám, ha sarkosan akarnék fogalmazni.
Érdekes a téma, a magyar egészségügy pillanatnyi helyzete, minden nézőben más tapasztalatok szűrődtek le, nyilván ennek megfelelően az egyes epizódok is másként hatnak. Aki például már látta az apja holttestét, nem hiszem, hogy igazán tudna nevetni a patológiai jeleneten. A közönség jelentős része nevetett, így sejtem, hogy sokaknak tetszik az előadás. Mindenesetre egy politikus és egy színházrendező is a kaszás halál áldozata lesz, minden előkészítés nélkül. (Egyáltalán nem érint meg ez a fordulat. Elvileg vicces lenne ez is.)
Mi az ebben a majdnem két órás előadásban, ami indokolhatja a megtekintést? Nagyon kis része fogott meg a látottaknak, így ezt most könnyen összegyűjtöm.
Jó az, amikor a színészek éppen zenélnek a színpadon. Igaz, hogy ez a témához nem kapcsolódik, de jó őket hallgatni. Jó még Szirtes Ági és Lengyel Ferenc rövid jelenete. Lengyel orvos és elvált feleségét (aki mentőorvos) felvilágosítja, hogy tüdőrákot állapított meg nála. Hozzáteszi: nem komoly az egész, biztos túléli. Aztán meghívja egy szupercsokira, de mégsincs pénze, így az asszonytól kér aprót a kávéautomatához. Természetesen ő issza meg a löttyöt. A jelenet végén pedig közli, hogy gyerektartásra most nincs pénze, de kér kölcsön 135 ezret. Ezen Szirtes csak nevetni tud. Ez a jelenet több erővel rendelkezik, mint akármelyik másik. Két emberi sorsot, sőt két ember kapcsolatát is felmutatja 3 perc alatt két szuggesztív színész. Azt hiszem, hogy ha írnak egy rendes darabot ebből a hálás témából, ugyanilyen színvonalú munkára többen is képesek lettek volna a csapatból. A többieknek ennyi szerencséjük sem volt, karikatúrák jutottak nekik.
Ami még érdekes volt: jó volt látni Olsavszky Éva és Kun Vilmos kettősét. Olsavszky beteg, a férje (a darabban is férje) látogató. Kettősük is erőteljesebb volt az előadás többi részénél. Később zenélgetnek, énekelgetnek. Vili bácsi egyedül marad, majd ő is, mint annyian az automatához lép. Bedobja a pénzt, megkapja a löttyöt. Félig megissza, kinéz a közönségre, elfintorodik, majd vállat von. Ebben benne van az, ha ez a feladatom, megiszom ezt is, annyi mindent csináltam színpadon, majd pont ezt ne tudnám megtenni. De van benne egy kis kajánság: „Vége az első résznek. De nincs szünet!”- mondja. Érzésem szerint az alkotók is érzik, hogy nem szabad esélyt adni a nézőknek a távozásra. Lennének, akik a jobbik eszüket használva legalább innen kereket oldanának, ha a kórházakból adott esetben nem tudnának ők sem szabadulni. A halál elkerülhetetlen, de ezt az előadást nem muszáj megnézni.
