2012. március 8-án láttam Peter Shaffer darabját, a Black Comedyt. Ezt a darabot korábban a József Attila Színházból már ismertem, de mindössze az a mozzanat maradt meg belőle, hogy az a nagy alapötlet, hogy szinte folyamatosan áramszünet van. Amikor a színészek elvileg sötétben vannak, akkor világos a színpad és megfordítva. Értékelhetnénk ezt szimbolikusan is - lehetséges, hogy az egész életünket lényegében tapogatózva éljük le, anélkül, hogy igazán felfognánk cselekedeteink igazi jelentőségét. Azt hiszem, hogy ez az előadás ezt nem akarja, hanem tisztán és egyértelműen a közönséget akarja szórakoztatni. Számtalan vicces jelenet van, igazán lehet nevetni. Az egészen apró részletek elhalványulnak, de az megmarad, hogy az egész a képmutatás komédiája. Igyekszünk másnak látszani, mint akik vagyunk. Ez ideig-óráig sikerülhet, a végtelenségig nem. És minek az egész felhajtás, jut eszünkbe.
Amit a Centrál korrekt előadásában legjobban szerettem: az előadás előtti Beatles koncertet. El tudnám képzelni, hogy csak azzal is kitöltsenek a színészek egy egész estét.
bejegyezve: 2013. jún. 9.