2012. jan. 8.
Vasárnap megnéztem a Szirénéneket a Kamrában. (Odüsszeusz három fia keresi apját. - ez a téma röviden) Nem gondoltam rá, hogy előtte elolvassam a szöveget, mert fel sem merült bennem, hogy kiadták. De, kiadták a Nádas Péter sorozatban. Ez is Dömötör András-rendezés, nagyon jó valóban, operaszerű, meglehetősen tömény. Nádas Péter jellemzően nem könnyű olvasmány, gondolkodni kell. Ez az előadás is elég komoly szellemi munkát igényel a befogadótól. Ha menni akartok, utolsó percben is lehet, mert erre is maradnak jegyek és az utolsó órában csak 145o Ft, nem 29oo Ft. Kicsit szomorú, hogy egy ilyen minden tekintetben kidolgozott, igényes, nagyszerű színészeket felvonultató játék, amiben nehéz hibát találni, ennyire kis nézőteret sem tölt meg. Gondolom, a tömegek észlelik, hogy ez nem lesz felhőtlen szórakozás. De nagyon emlékezetes lesz.
2013. márc.14.: Hm. Egy évnél több eltelt. Az előadásra főbb vonalakban valóban emlékszem, az fogott meg, hogy milyen összhang uralkodott a színpadon, félelmetesen kidolgozottnak érződött minden apróság. Szacsvay és Szirtes Ági arca az, ami ennyi idő után is bevillan ebből az előadásból. Na meg az, hogy minden percben szükség van a megfeszített figyelemre. Terveim szerint ezeket az utólag feltett kommenteket majd kiegészítem részletekkel olyan előadás esetén, amelyik még aktuális lehet. Sajnos ezt is levették, ahogy a Bőrpofát is, Dömötör másik előadását, aminek éppen tavaly januárjában volt a bemutatója.
A Katona dramaturgjainak sem lehet könnyű, mert olyan darabokat találni, amelyek a mai korról beszélnek, a rendező is lát bennük fantáziát, a nézők érdeklődésére is számot tarthat és kicsit sem kommersz-gyanúsak, nagy kihívás találni. Ahogy látom a megvalósítással már kisebb a probléma, kevés néző előtt is csúcsformában dolgoznak a művészek.
