Az elmúlt napokban háromszor jártam a Müpában. Sebestyén Márta gálája után, a hétfői napom Mendelssohn Éliás c. oratóriumáról szólt, amelyet szerencsére a Bartók Rádió egyenesben közvetített, így még február végéig elérhető is lesz a mediaklikk.hu oldalon. Túl sok részletezést épp ezért nem is kíván – felvételnél nincsen jobb nyomhagyás.
Szutrély Katalin, Krajnyák Dalma, Megyesi Zoltán és Melkovics Zoltán - karmester: Vashegyi György
Érdekes helyzet az, amikor valaki hetek óta számít egy előadásra, és aztán hirtelen műsorváltozással minden borul. Mintha egy étteremben rántott húst kérnénk, de vadasmarhát kapnánk. Nem nevezhető tragikus fordulatnak, de azért csak érint minket.
A párhuzam persze mással is helyettesíthető, a lényeges elem, hogy a közönségnek legalább a kétharmada még A bűvös vadász-ra (és annak kiírt szólistáira) vette meg a jegyet, így még az is megeshet, hogy aki később nem nézett rá a honlapra, a helyszínen eszmélt rá, hogy Mendelssohn Éliás c. oratóriumát fogja hallani Weber operája helyett.
Nem tudnám megmondani, hogy a kettő közül melyiket választottam volna, viszont ennek a különleges helyzetnek köszönhetően, már decemberben sok meghallgatással nagyon jól felkészültem a Bűvös-re, és ez önmagában is jólesett. Ezek után volt nagyjából három hetem az áthangolódásra – van egy kedvenc Éliás-felvételem is, később ezzel jártam a várost.
A közönség reakcióit látva, elégedett emberek mehettek haza az oratórium után, amelyet változatlanul a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara adott elő Vashegyi György vezényletével, aki már nem először interpretálta ezt a Mendelssohn darabot sem. Túl gyakran nem kerül közönség elé, én 2018 októberében hallgathattam meg élőben először az Orfeo Zenekarral és a Purcell Kórussal, majd 2022-ben a BDZ-vel, az Énekel az ország mozgalom előadásaként.
Lett volna még korábban is lehetőség a művel való találkozásra – 2011 januárjában, amikor a Müpában talán először játszották el, akkor is Szutrély Katalin és Megyesi Zoltán közreműködésével, ahogy most is.
Ezen az estén a rendkívüli helyzetet még bonyolította, hogy a beharangozott külföldi bariton helyett a címszerepben beugrással debütált Melkovics Zoltán, aki eredetileg kisebb szóló feladatot látott volna csak el.
Előadásában a profétát inkább egy olyan közénk tartozó hétköznapi embernek képzeltem, akire rászakadt a nagy feladat, amely elől nem próbál menekülni, hősiesen (és eredményesen) helytáll ellenkezés nélkül. Szólamát líraian adta elő, kevésbé mennydörögve – szép hangszíne jól érvényesült, kellemes élmény volt hallgatni.
Kiemelten fontossá vált a nép szerepében a Magyar Rádió Énekkara, akiknek erőteljes megszólalásaiból kiérezhettük, hogy élet-halál kérdésről van szó, sem az nem másodlagos, hogy esik-e az eső, sem az, hogy melyik isten közreműködésének köszönhetik…
Minden további megjegyzés helyett javaslom a kattintást, a hangverseny pótlólagos meghallgatását.
Ps. Az MR Szimfonikusok Facebook oldaláról származnak a mellékelt fotók.