Még szerencse, hogy nem hittem magam eddig sem hiper-tájékozottnak, mindig érnek meglepetések a műsort illetően. Csütörtökön késő éjjel vettem észre, hogy a július a Határátlépések után hozhat egy 11., bónusz-eseményt is számomra - ha elmegyek érte Dunaújvárosba.
Így lett.
Gyanús személyek együtt - Kovács Vanda, Csadi Zoltán, Tőkés Nikoletta és Kiss Attila
Nem mondhatnám, hogy a Hajmeresztőnek, mint darabnak én lennék a kifejezett célközönsége, de azért már láttam belőle két jól sikerült előadást, nem is olyan régen a másodikat a Centrálban, amely szintén még műsoron van. A fiam ezt azt azóta is emlegeti, nagyon aktívan vett benne részt, és szerette benne nagyon a főnyomozót játszó Simon Kornélt, aki a főgyanúsítottja maradt, őt nem sikerült mindenféle megszavaztatott befejezéssel félrevezetni. Mivel ezt nem akarta semmivel elfedni, így hagytam, és egyedül mentem átélni életem második dunaújvárosi színházi élményét (a Rák Jóska után).
Dunaújvárosba – legalábbis odafelé – könnyű és kényelmes az eljutás, busszal „egy Pomádényi” (75 perc) az út a Népligettől a Dózsa mozi megállóig. Szezonban rövid előadások esetén visszafelé megoldás lehet a 22.30-as vonat, de ez most nem jöhetett szóba, mivel az előadás fél9-től 11-ig tartott. A Dózsa mozi a „festői iparváros” közepén van (talán), innen könnyen elérhető a Duna-parti sétány, ahova az előadás előtt elmentem körülnézni.
A Duna partja tegnap
A nézőtért a színház melletti Petőfi ligetben rendezték be, ahol régebbi nyarakon rendszerint koncertek voltak, de mivel most a koncertek betiltása is napirenden volt, a színház inkább kitelepült "Bartók liget" néven, és néhány vendégprodukció (pl. Az őz) után a korábbi évad bemutatóját vették elő, a február óta nem játszott Hajmeresztőt.
Szabadtéri előadás volt, de most kivételesen nem fenyegette eső a megtartását, és nem lépték túl a szúnyogok sem az elfogadható mennyiséget. Sőt semmilyen zavaró nézői magatartásról nem tudok ezúttal beszámolni, a közönség dicséretet érdemelt, mert nemcsak nyugodtan figyelt, de amikor kellett, nagyon sok kérdés is elhangzott, volt aki még a színpadra is felment a nyomozást segíteni. (A produkció szereplői tudnák egyedül megítélni, hogy ez átlagosnak, vagy netán átlagon felül aktívnak mondhatóak voltunk.)
Ez a darab kifejezetten szórakoztató célzattal kerül színre mindig, nem feszeget valamely társadalmi problémát, nem szólít fel az életünk megváltoztatására. Ez az este most elsősorban a JÁTÉKról szól, és arról, hogy milyen nagyon kell ez nekünk nézőknek, játszóknak egyaránt. Ráadásul (aki nem ismeri a darabot, azoknak mondom): az első rész közepétől az előadás interaktívvá válik, és az előre meghirdetett gyilkosság után jön a színlapon is beígért nyomozás. Sok múlik a nézőkön, az egyetlen igazi tragédia az lehetne, ha nem szólna hozzá senki.
Egy lehetséges befejezés képe...
A Centrál előadása nekem még nem volt túl régen, így eléggé pontosan emlékeztem egyes szükséges fordulatokra, és élveztem a különbségeket, amelyekből legalább annyi volt, mint az azonosságokból. Sok a nézői beavatkozás, két egyforma előadás nincs is, és még azzal nem számoltunk, hogy háromféle véget tudunk megszavazni. (Elég kiegyenlített volt a mezőny, 4-5 szavazaton múlt, hogy végül most ki lett a gyilkos.)
Ennek az előadásnak, Sipos Imre rendezésének is kialakult a maga rajongótábora, még a női mosdóban is latolgatták az előadásban különösen aktív gimnazista lányok, hogy most melyik befejezést szeretnék látni.
Az előadás karakteres vonása, hogy a neveket magyarították, amit lehetett a helyi viszonyokra adaptáltak, még az előadás kezdésekor megszólaló rádióadást is. A közönség ezt hallhatóan értékelte, és poénként hatott minden egyes dunaújvárosi vonatkozás. Ehhez a dramaturg, Bodor Böbe is sokat tehetett hozzá, ne felejtődjön el.
A díszlet kezdés előtt
Az előadás hálás a díszletmunkások szemszögéből is: egy helyszínen játszódik, nem kell átrendezni a két felvonás alatt, és még kellék sincs igazán sok. Azt azért nehezen értettem, hogy egy „Magyarország felfedezése”, illetve egy színháztörténeti kézikönyv mit keres egy fodrászat polcán, de lehet, hogy ez is csak a magyar vonatkozások nyomatékosítására kellett. Néhányszor még magára a színházra is utalnak a darabban, sőt a nyomozást vezető Őze Áron szövegében még megjelent néhány egészen friss motívum is, amely a karanténra, illetve a jelenlegi helyzetre utalt. Ezeket az improvizatív szövegeket a közönség különösen szerette, jó ötlet volt az „itt és most történik” hatást kialakítani. Kedvem lett volna azért poénból megkérdezni, hogy miért van nyitva egy fodrászat Dunaújvárosban még este fél kilenckor is, de aztán nem kötözködtem. (Nyilván ugyanazért, amiért 100+ tanút hívtak a nyomozáshoz, és szavazással dől el a gyilkos személye másfél órán belül.)
A liget egyik nagy platánja - kilenc előtt
A hangsúly egyértelműen a színészeken van, nem a látványon (Matyi Ágota a tervező, ne maradjon ki), és a színészektől azt követeli meg a mű, hogy végig a karakterüket megtartva, ahhoz hasonlóan beszéljenek, mint amilyen szöveget előre megírtak nekik. Ez annyira nem szimpla feladat, szinte mindenkinél érezhetően elválik az improvizáció a megírttól.
Őze Áron nyomozásban
A hat karakter között ezúttal is van, amelyik hálásabbnak tűnik, mint a többi. A legfontosabb mégis az estet is irányító nyomozó szerepében a már említett Őze Áron, aki kollégájával, a másodhegedűsként szereplő Gasparik Gáborral együtt azért most is gyanúba került, ha nem is olyan erősen, mint annak idején a Centrálban, amikor többek között az én fiam is nagyon firtatta a rendőrök esélyét a gyilkosságra. Van azért a darabnak gyenge pontja, belátható, lehet, hogy írhatnának hozzá még egy negyedik befejezést is.
Őze Áron egyértelműen a legfőbb tartóoszlopa az előadásnak, aki elég jól bírta azt is, hogy a fodrászat mindkét alkalmazottja látványosan kikezdett vele, akiket Kiss Attila és Tőkés Nikoletta játszott. Neki elhisszük, hogy ezt a módszert választották az igazság kiderítésére, és láttuk benne a dunaújvárosi rendőrség képviselőjét. (Érdekes lehetne egy olyan előadás ebből, amelyet kifejezetten a helyi rendőröknek tartanak valamilyen apropóból, még ez is eszembe jutott. Olyan nagyon sok az utalás munkájuk eredményességére.)
A saját neméhez vonzódó fodrász szerepét az általam eddig megszokottnál visszafogottabban, de rokonszenvesen játszotta Kiss Attila, akiből egy előre kitervelt gyilkosságot tényleg nehéz lett volna kinézni. A másik három gyanúsítható személy szükségszerűen kevésbé kerül hozzánk közel, Tőkés Nikolett kihívó viselkedése helyenként már valószínűtlenül sok, de az, hogy összejátszott Csadi Zoltán régiségkereskedőjével, nem elképzelhetetlen. (Most a nő egyedül vitte el a balhét, de nagyon kevésen múlt…)
Gyanún felül egyedül a Hajmeresztő szalon vendégét, egy politikus-feleséget játszó Kovács Vanda állt, akit lehetne valamivel gyanúsítani, ha nem is gyilkossággal. Ahhoz képest, hogy végig velünk volt, mégis kapott kérdéseket a nézőktől, sokan próbálkoztak rejtélyes mondatai kibogozásával.
A hat színész játékán nem észleltem, hogy öt hónapos kihagyás után játszották a darabot ismét, jól és gyorsan reagáltak a kérdésekre, és összeforrott csapatként mutatták be nekünk a történetüket.
Gasparik Gábor, a segédnyomozó jelent
Jó volt ez a tegnapi este, nincs igazán messze Dunaújváros. Aki gondolja, már egy hét múlva elmehet a készülő Sándor Mátyás musical előzetesét ugyanígy szabadtéren nézni. A színház, amely a karantén alatt látványosan jól szerepelt, több közvetítése is országos figyelmet kaphatott, ősztől normál évadra készül. A nézőtér egyébként sem éri el még az ötszáz főt sem, nem veszélyeztetett a működése a jelen helyzetben, így nyugodtan betervezhető egy-egy előadás még a távolabb lakóknak is.
bűnjel vagy sem?
PS. Sándor Judit előadásképeit a Dunaújváros online cikkéből kölcsönöztem, sokkal több is megnézhető itt.
Még egy Duna fotómat nem tudok kihagyni, ez a Panoráma útról készült, feltétlenül érdemes ide bármilyen évszakban kilátogatni előadás előtt:
