Tantermi színház, akárhova vihető lenne Perényi Balázs rendezése. Kell hozzá három iskolai pad, a lerobbantabb típusból és néhány szék. Németh Ákos 50 perces darabja, amelyet a 7-10. osztályosok számára drámafoglalkozás is követhet (megrendelésre), kifejezetten a megcélzott korosztály problémáiról. Nekik készült.
Minden hasonló kolibris előadásban láthatunk ismerős iskolai szituációkat, a kirekesztettség élményével küzdő tinédzsereket és rosszabbnál rosszabb ötleteket, hogyan lehetne kiutat találni.
A webáruház az illegális gyógyszerkereskedelem és a drogozás veszélyeire is felhívná a figyelmet, láthatjuk, hogy milyen könnyű áldozattá válni. A szereplő színészek életkoruk alapján is hitelesek, gimnazistáknak még simán elmennek. Miután több előadásban már láttam őket (Delete, Emlékezz rám!) néhány pillanatra az az érzetem, hogy ugyanannak a közösségnek az életébe nyerünk bepillantást. Arra azért vigyáznak, hogy ne ragadjon bele egy színész ugyanabba a szerepkörbe, aki egykor magabiztos, az most a bizonytalan peremgyerek szerepébe kerül. Miután az előadásnak nem én vagyok a célközönsége, sőt még mindig bízom abban, hogy pont az én tanítványaim nem drogoznak, nem kerülhetnének hasonló helyzetbe, még akkor sem ha kirekesztettek, kicsit kívül maradtam a történeten. Lehet, hogy hárításból.
Annak a veszélye viszont felmerült bennem, hogy mi van, ha jön egy leleményesebb tanuló, aki a darabban felvetett ötletet (nem írom le azért sem!) felhasználja és nem azt a tapasztalatot vonja le, amilyet az előadás létrehozói szerettek volna. A didaktikusság nagyon érződik, talán túlságosan is, ennek ellenére úgy láttam, hogy a körülöttem ülő hetedikes gyerekek figyeltek és reagáltak a poénokra is. Csak merem remélni, hogy ők is úgy érezték, hogy amit láttak, az nem az ő problémájuk. És hátha nem élnek szeretethiányos közegben, nincsenek kiközösítve az osztályból...A drámafoglalkozás valószínűleg segíteni fog nekik, mert a Webáruházat csak azzal együtt érdemes megnézni. Akkor lesz kerek egész.