A Toscára Fekete Attila miatt mentünk, minthogy Vilma Attila nagy rajongója és lényegében egy elég jó szereplőgárdát fogtunk ki tőle függetlenül is. (A rendezés ugyanúgy elavult, de a Toscánál annyira nem zavaró ez, mint a Tannhausernél.) Természetesen most is, mint minden alkalommal a Tosca esetén eszembe jut egy 1987-es szegedi előadás, amit még osztálykiránduláson láttunk. Annál nagyobb Tosca-élményem nem volt, valószínűleg nem is lesz, ahogy 17 éves sem leszek már...
Van még pár előadás belőle, nézhető tényleg. Attila pont olyan, amilyennek Cavaradossinak lennie kell a papírforma szerint.
(Korábban meg olyan volt, mint Faust. Áprilisban pedig a Pillangókisasszonyban lesz Pinkerton - pár éve láttam abban a szerepben, szinte tökéletes. Ritka egy felületes pacákot játszik, akinek tényleg semmi fogalma sincs arról, hogy ő bárkinek is kárt okozna. Frankó Tünde mellett megrázó volt igazán. Egyszer a lányokkal annak is nekifutunk idén, kétszer egészen biztos, hogy nem bírnám ki.)
2013. márc.2. - kiegészítés: tavaly ápr.13. -án újranéztük, egy másik Toscával. Majd valahogy megfutottam a Pillangótól, de Vilmát nem akartam megfosztani tőle és így nem velem látta. Idén nemsokára jön áprilisban az idei Tosca sorozat.