Mezei néző

Az év első hét hónapjának előadásai után jöjjön az őszi félév. Mivel az Opera is törölt sok előadást, jelentősen kevesebbet néztem, és most kevesebb alkalmat emelek ki. Mindenkinek előre is köszönöm, aki az egész sorozatot elolvasta, és megfontolja, hogy a jövőben akár egyet is bevállaljon az…

Ez az írás kifejezetten azoknak szól, akik már eddig is érdeklődtek, és várták tőlem, hogy írjak végre megint az Operaházról, és akiktől kaptam már több kérdést a Hunyadi rendezéséről is. Most már elmondhatom, hogy tényleg megnéztem, de külön bejegyzésben jön az előadás ajánlója, nem akartam az…

2019.április 1-én láttam az utolsó Kékszakállú előadást, és azóta egyszer sem hallgattam végig a teljes operát, amelyről ezen a blogon számos, jellemzően a szereplők viszonyait „szételemző”, elsősorban konkrét előadásokhoz kötődő írás született, ha egy 11 részes sorozattól eltekintek, amelynek az…

A karantén után visszatértek a koncertek az életünkbe, és most már a harmadik koncertről számolok be, illetve ajánlom a zenekar három jövő évadra tervezett programját is. Visszatértünk a rendes kerékvágásba? Megy minden most már minden, mint a karikacsapás? Változott valami alapvető vagy sem? Az…

Az életünkben különösen nagy szerepe van a vágyakozásnak, és talán nem mindig tudatosítjuk magunkban, hogy milyen jó, ha arra késztet minket valami/valaki – akár a hiányával -, hogy a hétköznapokból kizökkenjünk. Így válunk néha bátrakká, irracionális döntéseket hozunk, tehát valóban élünk és nem…

A három adagnyi prózai és a pesti zenés előadások után ennek a kevésbé rövid bejegyzésnek tényleg inkább nyomhagyó és személyes jellege lesz, mivel a legtöbb itt említett előadás már nincs is műsoron, de néhány azért még igen. Amiről itt szó van, az nagyjából a tavaly látott 246 előadás 10%-a…

Életemben most először voltam a bécsiek operaházában, mégpedig Irina Brook friss Szentivánéji álom rendezésének ötödik estéjén. Korábban láttam egy-egy magyar vonatkozású produkciót a Volksoperben, illetve júliusban a Muth Színházban, de ez most mégis a STAATSOPER (!!!), amely hírnevét és minőségét…

Tavaly ezekben a napokban Miskolcon jártam, másodikán három előadást néztem ott, harmadikán, azaz ma egy éve pedig Hollóstetőről átgyalogoltam a Bükkön át Egerbe, majd a vonatozás után este még belefért egy főpróba a Radnótiban, majd a Solti teremben A tisztességtudó utcalány is. Egész nap hétágra…

Dvorák "Stabat mater"-ét a Budapesti Akadémiai Kórustársaság tagjai maguk választották saját közös születésnapjuk megünneplésére, és a mű ismeretében ez érthető is, hiszen a kórusnak kulcsfontosságú szerepe van végig. Jó volt hallgatni, és minden bizonnyal még jobb lehetett előadni. A vasárnap esti…

Felhőtlen, szép estém volt vasárnap az Erkel Színházban. Minden működött, jó volt a szereposztás, a nézőtér (akció nélkül is) megtelt az ismeretlennek számító Rossini operára, a közönség követte, majd élénken ünnepelte is az előadást. Lehetne csak ennyi is a cél, hogy a néző kapjon napokra, jó…