Mezei néző

Kellemes színházi estét ígér a tatabányaiak Egérfogó-ja Crespo Rodrigo rendezésében, és azt is ad. Aki kikapcsolódás céljából megy színházba, annak ideális választás még akkor is, ha messzebbről utazik ide, különösen akkor, ha még a jegyárakat is számításba veszi (4800 Ft egységesen).

A praktikus infóknál maradva: 140 perc egy szünettel – még a 21.41-es vonat (az alsógallai vasúti megállóhelyen) is elérhető utána, ha valaki Pestre jönne. Nekünk 11 perc volt az 1,2 km – sportos alkatúak még ránk verhetnek a távon. 😊

Legközelebb: május 2-án nézhető - jegyek ezen a linken.

Erdős Lili - Danis Lídia - Dévai Balázs - Töreky Zsuzsa - Honti György - Figeczky Bence - Kardos Róbert - Csabai Csongor

Ennél valamivel bővebben:

Egy egészen különleges előadás – a Monspart-ház - látható a Szilágyi Erzsébet fasor egyik emeleti lakásában március 1. óta. Két egykori lakó – Monspart Sarolta és Feledy Péter – vendégei lehetünk, akik a gyorsan elröppenő másfél óra alatt személyesen mesélik el életük legfőbb fordulatait. Az előadás után a vendégség folytatódik, aki szeretne, maradhat még kicsit beszélgetni a háziakkal, illetve azok képviselőivel.

Újabb időpontok: április 19., 21., 22., 27., 29. 19.00. JEGYVÁSÁRLÁS ITT.

A színészek azonosulását tökéletesnek éreztem: bár mind Péterfy Borit, mind Gyabronka Józsefet évtizedek óta nézem, mégis simán elhittem nekik, hogy negyven éve egy párt alkotnak és ez az ő lakásuk. Ugyanezt mondta a látottakról Monspart Sarolta egykori munkatársa is, aki egykor ráadásul rendszeres vendég volt ebben a lakásban, így egészen más oldalról közelített.

Színházat láttunk Tasnádi István rendezésében, de úgy, hogy nem érződött annak. (Számomra érdekes véletlen: előző este is Tasnádi-előadást láttam, a Norvégmintá-t a B32-ben, azt is ajánlom.)

Hetekkel előre azonnal elfogytak a jegyek a kecskeméti színház, a Nézőművészeti Kft. és a B32 közös előadására, a Norvégmintá-ra - még jó, hogy kétszer is volt egymás után. Három április végi időpontban ismét nézhető lesz Kecskeméten, a Ruszt Stúdiószínházban - 26-án vasárnap ráadásul 15h-kor. (Jegyek)

Zenés kamarakomédia egy részben (85 percben), közérdekű témával, Scherer Péter szórakoztató rendezői ötleteivel, amelyet három kiváló színész - Jankovics Anna, Katona László és Kovács Lehel - valósít meg, akik mindnyájan láthatóak a B32 más előadásaiban is (ld. Kicsibácsi , Leenane szépe, Pánik), így a még ismeretlen történetet előre vonzóvá teszi a létrehozók névsora - beleértve a dramaturgot, Gyulay Esztert is.

Feltétlenül érdemes megnézni ezt a feketébe hajló komédiát Marton Róbert zenéivel - a nézők reakcióiból egyértelmű, van hosszabb távon is hely ennek az újabb Tasnádi István darabnak a pesti műsorban; csatlakozhat A fajok eredeté-hez és a Kartonpapá-hoz. 

Ottmar, a gondnok: Katona László

Ennél hosszabban: 

Már megvolt az óraátállítás, elvileg itt a tavasz, és a legtöbb színház elérhetővé tette az évad megmaradt két-két és fél hónapjának műsorát. Amit most megnézhetsz, nézd is meg, mert ki tudja, hogy meddig teheted!

De mit érdemes leginkább? – saját benyomásaim szerint erre adok választ, de kommentben várom a véleményeket, kiegészítéseket.

Ha már lúd...- fotó: Dányi Viktória (Lúd: Podlovics Laura)

Jó, hogy Székely Kriszta meghívta vendégszerepelni ezt a vidéki színészek problémáit enciklopédikus teljességgel bemutató nagyon friss és játékos előadást, amelyben a Katona viszonyítási pontként szerepel – ugyanazt jelenti, mint a három nővérnek Moszkva: a beteljesületlen álmot, a legtöbbre értékelt színházat, ahová valaki eljuthat.

Az előadást ennél jobb időpontban nem is láthattam volna, közvetlenül a székesfehérvári Sirály és a tatabányai Liliom után, amelyekben központi kérdés a fiatal művészek helyzete. A Takarásban, Mikó Csaba és Závada Péter közös darabja, a helyi adottságokhoz igazítva szól ugyanerről, és fel is erősítette az előző két élményt - emiatt lett végül ebből a három vidéki előadásból a blogomon trilógia. Rám együtt hatottak, sőt még hatnak most is a megtekintés után 7-10 nappal.

Az idei Színházak Éjszakáján is a bőség zavarával küzdhettünk, jó lett volna egyszerre akár öt színházban is jelen lenni. A 72 oldalas műsorfüzet áttanulmányozása után a B32-re korlátoztam magam, ahol két színházi csapattal találkoztam - ért bőven elég impulzus az este folyamán.

Nagyon úgy tűnik az első előadás fogadtatásából, hogy a Művészet siker lesz, és méltán. Az Orlai Produkció lehetőséget adott egy fiatal rendezőnek, Sipos László Márknak a megmutatkozásra, akit sokan szombathelyi előadásaiból és egyre többen a Csengetett Mylord? - ból is ismerhetnek, ő pedig három színészt hozott helyzetbe: Mészáros Mátét (Marc), Pataki Ferencet (Serge) és Ágoston Pétert (Yvan).

Az előadás 90 perces, szünet nincs.

Megédesítette a Thália Színház a Színházi Világnapot számunkra – a köszöntőbeszéd nyomtatott példányán túl egy kis csokit is rejtett a boríték, amit székeinkre elhelyeztek. A csörgésekből ítélve, ezt szinte mindenki azonnal megette, és csak ketten hagyták a kibontást az előadás első perceire, így elmondható, hogy nagyon jól viselkedő mezei nézőkkel együtt élhettem át az „itt és most” élményét ezen a színházi estén. A világnapi üzenetet író Willem Dafoe-nak biztosan igaza van: JELEN KELL LENNED, HOGY NYERJ.” – fontos felhívás a közönségnek. Az előadáshoz kellenek tanúk, csak akkor hat, ha nézik.

Másodszor is műsorra került Budapesten a Tengeren, McPherson fekete komédiája, ezúttal a Thália Télikertben, aki az előzményekre kíváncsi a bejegyzés végén erről is olvashat.

Az előadás 19.30-kor kezdődik, csak néhány perccel korábban van a beengedés, azaz nagyon sokkal előbb nem érdemes érkezni. Majdnem tízig el is tart – egy szünettel.

Kelemen József most is színészcentrikus és nézőbarát előadást rendezett, amely fokozatosan melegszik be; ahogy figyeljük a beszélgetéseket, úgy kerülünk egyre közelebb a szereplőkhöz. Legközelebb április 1-én - jegyek még kaphatóak.

Nagyon úgy néz ki, hogy hiába sikerült igazán nagyszerűen Guelmino Sándor rendezése, Molnár Ferenc Liliom-ját Tatabányán már csak EGYSZER játsszák el - április 11-én (Jegy még van, de már nem sok!)  

Nehogy már így legyen! - ez volt az első reakcióm, pedig ismerve a vidéki színházak működését, a gyors búcsú a realitás. Lemennek a bérletes alkalmak, és ennyi - több évadot csak a legnépszerűbb stúdióelőadások (ld. Francia rúdugrás, Mégis kinek az élete?) élhetnek túl, amelyeknek kialakult újranéző közönsége is.

Erdős Lili (Julika) és Csabai Csongor (Liliom) - velük bármilyen koncepcióban életre kelne a történet és érdemes lenne megnézni - ez a legrövidebb ajánlóm. 

Részletesebben:

Szerencsések azok, akik ezen a játékos Zsótér-rendezésen keresztül ismerkednek össze Csehovval - ettől az egy előadástól akár bele is szerethetnek a Színházba.

Röviden:

Nézőt és színészt egyaránt boldogító előadás a székesfehérvári Sirály. Az alkotói csapat eltalálta a megfelelő arányokat, egyszerre sírunk és nevetünk, és van utóhatása is: nem üres két óra húsz perc, még napokig van min elgondolkodnunk. A színészek együtt és külön is jól érvényesülnek, mindenki fontossá válik számunkra, ahogy egy ideális Csehovban mindig. Meglepetésként még kicsit zenés is.

Maradjon műsoron minél tovább a Kozák András Stúdióban és juthasson el más városokba is - csak ezt kívánom az alkotóknak és a szereplőknek, köszönettel az élményért.

Ennél részletesebben: