Mezei néző

Kisebb gondolkodás után mégis úgy döntöttem, hogy egy egész rövid bejegyzésben legyen nyoma ennek a múlt vasárnap délelőtti rövidre sikerült Aida-nézésnek is, a rend kedvéért, illetve az énekesek miatt, akik egyébként rendesen odatették magukat. (Az előző bejegyzésben részletesen volt szó a rendezésről, ez mindössze kiegészítés.)

Az áprilist jellemzően a Budapesti Tavaszi Fesztivál és tavaly óta a vele összekötődő MITEM előadásai (a Nemzeti Színházban) dominálják. Aki vendégelőadásokra kíváncsi, azoknak nincs más választása, az események honlapjait érdemes átnézniük részletesen. Én továbbra is beérem a később repertoár-előadássá váló néhány bemutató (és esetenként egyéb előadások) kiemelésével. Amikor elkezdtem a saját tervemet összeállítani, laza hónapnak tűnt az április – jelenleg maradt két este, amelyikre nincs semmi alternatíva beírva. Meglátjuk, hogy mi lesz a vége. Márciusban eddig, 24 nap alatt húsz előadást néztem és még 7 van tervezve, úgy, hogy a mait mégis passzoltam az utolsó percben.

Nézzük meg a kínálatot színházak szerint, ahogy mindig, kommentben kiegészíthető általatok is.

Hat előadás:

Nyolc előadás:

Hat előadás:

Bach születésnapját és a közelgő húsvétot két kantáta eljátszásával ünnepelte a Szolnoki Szimfonikus Zenekar, mégpedig a Belvárosi Nagytemplomban. Néhány benyomás következik, egy másfél oldalnyi blogbejegyzés. Ne is álmodjon senki zenekritikáról, hogy jönnék én ahhoz...

Karinthy Márton színházigazgatóként saját színházában is minden este jelen van és emellett látogatja a város összes többi színházának friss előadásait, vagy ha nem, képes ezt a benyomást hosszú évtizedek óta fenntartani. Most úgy látszik, hogy egyszerűbbé akarta tenni a saját helyzetét és egy hétre inkább meghívott 21 előadást a Purim fesztivál keretében, így saját színházában élvezheti más műhelyek produkcióit.

Nyolc előadás:

Mielőtt valaki félreértené a címet: a Karinthy Színház most is hű magához és azt adja, amit ígér: ezúttal 2 óra 15 percnyi kikapcsolódást saját életünkből. (Persze lehetnek véletlen egybeesések, nyilván érdekes (? vagy inkább drámai) lenne, ha egy gyanakodó feleség kitenné a férjét ennek a megcsalási-vígjátéknak és lesné a hatást, ahogy annak idején Hamlet az egérfogó jelenetben, de akinek nincs titkolni valója, az megnyugodhat, mások kutyaszorítóba kerülésén felhőtlenül szórakozni fog.)

Nagyszerű érzés, amikor reménykedem egy előadásban és a felfokozott várakozásaim beigazolódnak és az ideális szereposztásból valóban sikerül jó előadást létrehoznia a rendezőnek, aki ezúttal Gábor Sylvie, az Operaház játékmestere.