Mezei néző

Nagyon úgy néz ki, hogy hiába sikerült igazán nagyszerűen Guelmino Sándor rendezése, Molnár Ferenc Liliom-ját Tatabányán már csak EGYSZER játsszák el - április 11-én (Jegy még van, de már nem sok!)  

Nehogy már így legyen! - ez volt az első reakcióm, pedig ismerve a vidéki színházak működését, a gyors búcsú a realitás. Lemennek a bérletes alkalmak, és ennyi - több évadot csak a legnépszerűbb stúdióelőadások (ld. Francia rúdugrás, Mégis kinek az élete?) élhetnek túl, amelyeknek kialakult újranéző közönsége is.

Erdős Lili (Julika) és Csabai Csongor (Liliom) - velük bármilyen koncepcióban életre kelne a történet és érdemes lenne megnézni - ez a legrövidebb ajánlóm. 

Részletesebben:

Szerencsések azok, akik ezen a játékos Zsótér-rendezésen keresztül ismerkednek össze Csehovval - ettől az egy előadástól akár bele is szerethetnek a Színházba.

Röviden:

Nézőt és színészt egyaránt boldogító előadás a székesfehérvári Sirály. Az alkotói csapat eltalálta a megfelelő arányokat, egyszerre sírunk és nevetünk, és van utóhatása is: nem üres két óra húsz perc, még napokig van min elgondolkodnunk. A színészek együtt és külön is jól érvényesülnek, mindenki fontossá válik számunkra, ahogy egy ideális Csehovban mindig. Meglepetésként még kicsit zenés is.

Maradjon műsoron minél tovább a Kozák András Stúdióban és juthasson el más városokba is - csak ezt kívánom az alkotóknak és a szereplőknek, köszönettel az élményért.

Ennél részletesebben:

Ez az a helyzet, amikor érdemes nagyon alaposan (!) elolvasni a színház oldalára kitett leírást, sőt házirendet is Regős Simon rendezéséről -  az én rövidnek és praktikusnak szánt ajánlóm erre hívja fel a figyelmet. (Aki hosszú, elemző bejegyzést szeretne, azoknak ajánlom az Erdőszellem-ről írt 15 ezer karakteres AJÁNLÓT, ennek szinte azonnal vége lesz, ahogy elkezdődik és egyáltalán semmit nem árul el a történetről.)

Néhány benyomás az Eötvös 10, a Radnóti Színház és a Sirokkó Szövetkezet együttműködésében született kísérleti előadásról, amely több nézőpontból is megismerhető.

A Leenane szépé-t, Martin McDonagh "kultikus tragikomédiáját" 1997-ben játszották először a Víg Házi Színpadán, és ez a múlt heti premier Dunaújvárosban a mű 18. magyar nyelvű bemutatója. Tavaly műsorra került Miskolcon, Debrecenben és Nagyváradon is, így óhatatlanul is felmerül a kérdés, miért lett ennyire érdekes számunkra az 1980-as évek Írországában játszódó történet.

Alföldi Róbert Ványa bácsi szerepében? Ivánka bácsira átnevezve?

Csodás ötletnek tűnt és hetek óta vártam az előadást. Miután a negyedik nyilvános alkalomra jutottam el, már sok mindent hallottam előre, így nem csalódtam a végeredményt látva – Borovi Dániel előadásfotói sokatmondóak, több is megtekinthető a színház Facebook-oldalán.

Az előadás kétrészes, kevesebb, mint három óra – a második rész valóban izgalmasabb, mint az első, nehogy hazamenjetek a szünetben!

Az Orlai Produkció már korábban is több monodrámát készített tipikus női élethelyzeteket bemutatva, és ezek közül több hosszú évekig is műsoron maradt, mert sokakat megérintett. A levehetetlennek tűnő Egyasszony, a Mély levegő, a Babilon dosszié és az Apád előtt ne vetkőzz után megérkezett a Hosszú virágzás is, Radnay Csilla előadásában.

Nyolcvan percig, szünet nélkül nézhetjük a színésznőt, és ismét megállapíthatjuk, hogy bármit játszik, "vele tudunk menni", így mindig érdemes az előadásait keresni. 

Ezen az estén csak kicsit énekel, de az éppen elég hozzá, hogy még az ajánló elején felhívjam a figyelmet másik monodrámájára is, amelyik viszont teljesen zenés, egészen elképesztő természetességgel énekli végig a Sommerreisé-t. Aki mindkettőt megnézi, az biztosan követni fogja a pályáját, ha eddig még nem tette volna meg.

Következő előadások: március 16-án a Benczúr Házban, majd április 13-án ismét a Jurányiban látható.

Hat napig ültem a Radnóti új bemutatóját ajánló szövegemen, amelyről be kell látnom, hogy alkalmatlanul hosssszú – 15 119 karakter, azaz 7 A/4-es oldalt tesz ki csak a szöveg.

Az Erdőszellem Csehov Ványa bácsi-jának ősváltozata, tíz évvel korábbi, nem hibátlan mestermű, viszont van benne remény és frissesség.

Miután valóban szeretném, hogy ne hagyjátok ki, mert csodásak benne a Radnóti színészei, akiket Valló Péter rendező jó helyzetbe hozott – most íme itt egy tömörítés. Ebben eltekintek a két változat hasonlítgatásától, de akit a téma részletesen érdekel, még most átkattinthat a hosszú ajánlómra.

Az előadást két részben játsszák, a menetidő közel három óra.

Immár hatodik napja foglalkoztat a Radnóti péntek este (főpróbán) látott Csehov-előadása, azóta írogatom ezt a bejegyzést -  Dömölky Dániel összes fotóját felhasználtam, amit csak találtam a színház Facebook-oldalán, még néhány próbaképet is. Ez itt 15119 karakter, aki a RÖVID AJÁNLÓval is beéri (3728), az már most átkattinthat arra.

Röviden: ne hagyjátok ki a Ványa bácsi ősváltozatát a Radnótiban! - ritkán látható, tanulságos összehasonlítani a tíz évvel későbbi mesterművel. A színészek erős többségét eltalálta a ráosztott szerep, most is örülni lehet a társulat életörömöt sugárzó csapatjátékának, mindenkit helyzetbe hoz a rendező, Valló Péter.

Az előadás négy felvonását két részben játsszák, a menetidő közel három óra - kevesebbnek tűnik.

Bővebben:

Ismét látható Jennifer Haley Menedék című darabja, bár a Trafó helyett most a B32-ben újította fel Vajdai Vilmos.  Az új helyszínnek megfelelően a rendezés is módosult, sőt mintha talán valamelyest rövidítettek is volna a szövegen - jelenleg egy letisztult, üresjáratok nélküli nagyon egységes 90 perces előadásról tudok beszámolni.

Miután az első (részletes) ajánlómban leírtak nem veszítettek érvényességükből, csak néhány kiegészítést fűzök hozzá, igyekszem nem ismételni magamat.

A Staféta programban jött létre ez a különleges előadás, amely után garantáltan másként fogunk az autógyártással kapcsolatos hírekre figyelni, mint korábban - megmutat egy másik Magyarországot, amely talán nincs is annyira messze tőlünk. Eredetileg csak Nagy Zsolt miatt voltam a produkcióra kíváncsi, nem kifejezetten érdeklődtem az autóipar iránt, viszont a megtekintést már nem csak miatta ajánlom.

Az előadás nyolcvan perces, angol feliratozással készült, amely elősegíti azt is, hogy a németországi vendégjátékok nézői is megérthessék. ( Április 9-10-én Münchenben, 30-án Hamburgban kerül színre, feltehetően a támogató partner Goethe Intézet jóvoltából is.)

Csak gratulálni tudok az alkotói csapatnak – az ötlet és a kitartás is figyelemre méltó, megérdemelnék, hogy sokat tudják játszani a Drive-ot.