Mezei néző

Jó, hogy Székely Kriszta meghívta vendégszerepelni ezt a vidéki színészek problémáit enciklopédikus teljességgel bemutató nagyon friss és játékos előadást, amelyben a Katona viszonyítási pontként szerepel – ugyanazt jelenti, mint a három nővérnek Moszkva: a beteljesületlen álmot, a legtöbbre értékelt színházat, ahová valaki eljuthat.

Az előadást ennél jobb időpontban nem is láthattam volna, közvetlenül a székesfehérvári Sirály és a tatabányai Liliom után, amelyekben központi kérdés a fiatal művészek helyzete. A Takarásban, Mikó Csaba és Závada Péter közös darabja, a helyi adottságokhoz igazítva szól ugyanerről, és fel is erősítette az előző két élményt - emiatt lett végül ebből a három vidéki előadásból a blogomon trilógia. Rám együtt hatottak, sőt még hatnak most is a megtekintés után 7-10 nappal.

Az idei Színházak Éjszakáján is a bőség zavarával küzdhettünk, jó lett volna egyszerre akár öt színházban is jelen lenni. A 72 oldalas műsorfüzet áttanulmányozása után a B32-re korlátoztam magam, ahol két színházi csapattal találkoztam - ért bőven elég impulzus az este folyamán.

Nagyon úgy tűnik az első előadás fogadtatásából, hogy a Művészet siker lesz, és méltán. Az Orlai Produkció lehetőséget adott egy fiatal rendezőnek, Sipos László Márknak a megmutatkozásra, akit sokan szombathelyi előadásaiból és egyre többen a Csengetett Mylord? - ból is ismerhetnek, ő pedig három színészt hozott helyzetbe: Mészáros Mátét (Marc), Pataki Ferencet (Serge) és Ágoston Pétert (Yvan).

Az előadás 90 perces, szünet nincs.

Megédesítette a Thália Színház a Színházi Világnapot számunkra – a köszöntőbeszéd nyomtatott példányán túl egy kis csokit is rejtett a boríték, amit székeinkre elhelyeztek. A csörgésekből ítélve, ezt szinte mindenki azonnal megette, és csak ketten hagyták a kibontást az előadás első perceire, így elmondható, hogy nagyon jól viselkedő mezei nézőkkel együtt élhettem át az „itt és most” élményét ezen a színházi estén. A világnapi üzenetet író Willem Dafoe-nak biztosan igaza van: JELEN KELL LENNED, HOGY NYERJ.” – fontos felhívás a közönségnek. Az előadáshoz kellenek tanúk, csak akkor hat, ha nézik.

Másodszor is műsorra került Budapesten a Tengeren, McPherson fekete komédiája, ezúttal a Thália Télikertben, aki az előzményekre kíváncsi a bejegyzés végén erről is olvashat.

Az előadás 19.30-kor kezdődik, csak néhány perccel korábban van a beengedés, azaz nagyon sokkal előbb nem érdemes érkezni. Majdnem tízig el is tart – egy szünettel.

Kelemen József most is színészcentrikus és nézőbarát előadást rendezett, amely fokozatosan melegszik be; ahogy figyeljük a beszélgetéseket, úgy kerülünk egyre közelebb a szereplőkhöz. Legközelebb április 1-én - jegyek még kaphatóak.

Nagyon úgy néz ki, hogy hiába sikerült igazán nagyszerűen Guelmino Sándor rendezése, Molnár Ferenc Liliom-ját Tatabányán már csak EGYSZER játsszák el - április 11-én (Jegy még van, de már nem sok!)  

Nehogy már így legyen! - ez volt az első reakcióm, pedig ismerve a vidéki színházak működését, a gyors búcsú a realitás. Lemennek a bérletes alkalmak, és ennyi - több évadot csak a legnépszerűbb stúdióelőadások (ld. Francia rúdugrás, Mégis kinek az élete?) élhetnek túl, amelyeknek kialakult újranéző közönsége is.

Erdős Lili (Julika) és Csabai Csongor (Liliom) - velük bármilyen koncepcióban életre kelne a történet és érdemes lenne megnézni - ez a legrövidebb ajánlóm. 

Részletesebben:

Szerencsések azok, akik ezen a játékos Zsótér-rendezésen keresztül ismerkednek össze Csehovval - ettől az egy előadástól akár bele is szerethetnek a Színházba.

Röviden:

Nézőt és színészt egyaránt boldogító előadás a székesfehérvári Sirály. Az alkotói csapat eltalálta a megfelelő arányokat, egyszerre sírunk és nevetünk, és van utóhatása is: nem üres két óra húsz perc, még napokig van min elgondolkodnunk. A színészek együtt és külön is jól érvényesülnek, mindenki fontossá válik számunkra, ahogy egy ideális Csehovban mindig. Meglepetésként még kicsit zenés is.

Maradjon műsoron minél tovább a Kozák András Stúdióban és juthasson el más városokba is - csak ezt kívánom az alkotóknak és a szereplőknek, köszönettel az élményért.

Ennél részletesebben:

Ez az a helyzet, amikor érdemes nagyon alaposan (!) elolvasni a színház oldalára kitett leírást, sőt házirendet is Regős Simon rendezéséről -  az én rövidnek és praktikusnak szánt ajánlóm erre hívja fel a figyelmet. (Aki hosszú, elemző bejegyzést szeretne, azoknak ajánlom az Erdőszellem-ről írt 15 ezer karakteres AJÁNLÓT, ennek szinte azonnal vége lesz, ahogy elkezdődik és egyáltalán semmit nem árul el a történetről.)

Néhány benyomás az Eötvös 10, a Radnóti Színház és a Sirokkó Szövetkezet együttműködésében született kísérleti előadásról, amely több nézőpontból is megismerhető.

A Leenane szépé-t, Martin McDonagh "kultikus tragikomédiáját" 1997-ben játszották először a Víg Házi Színpadán, és ez a múlt heti premier Dunaújvárosban a mű 18. magyar nyelvű bemutatója. Tavaly műsorra került Miskolcon, Debrecenben és Nagyváradon is, így óhatatlanul is felmerül a kérdés, miért lett ennyire érdekes számunkra az 1980-as évek Írországában játszódó történet.

Alföldi Róbert Ványa bácsi szerepében? Ivánka bácsira átnevezve?

Csodás ötletnek tűnt és hetek óta vártam az előadást. Miután a negyedik nyilvános alkalomra jutottam el, már sok mindent hallottam előre, így nem csalódtam a végeredményt látva – Borovi Dániel előadásfotói sokatmondóak, több is megtekinthető a színház Facebook-oldalán.

Az előadás kétrészes, kevesebb, mint három óra – a második rész valóban izgalmasabb, mint az első, nehogy hazamenjetek a szünetben!

Az Orlai Produkció már korábban is több monodrámát készített tipikus női élethelyzeteket bemutatva, és ezek közül több hosszú évekig is műsoron maradt, mert sokakat megérintett. A levehetetlennek tűnő Egyasszony, a Mély levegő, a Babilon dosszié és az Apád előtt ne vetkőzz után megérkezett a Hosszú virágzás is, Radnay Csilla előadásában.

Nyolcvan percig, szünet nélkül nézhetjük a színésznőt, és ismét megállapíthatjuk, hogy bármit játszik, "vele tudunk menni", így mindig érdemes az előadásait keresni. 

Ezen az estén csak kicsit énekel, de az éppen elég hozzá, hogy még az ajánló elején felhívjam a figyelmet másik monodrámájára is, amelyik viszont teljesen zenés, egészen elképesztő természetességgel énekli végig a Sommerreisé-t. Aki mindkettőt megnézi, az biztosan követni fogja a pályáját, ha eddig még nem tette volna meg.

Következő előadások: március 16-án a Benczúr Házban, majd április 13-án ismét a Jurányiban látható.