Mezei néző

Talán túl jól sikerült Alföldi Róbert 2010-es előadása a Nemzeti Színház festőtárában, ezért nem vágtak bele azóta (csak egyszer, Tatabányán) Martin Sperr kortárs népszínművének megrendezésébe. 2026 január 16. óta viszont Szombathelyen látható, ismét Alföldi Róbert rendezésében, de ezúttal Bíró Bence átdolgozásában, a helyi viszonyokhoz igazodás szándékával.

Az előadás két óra, szünet nélkül – nem a kellemes szórakozás kategória, viszont nemigen vannak benne üresjáratok, végig fenntartja az érdeklődésünket. Lehet rajta helyenként nevetni is, de kevesebbet, mint a Tisztítótűz-ön, amelyet mi közvetlenül ez előtt láttunk.

Ez a színház szembesít és elgondolkodtat, még hetekkel a megnézés után is eszünkbe fog jutni.

Tizenöt évvel (és kilenc nappal) korábban nyitották meg ünnepélyesen Szombathely jelenlegi kőszínházát, amelyben ezekben a napokban kezdte meg a második igazgató, Szabó Tibor második igazgatói ciklusát – én pedig most másodszor jártam itt, viszont egymás után két előadást is megnézhettem: a Tisztítótűz c. Benkó Bence darabot és a Vadászjelenetek-et Bíró Bence átiratában. Ezekről írtam le néhány benyomást két részben.

Ezen a héten is elmondhatom, hogy az igazán nagyszerű győri Üvegcipő után sikerült még egy friss vidéki előadást megnézni. Pelsőczy Réka rendezése a kecskeméti kamaraszínházban még újdonságnak számít - menetideje: három óra egy szünettel.

Az, hogy miről szól majd a Büszkeség és balítélet sokaknak világos, mégis azt jósolom, hogy ez az előadás a legjobban azoknak fog tetszeni, akiknek alig van háttérismerete Jane Austen regénye és filmfeldolgozásai kapcsán. Az előadás játékos formanyelve azt sugallta, hogy leginkább a gimnazista korosztályt célozta meg az alkotói csapat.

Mr. Darcy és Elizabeth: Orth Péter és Kovács Panka

Második éve üzemel a Vígszínház negyedik játszóhelye, a Víg Szalon, amelynek egyik különlegessége Radnay Csilla önálló zenés színházi dalestje. Hetven perc, szünet nélkül, angol nyelven – felirattal, felejthetetlenül.

(Kedves Cs.K., köszönet a meghívásért! – teljesen megértem, hogy minden eddigi Sommerreisé-t megnéztél eddig, már csak nyolcat kell aludnod a következőig!)

Jó sok nézőt boldoggá tesz majd ez Az üvegcipő, amely láthatóan Molnár Ferenc szövegéhez és szerzői utasításaihoz igazodva készült – nagy rendezői alázattal és ideális szereposztásban. Kelemen József rendezésében működik a szerző receptje: a szerelem elsöpri a józanságot és a kiszámítható rendet, nem a papírforma válik majd be: Sipos Lajos bútorrajzoló élete sem az „ingujj, szappan, törülköző” - sorrendjéről fog szólni.

Miután már 42 korábbi bemutatója volt ennek a 102 éve írt Molnár-darabnak, a történetet ismertnek veszem – akinek nem az, annak eggyel több oka van arra, hogy sürgősen Győrbe utazzon és ebben a verzióban nézze meg.

Három felvonás, két szünettel, 190 perc időigénnyel. (Utazással együtt összesen kilenc órát fordítottam a megnézésre, egyértelműen megérte – mindenkit csak biztatni tudok, hogy ajándékozza meg magát egy kellemes győri kiruccanással az előadás apropóján.)

Ungvári István és Buvári Lilla - Sipos Lajos és Irma

Útra indul a napló, és egyre többen lesznek, akik már olvasás után fogják látni az előadást - sokfelé az országban és a határokon is túl... - Ez jutott eszembe azonnal az előadás után, ennek lehet és kell is örülni. És milyen boldog lenne most a szerző, ha még megérte volna.

Örömteli esemény, hogy újabb előadást készített Fullajtár Andrea abból a naplóból, amelyet nagyanyja, Galló Olga írt és saját életében csak erősen szűkített formában tudott megjelentetni. A Tíz hónap Babilon azóta megjelent a Tények és tanúk sorozatban, most már könnyen hozzáférhető, de az unoka saját előadásában nemcsak ebből válogatott Solt Róbert dramaturg segítségével, de a naplóhoz kapcsolódó levelezésből is.

Ha van előadás, amely előtt nem árt tájékozódni, ez az. 

Egy hete láttam a Karaván Színházban az alábbi plakát ismeretében, és azóta gondolkodom rajta folyamatosan.

Figyelem, már nagyon a végéhez közeledik a 2023-ban bemutatott Medea gyermekei projekt élete, de még  kettő biztosan lesz: február 23-án  és március 16-án és jelenleg van is rájuk jegy. Ez szinte hihetetlen, ha a Jurányi nagy színházterme előtt hosszan elnyújtózó sorra visszagondolok. 

Az elmúlt két évadban sokszor beírtam a naptáramba a címet, de valami mindig közbejött, most viszont a vége előtt egy ereje teljében búcsúzó előadásról írhatok elsősorban nyomhagyás céljából ajánlót.

Pataki Szilvia Blaha-estje után - az évfordulónak köszönhetően - másnap is találkoztam Blaha Lujzával, de nem volt egyedül...

Fodor Annamária számára Blaha Lujza elsősorban inspirációs forrás, apropó arra, hogy a "nagy színésznőség"-ről általában is elgondolkodjon, további legendás színésznők leveleit, naplójegyzeteit elénk tárja és saját magát is elhelyezze ebben a társaságban, ahová oda is tartozik.

Az előadás másfél óra, szünet nélkül. Legközelebb a B32-ben látható, március 23-án!

Ha Lengyel Ferenc és Pataki Szilvia neve együtt merül fel, szükségszerűen eszünkbe juthat az a néhány évvel korábbi Karády-est, az Ópiumkeringő, amelyet együtt hoztak létre és annyira megérdemelte volna, hogy még azóta is folyamatosan műsoron legyen. Erre gondolva, felfokozott érdeklődéssel vártam a Blaha Lujza halálának századik évfordulójára időzített premiert is - feltételeztem, hogy ez is nagyban fog építeni Pataki Szilvia nagyszerű hangi adottságaira.

Ez így is történt. A Lengyel Ferenc által írt és Rátóti Zoltán által rendezett előadás 65 perces, szünet nélküli - alkalmas arra, hogy átgondoljuk, hogy mit is jelent számunkra a híres színésznő és magyar nóták részleteit is hallhattuk cimbalomkísérettel. Dramaturgként közreműködött: Váradi Szabolcs.