Júliusban már sokan láthatták Kőszegen Laurence Jyl darabjának magyarországi bemutatóját, amely már a leírás alapján is ideális nyári színháznak tűnt. Augusztus végén a Felső szomszédok a Rózsavölgyibe költöztek, én pedig a tegnapi előadás kapcsán írok a benyomásaimról.
Az évad végén valamiféle átszervezésekről csiripeltek a madarak, sőt a sajtóban is volt néhány említés a vezetőség cseréjéről, amely júliusban meg is történt (interjú itt a 22 éves ügyvezető igazgatóval, Langár Ákossal). Ezek után a legjobb hír, hogy ha nincs is minden napra előadás beírva, a Szkéné mégis beindította az új évadát, és míg szeptemberben kilenc, októberben már húsz napon játszanak. (Jellemzően a hétvégéken – általában is megfigyelhető, hogy már jóval kevesebb színház tudja a teljes hetet végigjátszani.)
Jó érzés volt ide is visszatérni, és egy nagyon kreatív, zenés-bábos, új magyar dráma szövegét felhasználó előadást megnézni. Mindössze hatvan perces - talán a legrövidebb passió, amelyhez szerencsém volt eddig.
Podlovics Laura mindössze 28 éves, de már eljutott második darabjának ősbemutatójáig, amelyet ráadásul maga is rendezett. Míg a Nem félünk a sötétben anyaszínházában, a Bábszínházban készült kollégáival, most egy független produkciót hozott létre a Jurányi Kamaratermében.
Az ősbemutatón jártam, ennek kapcsán osztok meg néhány gondolatot.
Az előadás 90 perc szünet nélkül.
A független produkciók ma már sokszor csak kéthavonta kerülhetnek műsorra – az egyeztetési problémák és a forráshiány együtt elérte, hogy szinte minden alkalom hozza a bemutató izgalmát.
Fokozottan így van ez a „Ki ölte meg az apámat” c. előadással, amelyet 2023 februárjában mutattak be és meg is kapta a kritikusoktól az „év legjobb független előadása” díjat. Emlékszem, hogy már az első időpontot is beírtam a naptáramba, elsősorban az előadás dramaturgja, Bíró Bence miatt, akinek a pályáját követem. Most sikerült csak bejutni, és aki eddig lemaradt róla, azokat csak megerősíthetem abban, hogy érdemes pótolni.
Engem annyira érdekelt, hogy azóta a szerző, Édouard Louis mindhárom regényét is elolvastam Pataki Pál fordításában, így ez az ajánló ezeknek a műveknek is szól. Jól fel lehet általuk készülni az előadásra, amely 90 perces, szünet nélküli.
Egy ősbemutatóval tovább bővült a Jurányi és a Pagony könyvkiadó gyerekeknek szóló sorozata, a Hab a tortán, amelyet a kisiskolás korosztálynak szánt a Bohoczki Sára-Farkas Ádám színész-pár, akik ezt a produkciót elkészítették.
Az előadás menetideje 40 perc, utána pedig a Galériában kézműveskedési lehetőség, színező/olvasó kuckó és Pagony könyvvásár lesz, ahogy azt a sorozat nézői már megszokhatták.
Remélem, hogy sikerült a fenti, kellően bonyolult címmel elérni, hogy valóban csak azok olvassák el ezt a nyomhagyó ajánlót, akiket tényleg érdekel, milyen benyomásokat keltett bennem a BFZ, pontosabban a Fischer Iván Operatársulat Don Giovanni-ja. Csodával határos módon sikerült mindháromszor megnézni a Müpában. Nagyon köszönöm azoknak, akik segítettek abban, hogy elkészülhetett erről a Mozart operáról immár a 28. bejegyzésem is.
Nagy kaland volt Budán és Pesten tíz helyszínre eljutni és közben meghallgatni a Jurányi „Színház a város” sorozatának epizódjait a múlt hét szerdáján és nagyon örülök, hogy sikerült folytatni. A megmaradt nyolc epizódot három különböző napra osztottam szét.
A stúdióelőadások mellett (már a három határon túli előadás után) a Szemle második hete a vidéki előadásokról szólt.
A kétfejű fenevad - Miskolc
A bevezetés és a stúdióelőadások után legyen szó a három határon túli előadásról, a megtekintés sorrendjében.
Az újabb évad számomra kezdetét vette a 13. Városmajori Szemlével, amelyen sikerült nyolc előadást megnézni – a hiányzó négyet már korábban láttam. Ezek kapcsán írok le néhány benyomást, várva a ti véleményeiteket is.
