Mezei néző

Az Óbudai Társaskörben tegnap megtartották Maros András új darabjának, a Rugós Katicá-nak premierjét, Hajduk Károly és Katona László szereplésével, Blastik Noémi rendezésében, Perczel Enikő dramaturg közreműködésével. Nem nagyon lehetett volna jobb szereposztást kiállítani, két nagyon igazi játszótéri apukát láthattunk - ezt gondoltam előre, és ezt mondom utólag is. Miután a szerző korábbi darabja, a Redőny különösen tetszett, nagy izgalommal vártam és a szokásosnál jobban készültem erre: előzetesen elolvastam a szerző öt könyvét (a megtekintés után közvetlenül még hármat), így ezeket is szívesen ajánlom. Nem tudtam őket letenni – az ajánló posztolását leginkább ez hátráltatta.

Korábban csak egyszer volt arra példa, hogy valaki másnak az írását közzétettem. Jelenleg némi plusz: D.M. nem is szeretné kiírni a nevét, csak az általa összerendezett adatokat és következtetéseket a Wagner-napok iránt érdeklődők számára.

D.M. gyerekkorától szereti Wagnert, tud partitúrát is olvasni, a 65+ általa látott Parsifal közül épp az ideit szerette a legjobban. Évtizedek óta látogatja Európa jegyzett operaházait és MINDEN egyes előadáson jelen volt a Wagner-napokon, végig a Müpa platina fokozatú támogatójaként, a jegyárusítás első perceiben megvett bérletekkel. Az elmúlt tíz évet jórészt együtt "ültük le" , megtiszteltetés számomra, hogy az én felületemet választotta, hogy a következtetéseit másokhoz is eljuttassa. 

Ez itt az első rész, néhány nap múlva következik a folytatás - még több számmal.

(Először a magyar fordítás, majd utána a változatlanul hagyott angol eredeti szöveg.)

Az elmúlt év folyamán többen is emlegették nekem Botos Éva önálló estjét, amely időről-időre a legkülönfélébb helyszíneken bukkan fel: 2024 februárja óta járt már az Orfeumban, a Centrálban, Miskolcon és Nyíregyházán, így egy ideje már fontolgattam, hogy nézni kellene.

Erre épp most a Wagner- napok alatt került sor, egy Siegfried és egy Parsifal között – a 6Színben volt hozzá szerencsém. Legközelebb szeptember 30-án nézhető. Jegyek: ezen a linken.

Az előadás 80 perces, szünet nincs.

Mikor már szinte az összes kőszínház bezárt, a Madách még egy hétig nem áll le – a következő vasárnapig még tíz Mamma mia előadást tart. Szirtes Tamás rendezésére rámondható, hogy igazi nyári szórakozás, a műfaj kedvelői nem is járnak vele rosszul – ráadásul előadás végén még a színpadra is fel lehet menni táncolni.

Nem csoda, hogy már 12 éve van műsoron és menni fog még akár újabb 12 évig könnyen – lesznek mindig jól éneklő musicalszínészek és táncosok, az ABBA pedig lehet, hogy sosem megy ki a divatból. Legalábbis egyelőre nincs erre utaló jel… – A 600.  jubileumi előadásról szól ez a nyomhagyó ajánló. Aki kedvet kap, most még a jövő heti előadások mindegyikére tud jegyet váltani.

Az első részben – látszólag meglepő módon a Siegfried-del indítottam, aki azt elmulasztotta, de mégis érdekelné Magnus Vigilius budapesti debütálása a szerepben, az akár vissza is kattinthat rá.  Ezek után főleg a tetralógia másik központi személyiségéről, Wotanról lesz szó, de nem kizárólag.

Tomasz Konieczny - Wotan (A walkür)

Húsz éves a Wagner-napok, és a Ringet Hartmut Schörghofer 2008 óta jól bevált rendezésében ennek örömére idén kétszer is eljátszotta a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara.

A Wagner-napokon akár egy előadás is életre szóló élménnyé válhat, így még egyszer felhívom a figyelmet a záróeseményre, a második Parsifal-ra, amely nekem már elsőre is várakozáson felül nagyszerű élmény volt – arra még mindig be lehet csatlakozni. Jegyek itt.

A bejegyzés nem lesz rövid, hiszen négy előadásról szól - könnyítésképpen két részre bontottam.

Minden közreműködőnek és szervezőnek ezúton is szeretettel és köszönettel gratulálok!

Magnus Vigilius - Siegfried

Örülök, hogy egy hete sikerült bejutni a pótlólag kitűzött három REVIZOR PEBIЗOP előadás egyikére a Kaszás Attila terembe, és meg tudtam győződni arról, hogy valóban mennyire jól működik mindaz, amit az ifjabb Vidnyánszky Attila kitalált Gogol Revizorjából kiindulva.

A megtekintés óta eltelt egy hétben a produkció a debreceni Országos Színházi Találkozón a legjobb előadás díját is elnyerte, ezek szerint a szakmai zsűri is hasonló véleményen volt, mint én - és azok a mezei nézők, akik nekem az előadást már sokkal korábban is dicsérték. (Feltétlenül sajnálnám, ha épp ez kimaradt volna az évadomból, bár a találkozóra beválogatott és a díjra szintén erősen esélyes Gettó-ra is ugyanezt mondom.)

Azért kár, hogy ezt a Revizor-t ennyire kicsi nézőtérre tervezték, és nem juthat el még sokkal több nézőhöz, viszont várhatóan még hosszan műsoron maradhat, így aki figyeli a Nemzeti Színház műsorát, csak nem fog lemaradni.

Az előadás két részben megy, egy rövidke szünettel.

Mostanában mintha egyre több regény-adaptáció kerülne elő, szinte folyamatosan azt írom le, hogy ezeket kétkedve fogadom, bár végül annak hagyok nyomot, hogy sikeresek, és a színészek is jók bennük. Csak június első felére visszatekintve: ilyen volt a Mester és Margarita, Az Ackroyd gyilkosság és a Stúdió K-ban A legkisebb jégkorszak is.

Sándor Dániel Máté rendezése a Budapesti Skizóval koprodukcióban készült, nyolc fiatal színész játssza, így szinte felrobban a színpad a belőlük sugárzó energiából. „Technikázós”, de ez esetben a kivetítés indokoltnak is látszott.

Két rész egy szünettel.

Ugyan főpróbának hirdette ezt az előadást az Opera, de egy díszletelem elakadásától eltekintve, erre semmi sem utalt - ennyi gikszer pedig akár egy rendes előadásba is beleférhet. Ez viszont nem egy átlagos este volt: Anna Netrebko eljövetelére a nézői már legalább egy fél éve várakoztak.

Június 6-án Rajna Martin vezényletével, tökéletes szereposztásban láthattuk Matthew Wilde rendezését, amely engem a tavaly februári bemutatója idején két nézés után sem inspirált ajánló írására. Ezen az estén viszont mindez már nem is számított: csodás volt a zenekar, a kórus és az összes magyar énekes is, az összhatás pedig volt olyan erős, hogy közömbösítette a rendezéssel kapcsolatos ellenérzéseimet – minden elismerésem a produkció összes közreműködőjének. (Színlap - szereposztással)