Az Erkel Színház, amelyet most már második évada musicalszínházként tartunk számon, egy új népszerű kezdeményezéssel állt el: a hét első napjaiban, amikor a nagy produkciók szünetelnek (a táncosoknak is csak kell néha pihenőnap), hasznosítják a színpadot, amely ilyenkor úgyis üresen állna. Legyenek stúdióelőadások! Ez az Erkel360 program alapgondolata.
Ezen a péntek estén találkoztam harmadszor nézői pályafutásom alatt Alexander Breffort és Marguerite Monnot zenés vígjátékával, amely ezúttal Zöldi Gergely fordításában és átdolgozásában, Szabó Máté rendezésében került színpadra. Bíró Panna Dominika ideális címszereplő, miatta volt érdemes kitűzni ezt a darabot. Partnerként szerencsésen megkapja az Orlai Produkció ügyeletes hősszerelmesét, Rohonyi Barnabást.
Az előadás kétrészes, menetideje két és fél óra.
Ugyan a történetben két színész játssza el a szerelmi háromszöget, mégis három szereplő viszi vállán az előadást, meglehetősen kiegyenlített módon.
Durica Katarina nevéről a színházi törzsnézőknek egészen biztosan eszébe jut a Víg Házi Színpadán futó „A rendes lányok csendben sírnak” című csodás előadás. Jó nagy csúszással láttam, viszont a halogatásnak megvolt az előnye: a szerző addig megjelent minden munkáját elolvastam a készülődés közben, így a Mennyit adtál érte? című regényét is, amely a nők gyermekvállalással kapcsolatos problémáiról szól, így felmerül benne a béranyaság, mint megoldás lehetősége is.
A színházi előadás - Ullmann Mónika és Staub Viktória játéka - nem pótolja az olvasást, már csak azért sem, mert Tasnádi István mindössze két nőt emelt ki a könyv négy főszereplője közül, mégpedig azt a kettőt, aki bennem is leginkább nyomot hagyott és akiknek a sorsa amúgy is összefonódik.
Vasárnap késő délután folytattuk a Budapest Ringet, két hét kihagyás után visszatérve a Csömöri úti 31-es megállóba. A Naplás tótól szinte a Dunáig a Szilas patak mentén megy az útvonal, ezen a rövid – 10,6 kilométeres – szakaszon csak egyetlen rövid kitérő volt, ahol a beépítés ezt szükségessé tette.
Hiába a hangzatos cím, korábban nem tűnt fel az előadás, pedig a Trafóban 2024 áprilisa óta műsoron volt, tíznél többször is előadták. A Jurányiban viszont csak ezen a kedden debütált - a nagytermet meg is töltötte..
Miután Kelemen Kristófhoz (szerző és rendező) és Baki Dánielhez (színész-közreműködő) jó emlékeim fűződnek, és kíváncsi lettem arra, hogy mi mondandójuk van a szereplő influenszereknek, így az előadás megnézése mellett döntöttem. Annál is inkább, mert a legutóbbi dokumentumszínházi élményem, a Drive c. előadás ugyanitt, várakozáson felül tetszett és ezúton is melegen ajánlom. Utána másként olvassuk az autóiparral kapcsolatos híreket.
Az előadás menetideje: 75 perc, szünet nincs.
Kellemes szórakoztató estéje lehet annak, aki megnézi Böhm György rendezésében a Szerelem, ó című musical-vígjátékot az Art Színtérben. Az előadás Murray Schisgal színművének megzenésített változata, amelyet Galambos Attila szellemes fordításában, élő zenekari kísérettel (zenei vezető: Nyitrai László) adnak elő. Mi nagyon szerettük és szívesen ajánljuk, még azoknak is, akik nem szeretik annyira a musicaleket.
Ez azért más, ezen sokat lehet nevetni, de persze annak sincs akadálya, hogy valaki elgondolkodjon a szerelem természetrajzán vagy saját párkapcsolati problémáit összehasonlítsa a látottakkal. (Utóbbi nem kötelező, csak egy lehetőség.)
A három szereplő: Ódor Kristóf - Mahó Andrea - Borbély Richárd
A címben szereplő mondatot Kovács Patrícia intézi hozzánk, miután már talán tíz perc is eltelt a Vígszínház új előadásából. Ezzel biztosít minket arról, hogy amit eddig láttunk, az fog folytatódni, legalábbis ezen az estén. Azt nem mondja, hogy szeretni is kell az előadást, beéri azzal is, ha csak elviseljük. Szavait nagy nevetés fogadja, hiszen addigra rég rá tudtunk állni az ifjabb Vidnyánszky Attila által rendezett előadás hullámhosszára. Nem volt olyan nehéz. (A nézők többsége nevében talán elmondható.)
Az ún. szünet a színpadon - Pogány Induló a nézők sűrűjében.
Augusztus végén vettem észre a Thália műsorában az ismerős címet, amelyhez (akkor még) pontosan semmit sem tudtam társítani, viszont szerepelt a színlapon egyedüli előadóként Görög László, rendezőként pedig Zayzon Zsolt neve. Ennyi is elég volt, hogy tudjam, ennek az előadásnak célközönsége leszek.
A főpróba napjáig elolvastam nemcsak az előadás alapjául szolgáló regényt, de Fredrik Backman további öt könyvét is a 11 magyarra fordított közül. - A megtekintés óta már egy hét eltelt, melengetem még az élményt, de közben már a nyolcadik könyvnél tartok. Backman világa veszélyes, berántja az olvasóját...
Ps.A tavalyi évadom egyik legszebb estéje volt a Reggel és este, Bérczes László rendezésében, Pál Andrással, Mészáros Sárával és Rozs Tamással. (Legközelebb: november 8-án és 29-én, ha valakinek eddig kimaradt volna.)
Azóta az előadás átkerült a Jurányi Kamaraterméből a Szkénébe, és az alkotók ugyanez a csapattal újabb projektbe fogtak. Ezúttal Nick Payne darabjával jelentkeztek, amely egy méhész és egy csillagász kapcsolódásának lehetőségeivel játszik el.
Rozs Tamás most személyesen nincs jelen, zeneszerzőként jegyzi az előadást és felvételről csellózik, az előadás pedig nagyrészt egy hatalmas forgón játszódik, amelyről lehet, hogy valaki nem a Föld mozgására és a naprendszerben elfoglalt helyünkre gondol, hanem csupán a játszótéri forgóra, és talán kicsit irigyelni is kezdi a színészeket.
Legközelebb október 13-án látható, az előadásra már csak négy eladó jegy van.
Ezen a szombaton négy előadás közül válogathattak a miskolci nézők. Délelőtt bemutatták az új gyerekdarabot (Nyolckor a bárkán), este héttől pedig egyszerre játszották az Ida regényé-t (táncjáték) a Kamaraszínházban, míg a Nagyszínházban a Sárarany második előadását tartották, a Játékszínben pedig a Szabó Máté által rendezett Művészet-nek volt a premierje. Ezt az utóbbit néztem, így erről írom le a benyomásaimat.
Röviden: ki ne hagyjátok ezt a csodás triót, Fandl Ferenc - Harsányi Attila - Lajos András hármasát, mi sokat nevettünk nekik köszönhetően. Menetidő: 90 perc egy részben.
Ennél hosszabban kifejtve: