Aki tavaly megnézte a Pillangókisasszonyt vagy a Nabuccó-t a Margitszigeten Bán Teodóra rendezésében, az kicsit sem lepődött meg idén, hogy A trubadúr-t is a most már megszokott szemlélettel mutatták be, amelyik hiába tűnik nagyon logikusnak, sőt énekes- és nézőbarátnak is, a jelenlegi operai trendektől eltér.
A Nemzeti Filharmonikusokat Halász Péter vezényelte, közreműködött a Nemzeti Énekkar.
Lehet, hogy néhány vázlatpont alapján ütősebb bejegyzést tudna írni a mesterséges intelligencia a két bayreuth-i estém kapcsán, mint én, de nem vettem be szerzőtársnak. A Ring idei bayreuth-i nézői és énekesei is jobban jártak volna, ha a fesztivál művészeti vezetése sem veszi igénybe az AI szolgálatait látványtervezőként, vagy legalábbis nem ebben a formában, de így főszereplővé vált éppen a jubileumi évadban.
Előre számítottam rá, hogy már megint egy túlhabzóan látványos előadáshoz lesz szerencsém, de mivel célzottan Kissjudit Anna debütálása miatt mentem a Wagner rajongók fellegvárába, ahol most először énekelte Fricka szerepét, kis erőfeszítéssel túlléptem a koncepción, amellyel az alkotói csapat nehezítette a produkció befogadását és az énekesek helyzetét. Utóbbiak ezúttal is diadalmaskodtak - a tovább nem kattintóknak ezt előre elárulom.
A Bartók Rádió közvetítette a bayreuth-i előadásokat, mind visszahallgatható (mediaklikk.hu), bárki kialakíthat utána saját véleményt legalább az énekesek hangjával kapcsolatban, amely mégis csak a legnagyobb értéke volt ennek a produkciónak is.
Kissjudit Anna Facebook-oldaláról kölcsnözve
Az első rész után folytatom D.M. írásának közlését, amely a Wagner-napokat a statisztika felől közelíti. Szerepek és énekesek...
Már itt is a kedd, amikor még egyszer utoljára eljátssza KERO rendezésében Létay Kiss Gabriella a Pillangókisasszony címszerepét, amely most búcsúzik az épülettől - egy-egy turnén még fel fog tűnni, ez olvasható ki az intézmény főigazgatójának posztjaiból.
Aki ezt az estét kihagyja, a következő évadban csak két sorozatban láthatja a művésznőt: decemberben négyszer a Bohémélet-ben és áprilisban hétszer a Turandot-ban, és ennyi. Jegyek még bőven vannak.
Mindenkit akkor kell megnézni, amikor műsoron van az előadása - például ma.
Fotó: Nagy Attila
A zenés színházi, független és a pesti kőszínházi előadások után az évadértékelés negyedik részében legyen szó a vidéki előadásokról is - nagyon örültem, hogy idén végre többet nézhettem a székhelyemen kívül.
14 pesti vendégjáték mellett 25 előadást láttam tíz városban: Kecskeméten, Szolnokon, Székesfehérváron, Dunaújvárosban, Tatabányán (itt most először minden bemutatót!), Győrben, Debrecenben, Miskolcon (itt a mini évad keretében ötöt), Szombathelyen és az utolsó utáni pillanatban még a szegedi szabadtérire is benéztem.
Miskolc - Bányavirág - Harsányi Attila és Rózsa Krisztián - Fotó: Gálos Mihály Samu
A zenés és a független előadások után említeném a számomra legfontosabb kőszínházi produkciókat is.
Némacsend - Mészáros Béla (aki a Mester és Margaritá-ban is kiragyogott a karból) - Fotó: Szokodi Bea
A zenés előadások után legyen szó a 159 prózairól, két részletben. Nézzük először a független és magánszínházi produkciókat, amelyekben az a közös, hogy nem az adófizetők pénze az elsődleges forrásuk.
Reggel és este - Mészáros Sára, Pál András, Rozs Tamás Fotó: Szokodi Bea
Ez a 14. évadértékelésem, nagyon szerettem most is sorra venni, hogy kinek-minek lehetett örülni - május eleje óta készül ez a bejegyzés, amelyet most már nem írogatok tovább.
Idén 231 előadás alapján 153 ajánlóval bővült a posztjaim száma, a számláló 3624-et mutat. Sehol nem vagyok a 13 éve kitűzött "amit megnézek, annak nyomot is hagyok" céltól, de annak is örülök, hogy legalább ennyi előadásról sikerült írni a heti negyvenórás (kötött, de számomra boldogító) munkám mellett, nincs okom panaszra.
A Parsifal II. felvonása a Müpában az évad egyik csúcspontja volt, kétszer is: Magnus Vigilius és Anja Kampe -Fotó:Nagy Attila/Müpa