Mezei néző

Tavaly februárban mutatták be a Nézőművészeti Kft. új tantermi előadását, a Súlyos-t Gyulay Eszter rendezésében, amelyet azóta több, mint húsz alkalommal el is játszottak diákcsoportoknak. A színészek – Soltész Bözse és Szőke Abigél – a múlt kedden kivételesen „vegyes” közönséggel találkoztak a B32-ben, és a beszámoló-ajánlóm ehhez az alkalomhoz kapcsolódik.

Aki teheti, rendelje meg a Nézőművészeti Kft.-től ezt a sokaknak hasznos előadást; kevesen lehetnek, akiket egyáltalán nem érint az evés- és testképzavar, és nincsenek más függőségeik sem. Akár megelőzésként is jól jöhet…

Az előadásfotókat Ács István készítette.

Vannak előadások, amelyekre évekkel a bemutató után csodálkozom rá, és döbbenek meg azon, hogyan sikerült ilyen hosszan elkerülni – ütközések ide vagy oda, muszáj lett volna ezeket (is) azonnal megnézni. A régebbi hasonló eseteket nem sorolom, de ezt a múlt hétfőit mindenképp kiemelem most, hátha van más is, aki elhalogatta, de a célközönsége lehetne. Három díjat kapott, így különösebben nem szorul rá a méltatásra.

Melegen ajánlom tehát négy és fél évvel (!) pécsi bemutatója után A mi utcánk -at, a Köles Ferenc előadásában Tar Sándor novelláiból szerkesztett monodrámát, amely Szabó Attila rendezésében már 2022 óta fel-feltűnik a Szkéné műsorában. Legközelebb csak április 28-án lesz, így aki betervezné, annak van ideje addig a szövegeket is újra/elolvasni. (Az előadás követhető akkor is, ha valaki most találkozik Tar Sándor művével először.)

Egy hete még Tóth Ildikó debütált a Lassan c. előadásban, azóta pedig már bemutatták Márfi Márk önéletrajzi trilógiájának harmadik darabját is. A Lóvasút egymás után öt este telt meg zsúfolásig nézőkkel, akik mind a Tovább-ra voltak kíváncsiak: mi új mondható még el a pulykafarmos életről, amit nem tudtunk meg sem a Telik-ből, sőt az anya személyét középpontba állító Lassan-ból sem?

Valami rémlett, de pontosan nem tudtam, mit is takar a Csengetett, Mylord? cím, és ezzel feltehetően az elenyésző kisebbséghez tartoztam a zsúfolt házzal megtartott szombati sajtóbemutatón.

Ebben az ajánlóban így nem fogok, mert nem is tudnék viszonyítani az angol sorozathoz, amelyből egy részt sem láttam, de – mint kiderítettem utólag – négy évadból és összesen 26 részből áll.

A színpadi adaptációt az első évad alapján készítette Jimmy Perry, David Croft, Roy Gould és Penny Croft, amelyet Zöldi Gergely dramaturg lefordított, Kocsis Gergely pedig megrendezett, hogy mi két és fél órán keresztül szórakozzunk, a szünetben pedig megbeszéljük a látottakat.

Legrövidebben: Orlaiék kellemes estét ígérnek, és azt is adják.

Ennél hosszabban:

Rényi Ádám a 6Szín-ben már kétszer is sikert aratott, és most harmadszor -  A hosszú élet titka és a Kapuzárási pánik - után most nem sok kis rövid történetet fűz össze nekünk egy-egy este keretében, hanem mindössze egy kétszereplős jelenetet mutat, amely egyetlen hosszú találkozásról szól. "Egy férfi és egy nő. Egy taxisofőr és az utasa a reménytelen budapesti dugóban." - ez a színlapról is egyértelmű alaphelyzet. Ebből bármi lehet még... (Feltehetően nagy siker.)

Következő alkalom: március 9-én, amelyre még vannak jegyek.

Menetidő: 70 perc

Az előbemutató alapján néhány benyomás, miután már a müncheni bemutató is megvolt:

Csak nemrég tekintett vissza Borgula András a Gólem fennállásának 20. évfordulója kapcsán az átélt viszontagságokra a Rendezői változat-tal, és íme, egy újabb bemutató ismét saját rendezésében, amely a hagyományőrzésről szól, de azért a színház utánpótlásáról is...

A Dibuk teljesen biztosan másként érinti azt a nézőt, aki a zsidó vallás szabályait követi, mint aki csak felületesen ismeri - nem is beszélve azokról, akik csak  a színlap vonzó ajánlója miatt kaptak kedvet a megtekintéséhez. Utóbbiak egy távoli és zárt világba fognak éppen csak bepillantani, aztán később vagy elmélyülnek a zsidó kultúra tanulmányozásában, vagy nem.

Az előadás közel száz perc, szünet nincs - aki akar, a kellemes hangulatú kávézóban előtte és utána is megpihenhet, megbeszélgetheti a látottakat is.

Ha jól tudom, éppen a 120. Gatsby-re kaptam az ajándékjegyet az előadás egyik top-rajongójától, aki ezen a szombati estén éppen 94. alkalommal volt jelen, én pedig először. (Ez még az Eszenyi-korszakból megmaradt három utolsó vígszínházi előadás egyike a Pál utcai fiúk és  A diktátor mellett, amelyeket a közönség azóta is szeret.)

Köszönöm az élményt, amely valóban nem mindennapi volt – teljesen megértem ezek után, hogy sokakat a bemutató (2019.09.07.) idején  annyira bevonzott az előadás világa, hogy azóta is minden hónapban bele akarnak merülni legalább egyszer. Amint megtudtam, néhányan a duplázást különösen szeretik: erre legközelebb április 26–án lesz esély, de jegyek már csak az esti előadásra kaphatóak.

Menetidő: három óra, egy szünettel.