Mezei néző

A Rózsavölgyi Szalon hagyományosan egy új bemutatóval jelentkezett már szeptember legelején, amely jól illeszkedik a repertoárba és négy színésznek kínált hálás és testhezálló feladatot.

Daniel Kehlmann darabjából kiderül, hogy mi sül ki abból, ha egy mentorprogram keretében egy rég befutott íróra (Hirtling István) bíznak egy ígéretes tehetséget (Józan László), aki ráadásul a feleségével (Sipos Vera) jelenik meg, és miként asszisztál mindehhez a programot vezető menedzser-igazgató (Göttinger Pál).

Ugyan a színlap ajánlójából még ennél is több derül ki, minden információt tartalmaz a "menni vagy nem menni" döntéshez, egy szpoilermentes nyomhagyó ajánlót én is írok a sajtóbemutató alapján, mert sokaknak kellemes 90 perces szórakozást jelent majd. (Szünet az nincs, a Rózsavölgyi álmot és társait - ld. a kávézó kínálatát - előadás előtt kell megrendelni és elfogyasztani - érdemes a Szalon hangulatát is kiélvezni az előadás kapcsán.)

Harminc éves lett az 1996-ban alapított C.H.O.I.R. fesztivál, amelynek idén 11 országból voltak résztvevői. Most először volt a zárókoncert Budapesten, feltehetően azért is, mert már nyolcadik éve van magyar résztvevő kórus is a fellépők között: Balassa Ildikó vezetésével a Weiner Kamarakórus is bekapcsolódott a programba, sőt az énekeseket kísérő zenekar is magyar, mégpedig az Era Nova, amelyik frissen végzett zeneakadémistákból alakult néhány éve, és gyakran lépnek fel diplomahangversenyeken. (Egy ilyen esemény kapcsán már én is emlegettem őket.)

Szívvidító élmény volt 260 fiatal művészt látni-hallani; őket és a sok fiatal nézőt szemlélve nem is kétséges: van a komolyzenének és az operának jövője, a Verdi-Requiem nem ezt az ágazatot búcsúztatja, van remény.

Aki tavaly megnézte a Pillangókisasszonyt vagy a Nabuccó-t a Margitszigeten Bán Teodóra rendezésében, az kicsit sem lepődött meg idén, hogy A trubadúr-t is a most már megszokott szemlélettel mutatták be, amelyik hiába tűnik nagyon logikusnak, sőt énekes- és nézőbarátnak is, a jelenlegi operai trendektől eltér.

A Nemzeti Filharmonikusokat Halász Péter vezényelte, közreműködött a Nemzeti Énekkar.

Lehet, hogy néhány vázlatpont alapján ütősebb bejegyzést tudna írni a mesterséges intelligencia a két bayreuth-i estém kapcsán, mint én, de nem vettem be szerzőtársnak. A Ring idei bayreuth-i nézői és énekesei is jobban jártak volna, ha a fesztivál művészeti vezetése sem veszi igénybe az AI szolgálatait látványtervezőként, vagy legalábbis nem ebben a formában, de így főszereplővé vált éppen a jubileumi évadban. 

Előre számítottam rá, hogy már megint egy túlhabzóan látványos előadáshoz lesz szerencsém, de mivel célzottan Kissjudit Anna debütálása miatt mentem a Wagner rajongók fellegvárába, ahol most először énekelte Fricka szerepét, kis erőfeszítéssel túlléptem a koncepción, amellyel az alkotói csapat nehezítette a produkció befogadását és az énekesek helyzetét. Utóbbiak ezúttal is diadalmaskodtak - a tovább nem kattintóknak ezt előre elárulom.

A Bartók Rádió közvetítette a bayreuth-i előadásokat, mind visszahallgatható (mediaklikk.hu), bárki kialakíthat utána saját véleményt legalább az énekesek hangjával kapcsolatban, amely mégis csak a legnagyobb értéke volt ennek a produkciónak is.

Kissjudit Anna Facebook-oldaláról kölcsnözve

Az első rész után folytatom D.M. írásának közlését, amely a Wagner-napokat a statisztika felől közelíti. Szerepek és énekesek...

Már itt is a kedd, amikor még egyszer utoljára eljátssza KERO rendezésében Létay Kiss Gabriella a Pillangókisasszony címszerepét, amely most búcsúzik az épülettől - egy-egy turnén még fel fog tűnni, ez olvasható ki az intézmény főigazgatójának posztjaiból.

Aki ezt az estét kihagyja, a következő évadban csak két sorozatban láthatja a művésznőt: decemberben négyszer a Bohémélet-ben és áprilisban hétszer a Turandot-ban, és ennyi. Jegyek még bőven vannak.

Mindenkit akkor kell megnézni, amikor műsoron van az előadása - például ma.

Fotó: Nagy Attila

A zenés színházi, független és a pesti kőszínházi előadások után az évadértékelés negyedik részében legyen szó a vidéki előadásokról is - nagyon örültem, hogy idén végre többet nézhettem a székhelyemen kívül.

14 pesti vendégjáték mellett 25 előadást láttam tíz városban: Kecskeméten, Szolnokon, Székesfehérváron, Dunaújvárosban, Tatabányán (itt most először minden bemutatót!), Győrben, Debrecenben, Miskolcon (itt a mini évad keretében ötöt), Szombathelyen és az utolsó utáni pillanatban még a szegedi szabadtérire is benéztem.

Miskolc - Bányavirág - Harsányi Attila és Rózsa Krisztián - Fotó: Gálos Mihály Samu