Mezei néző

A zenés színházi, független és a pesti kőszínházi előadások után az évadértékelés negyedik részében legyen szó a vidéki előadásokról is - nagyon örültem, hogy idén végre többet nézhettem a székhelyemen kívül.

14 pesti vendégjáték mellett 25 előadást láttam tíz városban: Kecskeméten, Szolnokon, Székesfehérváron, Dunaújvárosban, Tatabányán (itt most először minden bemutatót!), Győrben, Debrecenben, Miskolcon (itt a mini évad keretében ötöt), Szombathelyen és az utolsó utáni pillanatban még a szegedi szabadtérire is benéztem.

Miskolc - Bányavirág - Harsányi Attila és Rózsa Krisztián - Fotó: Gálos Mihály Samu

A zenés és a független előadások után említeném a számomra legfontosabb kőszínházi produkciókat is.

Némacsend - Mészáros Béla (aki a Mester és Margaritá-ban is kiragyogott a karból) - Fotó: Szokodi Bea

A zenés előadások után legyen szó a 159 prózairól, két részletben. Nézzük először a független és magánszínházi produkciókat, amelyekben az a közös, hogy nem az adófizetők pénze az elsődleges forrásuk.

Reggel és este - Mészáros Sára, Pál András, Rozs Tamás Fotó: Szokodi Bea

Ez a 14. évadértékelésem, nagyon szerettem most is sorra venni, hogy kinek-minek lehetett örülni - május eleje óta készül ez a bejegyzés, amelyet most már nem írogatok tovább.

Idén 231 előadás alapján 153 ajánlóval bővült a posztjaim száma, a számláló 3624-et mutat. Sehol nem vagyok a 13 éve kitűzött "amit megnézek, annak nyomot is hagyok" céltól, de annak is örülök, hogy legalább ennyi előadásról sikerült írni a heti negyvenórás (kötött, de számomra boldogító) munkám mellett, nincs okom panaszra.

A Parsifal II. felvonása a Müpában az évad egyik csúcspontja volt, kétszer is: Magnus Vigilius és Anja Kampe -Fotó:Nagy Attila/Müpa

Az Óbudai Társaskörben tegnap megtartották Maros András új darabjának, a Rugós Katicá-nak premierjét, Hajduk Károly és Katona László szereplésével, Blastik Noémi rendezésében, Perczel Enikő dramaturg közreműködésével. Nem nagyon lehetett volna jobb szereposztást kiállítani, két nagyon igazi játszótéri apukát láthattunk - ezt gondoltam előre, és ezt mondom utólag is. Miután a szerző korábbi darabja, a Redőny különösen tetszett, nagy izgalommal vártam és a szokásosnál jobban készültem erre: előzetesen elolvastam a szerző öt könyvét (a megtekintés után közvetlenül még hármat), így ezeket is szívesen ajánlom. Nem tudtam őket letenni – az ajánló posztolását leginkább ez hátráltatta.

Korábban csak egyszer volt arra példa, hogy valaki másnak az írását közzétettem. Jelenleg némi plusz: D.M. nem is szeretné kiírni a nevét, csak az általa összerendezett adatokat és következtetéseket a Wagner-napok iránt érdeklődők számára.

D.M. gyerekkorától szereti Wagnert, tud partitúrát is olvasni, a 65+ általa látott Parsifal közül épp az ideit szerette a legjobban. Évtizedek óta látogatja Európa jegyzett operaházait és MINDEN egyes előadáson jelen volt a Wagner-napokon, végig a Müpa platina fokozatú támogatójaként, a jegyárusítás első perceiben megvett bérletekkel. Az elmúlt tíz évet jórészt együtt "ültük le" , megtiszteltetés számomra, hogy az én felületemet választotta, hogy a következtetéseit másokhoz is eljuttassa. 

Ez itt az első rész, néhány nap múlva következik a folytatás - még több számmal.

(Először a magyar fordítás, majd utána a változatlanul hagyott angol eredeti szöveg.)

Az elmúlt év folyamán többen is emlegették nekem Botos Éva önálló estjét, amely időről-időre a legkülönfélébb helyszíneken bukkan fel: 2024 februárja óta járt már az Orfeumban, a Centrálban, Miskolcon és Nyíregyházán, így egy ideje már fontolgattam, hogy nézni kellene.

Erre épp most a Wagner- napok alatt került sor, egy Siegfried és egy Parsifal között – a 6Színben volt hozzá szerencsém. Legközelebb szeptember 30-án nézhető. Jegyek: ezen a linken.

Az előadás 80 perces, szünet nincs.

Mikor már szinte az összes kőszínház bezárt, a Madách még egy hétig nem áll le – a következő vasárnapig még tíz Mamma mia előadást tart. Szirtes Tamás rendezésére rámondható, hogy igazi nyári szórakozás, a műfaj kedvelői nem is járnak vele rosszul – ráadásul előadás végén még a színpadra is fel lehet menni táncolni.

Nem csoda, hogy már 12 éve van műsoron és menni fog még akár újabb 12 évig könnyen – lesznek mindig jól éneklő musicalszínészek és táncosok, az ABBA pedig lehet, hogy sosem megy ki a divatból. Legalábbis egyelőre nincs erre utaló jel… – A 600.  jubileumi előadásról szól ez a nyomhagyó ajánló. Aki kedvet kap, most még a jövő heti előadások mindegyikére tud jegyet váltani.

Az első részben – látszólag meglepő módon a Siegfried-del indítottam, aki azt elmulasztotta, de mégis érdekelné Magnus Vigilius budapesti debütálása a szerepben, az akár vissza is kattinthat rá.  Ezek után főleg a tetralógia másik központi személyiségéről, Wotanról lesz szó, de nem kizárólag.

Tomasz Konieczny - Wotan (A walkür)

Húsz éves a Wagner-napok, és a Ringet Hartmut Schörghofer 2008 óta jól bevált rendezésében ennek örömére idén kétszer is eljátszotta a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara.

A Wagner-napokon akár egy előadás is életre szóló élménnyé válhat, így még egyszer felhívom a figyelmet a záróeseményre, a második Parsifal-ra, amely nekem már elsőre is várakozáson felül nagyszerű élmény volt – arra még mindig be lehet csatlakozni. Jegyek itt.

A bejegyzés nem lesz rövid, hiszen négy előadásról szól - könnyítésképpen két részre bontottam.

Minden közreműködőnek és szervezőnek ezúton is szeretettel és köszönettel gratulálok!

Magnus Vigilius - Siegfried