Mezei néző

Közel három hónapja van műsoron Nagy Péter István szatírája a Víg Házi Színpadán, amely jó hosszú címmel - Rebbenő pillantások a kihalás pereméről – és a rendezőn kívül még két további szerzővel (Vinnai András és Dargay Marcell) is rendelkezik, és már a színlap leírása alapján tudható, hogy "technikás", a látványra nagymértékben építő előadáshoz lesz szerencsénk. 

Már jó előre megtudtam: az előadást végig fejhallgatóról kell hallgatni, és már ez az elvárás megosztotta az ismerőseimet. Különleges akusztikai élmény és/vagy kényelmetlenség? -  aki az előadást megtekinti, az utána eldöntheti, hogy neki mit jelentett.

Röviden: Mindenkinek tisztában kell lennie, hogy szeretne-e egy technikára építő, látványos-zenés, humoros, valóban égető világméretű problémákkal szembesítő előadást korábban sosem látott történettel, amely kapcsán akkor is észrevehető, hogy milyen jó a Víg társulata, ha az előadás (a fülhallgató vagy a terem zsúfoltsága miatt) részben szenvedéstörténetként is megélhető.  (Utólag viszont minden értelmet nyer - én legalábbis átéltem egyfajta folyamatos megvilágosodást a látottak kapcsán.)

Menetidő: kb. 100 perc, szünet nélkül. Beengedés csak éppen kezdés előtt, túl korán nem érdemes odaérni, de késni sem. 18 év alatt nem ajánlja a színház. 

Aki látta és szerette az Egykutyá-t, akár színházban, akár filmen, az nyilván felkapta a fejét, amikor meghallotta, hogy Varga Lóránt egy újabb darabot írt. Ez a fejlemény annyira friss, hogy még a port.hu sem jelzi – sem a szerzőnél, sem Dicső Dániel rendező, Góczán Judit dramaturg neve kapcsán, de a két szereplő színész – Csiby Gergely és Hermányi Mariann – profiljában sem látható.

Az ALLE management projektje ez, amely várhatóan otthonra talál egy pesti helyszínen, miközben be fogja járni az ország számos stúdiószínpadát is.

A bemutatót a 3K Kaszásdűlői Kulturális Központ Tompos Kátyáról elnevezett stúdió termében mutatták be.

A menetidő közel másfél óra volt, szünet nélkül.

Túl könnyűnek ígérkezett ajánlót írni Biró Zsombor Aurél immár ÖTÖDIK színpadi művének ősbemutatójáról. Aktuális problémákról, ideális szereposztásban készült Máté Gábor rendezése , amelyben az összes színész sziporkázhat, így olyan sokat nevettünk, mintha az Orlai Produkció nagyszínpadra tervezett komédiáit néznénk. A látottak tanmesére emlékeztetnek utólag, amikor már azon is elkezdünk morfondírozni, hogy bizony a főhős nem is volt ennyire szörnyű élethelyzetben, a felvázolt konfliktus könnyedén feloldható lett volna.

Két rövid felvonásban együtt lélegeztünk a játszókkal, és igazán örültem, hogy nem a lehetséges legrosszabb befejezéssel ért véget a történet és meghagyták az esélyét, hogy egy későbbi happy endet álmodjak nekik. 

Ennyiben is össze lehet foglalni ezt a szórakoztató színházi estét.

A részletes ajánló megírása előtt aztán rápillantottam a későbbi előadások jegytérképére is – minden jegy el volt adva május 18-ra és június 9-re is. Így nem siettem el a dolgot, inkább másnap elolvastam a szerző két éve írt regényét is (Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek).

Nagyon egyben van a tatabányai Hedda Gabler, megérte a vonatos oda-vissza utazás kisebb, sőt nagyobb kellemetlenségeit is - ezt állapíthattam meg Guelmino Sándor rendezésének egyik utolsó előadása kapcsán. Továbbra is javaslom, hogy vegyetek jegyet/bérletet a társulat jövő évi előadásaira – már régóta bizonyítják, hogy érdemes.

Aki még elvetődik az utolsó hat Hedda egyikére, annak mondom: a menetidő három óra egy szünettel.

A megszokottól eltérő színházi estén vehet részt, aki a „Bezzeg az én időmet” választja a Pesti Színházban, amelyet a honlapon olvasható ajánló pontosan jellemez. A szórakoztatva tanítás elférhet egy kőszínház keretei között is, igény is lenne rá. Dicső Dániel rendező ötletei és Medveczky Balázs közreműködése láthatóan eredményesen támogatta Steigervald Krisztián generációkutatót abban, hogy három órán keresztül lekössön minket.

Ennél részletesebben a második előadásról:

Három és fél évvel a bemutató után néztem meg Paczolay Béla rendezésében Laurent Baffie vígjátékát, amelyet jóval korábban egy másik címmel és fordításban (és persze más színészekkel) már láttam, de persze erre menet közben jöttem csak rá. A cselekmény ismerős fordulatai a deja vu érzéssel is megajándékoztak, de az este kellemességéből ez nem vont le. Jobb állapotban távoztam, mint ahogy beültem, emiatt szívesen ajánlom.

Menetidő: 100 perc egy részben.

Április végi időzítéssel Shakespeare tragédiát rendezett Alföldi Róbert Budaörsön, amelyhez vendégül hívta régi munkatársát-barátját Stohl Andrást a címszerepre.

Ennyi információ is elég lehet arra, hogy sokan kíváncsiak legyenek a végeredményre. Így voltam ezzel magam is, és a megtekintett ötödik előadás után írom le néhány benyomásomat.

140 perc egy szünettel – Forgách András és Fekete Ádám fordítása alapján dolgozott a dramaturg Bíró Bence és a rendező, húzásokkal, itt-ott a szövegbe bele is írva, ahogy ezt már korábbi közös munkáik után eleve is várhattuk.

Az előadást 14 éves kor felett ajánlják az alkotók – hozzáteszem: nagyon hasznos lehet gimnazista osztályok számára, van mit rajta megbeszélni.

Összesen HAT alkalommal játsszák idén a Radnóti Miklós Színház új bemutatóját, amely a tavalyi folytatása.
Ezt az előadást szpoilerezés nélkül, a főpróba alapján is könnyű ajánlani - a színlap teljesen elég is hozzá.

Menetidő: 200 perc két szünettel, nem éreztem hosszúnak.

Próféta és angyal: Major Erik és Berényi Nóra Blanka

Kevés előadást láttam az utóbbi évadban, amelyet olyan sokan ajánlottak volna egyöntetűen és fenntartások nélkül, mint éppen ezt. Ismerősök és ismeretlenek, miskolciak, akikkel véletlenül kezdtem el beszélgetni a város legkülönfélébb helyszínein és persze olyan kritikusok is, akik már látták. A Gettó-t elviszik majd Debrecenbe is, mert beválogatták az országos színházi találkozóra, és később talán nem maradhat el majd egy pesti vendégszereplés sem.

A sok ajánlás hatására az Apátlanul, a Buborékok és a Leenane szépe megtekintése után a mini évad második felére is visszautaztam Miskolcra, hogy kedden néhány órán belül két Béres Attila rendezést is megnézzek.