Mezei néző

A három adagnyi prózai és a pesti zenés előadások után ennek a kevésbé rövid bejegyzésnek tényleg inkább nyomhagyó és személyes jellege lesz, mivel a legtöbb itt említett előadás már nincs is műsoron, de néhány azért még igen.

Amiről itt szó van, az nagyjából a tavaly látott 246 előadás 10%-a mindössze, aránytalanul nagyobb hangsúlyt kapnak, de a jelentősen több befektetett energia miatt ezek az előadások fokozottabban emlékezetessé tudtak válni, és egyik-másik visszamenőleg is kiemelt Pesten látott korábbi alkalmakat.

Mindenkit csak buzdítani tudok, hogy lépjen ki a komfortzónájából, és utazzon előadásért, különösen akkor, ha van ehhez megfelelő társasága, és az adott helyszínben is talál valami érdekeset. Eddig többnyire egyedül mentem, és ha ezt nem is tekintettem ideális helyzetnek, mégsem bántam meg, mert elég jók voltak az előadások, vagy amikor kivételesen pont nem, akkor a különösen rossz előadás is adott néhány fontos felismerést, amelyekhez talán nem jutottam volna hozzá, ha a kényelmesen lemondok ezekről a projektekről.

Vilnius - csillárok mögött a város is felsejlik

Ez inkább egy nyomhagyó bejegyzés, a független és kőszínházi prózai előadások után sorra veszem az évad legemlékezetesebb zenés pillanatait is, két oldalon keresztül.

Gioconda: Cser Krisztián, Gál Erika, Kissjudit Anna és Sümegi Eszter

Ez volt a harmadik alkalom, hogy Fischer Ádám szokásos újévi koncertjén részt vehettem, a 2016-os és 2017-es évet követően két év kimaradt. Erről következik most négyoldalas nyomhagyó bejegyzés, fele a koncertről, fele a közönség viselkedéséről, néhány tanulsággal.

A függetlenek után jöjjenek azok a kőszínházi előadások, amelyeket leginkább szerettem 2019-ben, a helyszínek szerinti betűrendben. 

Az első rész után jöjjön 2019 újabb tíz jó előadása független- és magánszínházi műhelyekből:

Szerethető évnek érzem a 2019-et, összességében is, nemcsak színházilag, bár jó esélyekkel indult eleve, tekintve, hogy 2018 életem második legkeményebb éve volt az eddigiek közül, tavaly ilyenkor kifejezetten örültem, hogy legalább vége lett. Most viszont már napok óta írom ezt az egyre hosszabb visszatekintő sorozatot, nem megy könnyen az elengedés.

Varga Ádám - Túlélő

A Kamrában ez volt az első idei bemutató, és mivel nem volt „elmaradásom” tavalyról, sok más helyen viszont igen, csak most jártam ott először, így egészen meglepett az átalakított előtér. Talán kényelmesebb lett így a hozzáférés a büféhez, kivilágosodtak a falak és az egész design sokkal jobban hasonlít a „nagy Katonáéhoz”. Nem lepne meg, ha ez az egységesítés lett volna a cél.

A Bánk bán van most terítéken. (Szó szerint – az előadás a vadászat motívumához köti a legtöbb szereplőjét és látványvilágát.) Tarnóczi Jakab rendezése talán túl merésznek tűnhet egy nemzeti klasszikushoz, de valami azt súgja, hogy a színház törzsnézőinek ez tetszeni fog, és hosszú távú sikerszériát jelenthet.

A címszereplő, Bányai Kelemen Barna agancsok között

Az Erkel Színház a „Keresztény évad” jegyében december végén egy szokatlan projekttel állt elő: Anger Ferenc rendezésében, magyar nyelven – Nádasdy Ádám fordításában -, négyszer is előadták SZCENÍROZVA Händel Messiás c. oratóriumát, mégpedig a Mozart által áthangszerelt változatot.

A fiam november végén egyszer csak egy színházi előadás után azzal állt elő, hogy már túl régen látta Molnár Piroskát, és nézzük meg valamiben. Hozzá képest előnyben voltam, mert akkoriban pótoltam az Oscart a Tháliában, de ettől még nyilván azonnal fellapoztam a műsort és a lehetőségeket. Így jött a Bors néni-nézés gondolata, amelyről később az is kiderült, hogy nem egyszerű eset, mert épp a kiválasztott vasárnapon van a jubileumi előadás: Molnár Piroska immár 25 éve ünnepli rendületlenül Bors néni 80. szülinapját. Ahogy néztem a wikipédián, még hat év kell ahhoz, hogy a színész és a szerep kora ténylegesen is találkozzon, nagyon remélem, hogy ez a színháztörténeti pillanat is eljön.

A Kolibri Színház előadás-fotója

Azt hiszem, hogy pont ilyen egy igazi mai Shakespeare-királydráma-előadás, amilyen Tompa Gábor rendezése. Ahogy Shakespeare is saját kora ruháiba öltöztette a színészeit, úgy a Vígszínház társulatának tagjai is - akik mind udvari előkelőket játszanak státuszukhoz illően, mai jellegű, de mégis a hétköznapi viselettől eltérő, fantáziadús ruhákat viselnek (tervező: Kiss Beatrix), és sokatmondó Antal Csaba vágóhidat asszociáló díszlete.

Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila - vetélytársak életre-halálra