Mezei néző

Hétfői naphoz képest különösen figyelemre méltó a holnapi. Ritka nagy a választék, szokatlanul.
Viszont: a holnapi SItcom, az operavizsga a Zeneakadémián el fog maradni! Csak pénteken nézhető. (Mondanom sem kell, hogy azt én éppen holnap szerettem volna nézni.)

Nem kis kaland egy alternatív színház részéről "nagy történelmi lovagdrámára" vállalkozni, mikor nincsenek megfelelő keretek a látványos kiállításhoz, ki kell húzni a darabban szereplő tömegjelenetet, muszáj a kisebb szerepeket ugyanarra a színészre osztani. Gondolni sem lehet arra, hogy hasonlóan impozánsan lehessen megszólaltatni a Jurányi Inkubátorházban mindössze száz néző előtt Heinrich von Kleist  1808-ban írt romantikus színművét, mint teszem azt, 1994-ben a Vígszínházban. De ezt mind tudjuk előre, és nem is várunk semmi hasonlót. Amit igen, hogy a darab szelleme jusson el hozzánk nézőkhöz. Eljut. Jó élmény A heillbronni Katica most is, bár a szerző által beígért happy end-élmény azért elmarad.

Vannak esetek, amikor egy-egy előadás az utolsó pillanatban kerül be a programomba. A csütörtök a szabad napom és hetek óta azt terveztem, hogy megnézem A kéjenc útjának főpróbáját az Operaházban. Miután előző éjszaka egészen véletlenül a tudomásomra jutott, hogy a Ház kiváló basszistája, az általam jó ideje viszonylag szorosan nyomon követett Gábor Géza fellép a Kolibriben, gyorsan programot váltottam. Nem bántam meg. (Mondanám, hogy nézzétek meg, ezért is írom a blogot, AJÁNLÓnak - néha lebeszélőnek -, de az előadás havonta egyszer van kitűzve, rendszerint hétköznap délelőtt, a 7-10 éveseknek. Akinek viszont harmadikos-ötödikes osztálya van, és olvassa ezeket a sorokat, azokat erősen bátorítanám arra, hogy adja meg ezeknek a gyerekeknek a jó színházi élmény esélyét. Legközelebb: február 2-án, hétfőn délelőtt.

Erre a napra tíz előadást találtam, amelyik mind érdemes a figyelemre. Amióta - két hete - erre a célra átnézem a műsort, még egyszer sem láttam ekkora választékot és hasonló a helyzet a hétfői nappal is. Az, hogy ki mit válasszon ebből, feltéve, ha van ideje, már erősen függ attól, hogy éppen milyen hangulatban van, mire vágyna. DE van jó színház Pesten, ezeket az előadásokat én mind szerettem.

A holnapi nap - a lányaim délelőtti felvételi vizsgáinak lebonyolítása után - csakis a Helibronni Katica előadásáról szól majd. A Szputnyikosok megérezhették, hogy én éppen erre a darabra vágytam a nyáron, így teljes lendülettel megyek. A jegyeket eladták, későbbi időpontot érdemes választani. Ezen kívül van még jó előadás máshol is holnap este. Kiemelten javaslom a következőket:

Az Átlátszó Hang fesztivál nyitókoncertjén jártam éppen egy hete. A négy napos rendezvénysorozat nem kevés olyan zeneszerző művébe avatta be a kortárs zenére nyitott érdeklődőket, akikről soha nem is hallottam. Majdnem mindegyik opusz mellett a magyarországi bemutató megjegyzés szerepelt, így feltételezem, hogy igazán kevesen lehetnek azok, akik számára nem újdonságként hatottak. Otto M. Zykan művészete került a fókuszba, de én nem ezért, hanem Gryllus Samu mono-kamaraoperájáért mentem, amely kíváncsivá tett. Erről következik egy rövid megemlékezés.

A fenti idézet Orgontól származik, remélhetőleg pontosan, Parti Nagy Lajos átiratából. Lehet túl sok a bizalom és a barátság? Minden arra utal, hogy lehet.

Egyáltalán nem kedvelem a bohózatokat. Legtöbbször unatkozni szoktam közben. Ráadásul színházba sem azért járok, hogy valahogy elteljenek az estéim. Most (egy hete már!) is csak a témája és néhány fellépő művész miatt választottam Ken Ludwig Tony-díjas darabját.