Mezei néző

Januárra színházi leállást terveztem, pontosabban mindössze négy előadást ítéltem "kihagyhatatlannak". Ez a mai Máté-passió volt az egyik.

A hónap kínálata nem annyira erős, nem túl sok az új bemutató, így lehetőség van a pótlásra. Összeállítottam a naptáramat, így is mindössze négy nap maradt teljesen üresen, a többire vannak alternatívák.

Ütős operai programok lesznek, olyanok, amelyek ezen a napon lesznek először. A Zeneakadémián Almási-Tóth András operavizsgát rendez, amely mindig érdekes, MUSZÁJ odamenni. A másik hasonlóan erős alternatíva Dinnyés Dániel operabeavatója a Kamrában, amely ezúttal a Carmenről fog szólni. Akiknek egyik sem vonzó, következik további öt tipp.

Attól tartok, nem én vagyok az egyetlen, aki életemben párszor átéltem ezt az élményt. Néha nem sok kell, EGYETLEN rossz döntés, akár látszólag kis horderejű dologban és minden borul, több ember életére is kihat. Lear is hoz egy igazán rossz döntést, ereje teljében (mert nem is emlékeztet egy öregemberre!) átadja a hatalmat két idősebb lányának, de voltaképp számít rá, hogy a királyi méltóságot eközben meg is tudja tartani. Téved. Ha hatalmasok tévednek, akkor nagyon sok ember jár rosszul. Shakespeare-nél mindössze két fontosabb szereplő marad a páston az előadás végére, a többiek meghalnak. "Van ilyen: legjobb szándékkal legrosszabb eredmény" - összegez Cordelia a Nádasdy Ádám fordításból vett mondattal. Egy a szerencse, az előadásra nem igaz ez a megállapítás.

Az egészen friss Stravinsky-operán (A kéjenc útja) kívül további négy opciót tudok ajánlani erre a csütörtökre. Hacsak nem akar valaki netán Máté passiót nézni a MüPá-ban, ennyivel a húsvéti ünnepek előtt...

Négy előadás jutna eszembe erre a napra azok közül, amelyeket már láttam. (Mellesleg a jóhírű Lear király is jön Székesfehérvárról a Vígbe és ez azért csábító...)

Jónak néz ki nemcsak ez a kedd, de az egész hét is. Én a magam részéről megpróbálok eljutni az Operaház tegnapi bemutatójának második előadásra, A kéjenc útjára és ha minden jól megy, egyből utána le is írom a friss benyomásaimat.
Felsorolok ezen kívül további öt előadást, amelyek nekem beváltak és mind műsoron vannak éppen holnap.

Deja vu érzésem volt azonnal az előadás elején - emlékszem, hogy hasonló mondatokat ugyanígy egy stúdió padlóján elhelyezett párnán hallgattam. Novák Eszter rendezte az előadást. Tóth Ildikó is szerepelt benne. De az, hogy a tatabányaiak vendégjátékát pontosan hol láttam, az egészen kiesett. A történetek közül voltak olyanok, amelyek megmaradtak és előjöttek menet közben. Eltelt tíz év, és én megint Kárpáti Péter A negyedik kapuját néztem. Ma este, a Jurányiban.

A "mi a kedvenc operád" kérdésre éveken át válaszoltam megingás nélkül azt, hogy a Turandot. Később időről időre megnéztem ezt a még most is futó Kovalik rendezést, nem számoltam össze, hogy hányszor. Legutóbb majdnem két éve, amikor mindhárom gyermekemet elvittem. Most egyedül mentem, és kifejezetten azért, hogy a három minisztert új felállásban (Kelemen Zoltán, Horváth István, Kiss Péter) megnézzem magamnak. Micsoda meglepetés - ezt az előadást sikerült éppen e miniszterek szemszögéből nézni. A Kovalik rendezésben sokkal fontosabbak. Az eredeti koncepciótól eltérő szerepet szán nekik, sokkal inkább kiindulva a realitásokból, mint a Puccini által megzenésített mesés történetből.

2013 novemberében azért mentem Rigolettót nézni, mert a lányom még nem látta korábban. Az előadás összességében nem csinált kedvet az újranézéshez, egy-egy jó énekesi teljesítményt lehetett nyugtázni, de hatni nem igazán hatott rám. Viszont messze kiemelkedett a mezőnyből az általam a Kovalik-Maraton (2006) óta már számon tartott Gábor Géza, aki az első olyan énekes volt "az én praxisomban", aki egészen nyilvánvalóan főszerepet csinált a bérgyilkosból. Ez a tavaly novemberi este róla szólt. Ez az alakítás hozzájárult két másik novemberi eseménnyel együtt ahhoz, hogy a tavalyi évben végül talán éppen száz operaelőadást tekintettem meg. Ehhez hasonló elhajlás korábban nem volt rám jellemző. Idén jóval nehezebb volt az előadást beilleszteni a napirendembe, viszont nem volt kérdéses, hogy nem maradhat megtekintés nélkül Sparafucile most sem.