Mezei néző

A Frida nem az egyetlen olyan előadás a Spinoza Színház palettáján, amelyik a szórakoztatás mellett a közönség tájékoztatására és elgondolkodtatására is törekszik egyúttal. Nemrég láttam a Rembrandt és Spinoza, illetve a  Herzl című előadást, amelyeket ugyancsak Czeizel Gábor rendező jegyez, és az előadások szintén a nézők látókörének tágítását célozzák meg. Nagyobb nézőtérrel nemigen lehetne jól megvalósítani ezt a törekvést, de ide, a Spinoza hetven nézőhelyes terébe nagyon jól illenek ezek a két-háromszereplős, zongorakísérettel előadott zenés játékok. 

Mi lesz hétfőn? Én pótolom az Elsötétítést, amelyet több mint egy éve nem láttam már a Rózsavölgyiben. És lenne még négy tippem:

Vasárnapi ajánlatok:

Ezen a szombaton, aki színházba akar menni, elég változatos programra talál. Néhány lehetőség:

Mindenki a cím alapján beindíthatja a fantáziáját. A nagyjából 90 perces előadásból 87 perc szólt a negyven betöltésének hátrányairól, de azért a zárlatban 3 percben kaptunk némi biztatást is, hogy legyen erőnk azért még hazamenni az előadás után...Közben eleget lehetett nevetni is.

Hat ajánlat következik:

Az idei pesti szezon egyetlen Kékszakállút sem ajánl fel, sem szcenírozottat, mint a szörnyűséges "függönyös" rendezés volt legutóbb, sem koncertszerűt, (tavaly tavasszal egy ilyet legalább láthattunk).

A nyár folyamán erősen foglalkoztatott a darab, másra se vágytam Vietnamban, mint éppen egy igazán jó Kékszakállú-előadásra. És lám, öt hónap sem telt bele, és nézhettem egyet, sőt a múlt hétvégén ismét. (Néha az ember álmai teljesülnek és mégsem csalódik.) Az utóbbi élményről lesz most szó e bejegyzésben, fókuszban egy IGAZI Kékszakállúval, Cser Krisztiánnal. (Milánóról, az utazás személyes vonatkozásairól készült egy másik írás. ) Mindenki, aki továbbkattintani készül, hat oldalra számítson - két koncertről. Amíg írtam, olyan volt, mintha még tartana az élmény - nem akartam gyorsan túl lenni rajta. Másik Kékszakállú pedig nincs a láthatáron.

Még mindig írom a hétvégi koncertélményemet, még mindig támadnak új megjegyezni valóim, de ma éjszaka következik a lezárás....Addig itt a csütörtökre szóló néhány ötletem.

Mi lesz holnap a pesti színházakban?

Ezt a bejegyzést azokra gondolva írom, akik a Vietnamról és a kémiai olimpiáról szóló tíz írásomat is követték. Vagy személyem iránti érdeklődésből, vagy azért, mert utazni is szeretnek, nem csak színházba járni.Akit csak a színház érdekel, azoknak ezt kevéssé izgalmas, érintőlegesen szó lesz ugyan egy a Scalaban tett látogatásról (hangolón voltam, amely egy későbbi premierre készített elő). Akik gondolnak arra, hogy az expora kilátogatnak Milánóba, és még nem voltak, talán azoknak is érdekes lehet. (ugrás a 3. pontra!)  Akinek további kérdései lennének, szívesen válaszolok. Itt ebben a bejegyzésben egyedül arról nem lesz szó, amely a kiutazásom apropóját adta: Cser Krisztián igazán izgalmas Kékszakállú-variációiról külön bejegyzés íródott. Itt mindössze a személyes vonatkozásokat taglalom az előadás kapcsán, miért mentem, mit csináltam és milyen nagy megvilágosodás ért. Az előadás elemzéséért a másik bejegyzésre kell majd kattintani.