Mezei néző

11 előadás:

Hát igen, az lett volna az igazi, hogyha a három napos Monománia fesztivált, amely során 21 egyszemélyes előadást lehetett volna megnézni, teljes egészében végig tudtam volna követni. Már csak azért is, mert a színművészetisek illetve fiatal színészek előadásai érdekesek, és egy monodrámánál  talán nincs is jobb lehetőség arra, hogy valaki igazán megmutathassa magát – igazi nagy kihívás egyedül lekötni a közönséget. Mivel a csütörtök és a péntek is munkanap, mindhárom estére pedig már voltak korábban lefixált előadásaim, így a 21-ből szánalmas módon mindössze kettőt néztem és nem sokat javít az arányon az sem, hogy Prohászka Fanninak az Alszanak a halak? című előadását már korábban láttam, és eléggé figyelemre méltónak is találtam, jó, hogy az rendszeresen is nézhető már egy ideje. (Hosszan készülök a Közönyre, legalább kétszer kellett már Domokos Zsolt előadását törölnöm, remélem, hogy nem véglegesen, bár éppen most vagyok abban a helyzetben, hogy színházat májusra jórészt csak másoknak remélek. Talán még egy ilyen önálló est beférhet.)

Most tehát essen néhány szó a megtekintett kettőről.

Péntek este volt a hivatalos bemutatója Szabó Borbála Csongor és Tünde átiratának, amelyből az előző hónapban már tartottak gimnazisták részére beavató színházi változatot. Ehhez a darabhoz nagyon jó gondolat foglalkozást is tervezni, mert amennyiben egy iskolai osztály már korábban megismerte Vörösmarty művét, ez a verzió kellően elmélyíti az olvasottakat. Ami lényeges: az előadás nem alkalmas a Vörösmarty dráma HELYETT, nem lehet vele kipipálni a mű megismerését, nemcsak a költői nyelv lecserélése és drasztikus modernizálása, nemcsak a történet bizonyos, lényegi elemeinek átalakítása miatt, hanem azért sem, mert amit látunk, az nemcsak kevesebb a forrásnál, hanem JÓVAL TÖBB is: Szabó Borbála gondolkodását, véleményét is rejti a Csongor és Tünde legfőbb kérdéseiről, érződik a női szemlélet megjelenése is, és ez feltétlenül jót tesz a történetnek.

Mondhatnám, hogy midőn ezt az ajánlót összeszedtem, kb. két hete, még tiszta volt az ég - például Kulka János is egészséges volt, a hétfői operabeavatón is nagyon lehetett élvezni a játékát. Egy pillanat alatt meg tudnak a viszonyok változni, ezért érdemes, mindig az éppen adódó lehetőségeket kihasználni. Most nekem is úgy néz ki, hogy hatalmas radírozást kell a naptáramban végrehajtani, nemhogy a MITTEM előadásaira, de más régen várt alkalmakra sem fogok tudni eljutni. Ezeket a napi ajánlókat azért megírom, ha a jövő hét után már jellemzően inkább nektek fogok színházat remélni. Bízom benne, hogy azért a következő évadtól visszamennek a dolgok a rendes kerékvágásba.

A Katona új bemutatójára, Puccini zenéjét (elsősorban A köpenyt, de a Bohéméletet, Pillangókisasszonyt és a Turandotot is) felhasználó, A köpeny alaptörténetét is felidéző, de várhatóan mégis csak "echte Pintér Béla"-operára feltétlenül kíváncsi voltam, de csak most szerdán sikerült a megtekintést kivitelezni, majdnem egy hónappal a bemutató (márc.19.) után.

Ez a vasárnap április második felének legerősebb napja lesz. Almási-Tóth András premierje lesz a Solti György teremben, a Zeneakadémián (Orontea) és ezen kívül még 14 előadás:

Nagy ívű bevezetés után a szombathelyiek Kékszakállújáról lesz szó, amelynek karmestere Kocsár Balázs volt, a szólisták pedig Cser Krisztián és Meláth Andrea. Öt napon át készült ez a hét oldal és talán valamit hozzátesz az utóbbi három év tizenkilenc, e témában írt bejegyzéséhez. A Kékszakállú egy olyan opera, amelyhez lehet mindig újabb látószögből közelíteni és én talán éppen emiatt használom ki a nem mindig kézenfekvő megtekintési lehetőségeket is.

15 előadás:

13 előadás:

Még egy hete se hittem volna, hogy az idei hat vidéki operás vendégjátékból mindössze egyet fogok látni, az utolsót, a pécsiekét.