Mezei néző

Szeretem az operavizsgákat követni, nagyszerű látni a folyamatot, ahogy a hallgatók kibontakoznak és később - ha nem szipkázza el őket valamelyik külföldi operaház - és fel-feltünedeznek mindenféle koncerteken, előadásokon, lehet nekik örülni és visszaemlékezni a kezdetekre, másrészt azért, mert a rendező, Almási-Tóth András sosem vesz elő olyan darabot, amelyre a legtöbb hallgató (és néző) nyíltan vagy titokban vágyna, szó nem lehet az "ABC operákról", viszont minden évben hallunk új szerzőkről, akiket a mezei néző még véletlenül sem ismer. Így ezeknek a vizsgáknak az a mellékhatása is megvan, hogy kissé szolidabbak leszünk, aki azt hiszi, hogy jól ismeri az operairodalmat, az most kijózanodhat.

10 előadás erre a szombatra, amikor egyébként az Erkelben dalestet ad Renée Fleming is, akinek Arabella felvétele az egyik kedvencem.

Kilenc előadás:

Messze a legszínházmentesebb nap, de van 5 megfontolandó előadás és minthogy csak egy helyen lehetünk egyszerre, akár ez is elég lehet a választáshoz. Ráadásul ezen a napon még egyszer nézhető Kolonits Klárával és Gergye Krisztián csapatával a Lautrec táncolni fog.

A Kamra előadását igazi mezei nézőhöz méltóan oldottan és bevonódottan néztem - majdnem fél órán át, amikor az kezdett el foglalkoztatni és ez a gondolat később is fel-felmerült bennem: miért tartotta fontosnak a rendező, Hegymegi Máté (vagy akárki más, aki a műsor kialakításába beleszólhatott) ezt a történetet, amelyet többé-kevésbé hagyományos eszközökkel elmesél, a főszereplőt használva narrátornak. Mi az, ami miatt 2016-ban ebből a Günter Grass regényből színpadi adaptációnak kellett készülnie (Mikó Csaba illetve a két dramaturg Gábor Sára és Bereczki Csilla által)?

Hét előadás:

Harmincöt napon belül immár a harmadik színházi társasjátékon vettem részt a Jurányiban, a Szociopoly és a Menekülj okosan után először élve át, milyen a legeredményesebb csapat tagjának lenni. Ugyan egészen világos volt mindháromszor, hogy remek döntéseink csak óriási szerencsével párosulva vezetnek eredményre, de most minden összejött és kicsit fel is turbózott minket az, hogy annak ellenére, hogy a játék úgy van létrehozva, hogy szinte lehetetlen legyen a hajléktalan sorsból kikecmeregni, nekünk ez mégis sikerült.

Kilenc előadás - ma van két Sirály, és elvileg egymás után megnézhetőek lennének. Micsoda szellemi kaland lehetne ez, jutott eszembe...

Ritkán érzem azt, hogy egy előadásra a nap végén sikerül igazán optimális állapotban megérkezni, de ez a csütörtök nyugodtan telt, nagyrészt egy könyvtárban, ráadásul zenehallgatással (nava.hu!), minden tényező adott volt ahhoz, hogy élvezni tudjam a IV. éves (Zsámbéki-Fullajtár) színészosztály újabb előadását, hat nap után megint. A komédia művészete bemutató volt, ez, Zsótér Sándor rendezése már két hónapja műsoron van, csak én voltam csúszásban a megtekintéssel.

Nyolc előadás: