Mezei néző

Podlovics Laura nyilvános bábszínészi karrierje négy éve követhető – és ebben a Covid-lezárás is benne volt. Nem sok idő, de már írt egy saját darabot és még csak nem is a fióknak: a Bábszínház Ország Lili Stúdiójában be is mutatták, és ha megérzéseim nem csalnak, a „Nem félünk a sötétben” éveken át műsoron marad.

Az előadás 90 perces, elsősorban a gimnazista korosztálynak készült, és volt-tanárként nagyon alkalmasnak is látom a tinédzserek megszólítására, nagyon jó beszélgetéseket lehetne utána tartani akár osztályfőnöki óra keretében is. Központi témája mellett (Mit kezdhet magával egy fiatal lány?), a diákok arra is rácsodálkozhatnak, hogy a szokásostól eltérő eszközökkel is lehet színházat csinálni. A Bábszínház ezzel az előadással tovább tudja építeni a „báb nem korosztály” szlogenjét.

Az előadást szülőként kellett néznem, engem is érint a téma, így különösen ajánlom olyanoknak, akinek a

tinédzser életkorba éppen beért a gyermeke és nem érzi azt, hogy jól tudna viszonyulni a megváltozott helyzethez.

Lányok az öltözőben, tesitanárral

Nem sokat késlekedett a Rózsavölgyi Szalon: két évvel az eredeti bemutató után, 2022 júniusában már műsorra tűzte Peter Quilter kétszereplős komédiáját, amelyet a Covid-időszak bezártsága inspirált, de nem idézi fel azt direkt módon.

Tegnap este a 36. előadást láttam, kilencven perc egy részben, és szívesen ajánlom Schneider Zoltán és/vagy Nagy-Kálózy Eszter és a romantikus vígjátékok kedvelőinek.

A József Attila Színház október elején bemutatta az Equust Hargitai Iván rendezésében, Fila Balázs és Fekete Gábor főszereplésével. Stúdióelőadás a nagyszínpadon, különleges térkihasználással (díszlettervező: Magyarósi Éva, jelmez: Pap Janó, dramaturg: Szokolai Brigitta), két óra öt percben, szünet nélkül.

Én szerettem, így ajánlom a megtekintését – különösen azoknak, akik eddig elkerülték ezt a történetet, és a címből nem következik számukra semmi. (Ha vannak ilyenek egyáltalán… – népszerű az Equus, eddig 17 magyar nyelvű bemutatója volt.)

 Fekete Gábor és Fila Balázs

Amikor egy ilyen előadást látok, akkor örülök a legjobban, hogy tíz éve belekezdtem a blogírásba - így sokkal könnyebb feldolgozni Szalontay Tünde új bemutatóját, amely 2023. májusában készült el, és ez a keddi még csak a harmadik előadása volt.

Megtekintése előtt érdemes elolvasni a színlap bevezetőjét - rövid és minden lényeges információt tartalmaz. Legközelebb október 28-án és november 22-én látható a Jurányi Kamaratermében.

Nagyon egyszerűen ajánlható az Albina, a Spinoza felolvasószínházi előadása: hetven percen keresztül Csákányi Eszter látható– csak ő és senki más. Ez a tény is elég, hogy a Spinoza minden alkalommal tele legyen a tavaly őszi bemutató óta. A mai, 9. alkalom kapcsán ennél azért hosszabb beszámolót írtam, bár tényleg nem szorul ajánlásra a produkció.

Az előadás, amely Budapest zsidó kultúráját és utóbbi 150 évének történetét érinti, Stahl Judit ötlete nyomán született meg, aki a színészek által eljátszott szituációk kereteit is kitalálta, melyben lánya, Stahl-Bohus Hanna is a segítségére volt. 

Mivel híres színészek játsszák és sok szó esik benne ételekről, érthető, hogy az előadásnak már a leírás alapján is bizalmat szavaztak sokan. Még van pár jegy januárra, de a korábbi alkalmakat már mind eladták. Ha a péntek esti nézők is elkezdenek erről az estéről beszélni, feltehetően a már meghirdetett februári és márciusi időpontok is be fognak telni. Akit érdekel a kísérleti improvizációs gasztroszínház, annak gyorsan kell a jegyét megvásárolnia.

A színpadképet pedig Kálmán Eszter készítette el.

Mi az a vacsoraszínház? – ezt kérdezte tőlem egy kedves ismerősöm, miután megtudta, hogy tegnap én is az Orfeumban jártam, nemcsak Poirot. - Ez volt az első ilyen élményem, bár legalább 4400 „normális” előadást már láttam, gyakran vacsora helyett is, nehezen kiszorítva a szükséges időt.

Előre mondom, a vacsoraszínház épp nem azoknak való, akiknek kevés az ideje és jellemzően egyedül esnek be utolsó pillanatos döntés alapján valamire, majd azonnal rohannak is tovább és nem szívesen töltenek időt mások társaságában. Jelen esetben az élmény legfőbb összetevőjét a néző maga biztosítja: a partner(eke)t, akikkel a nyugodt találkozás, beszélgetés megtörténhet - a színház és vacsora kellemes és megbízható keret csupán. Kicsit olyan, mintha egy rendes előadáson a szünet válna a legfontosabbá – most itt ez a helyzet. 

Aki ránéz a Poirot az Orfeumban szereposztására, azok azt is megértik, hogy mégis miért vállaltam be ezt az estét egyedül, feltehetően extrém kivételként.
A címszerepben: Elek Ferenc

Aki bevállalja, hogy Székely Kriszta és csapata  Embtrag c. előadására beül a Katonába (három rész, 22.10-re van vége), annak meglepetések sorában lesz része. Különleges szellemi kaland végigmenni a szereplőkkel az álom-jeleneteken, és összevetni a látottakat az eredetivel, már amennyiben maradt valami abból, amit a kötelezően olvasandó Az ember tragédiájá-ról egykor megtanultunk.

Igyekszem nem szpoilerezni ebben az ajánló bejegyzésben.

Az előadás várhatóan megosztó lesz, sok függ saját nézői álláspontunktól, attól, hogy mennyire vagyunk megengedőek a régi művek átírásával kapcsolatban. Sokan egyáltalán nem támogatják az ilyen előadásokat, míg másoknak már az is unalmas, ha valami nyomokban tartalmaz egy-egy motívumot klasszikusoktól.

Aki ellenzi a modernizálást, vagy már gimnazistaként is az átlagosnál jobban unta a Tragédiát, az válasszon mást a Katona repertoárjából.

Az eredendő bűn - Pálmai Anna, Lengyel Benjámin és Mentes Júlia

Caragiale, a legnépszerűbb román drámaíró Farsang című komédiáját 1885-ben írta. Az, hogy lépten nyomon nálunk is játsszák (februárban bemutatták a Thália Színházban is, és már tudható, hogy januártól műsoron lesz újra!), azt mutatja, hogy hiába telt el közben több, mint száz év, lezajlott többek között két világháború is, a féltékenység és a párhuzamos kapcsolatok miatti szövődmények nem mentek ki a divatból – ezen a túlbonyolított történeten még most is eleget lehet nevetni.

Kardos Róbert, Mikola Gergő, Honti György

A szombati, tatabányai bemutató kapcsán készült ez a rövid beszámoló.

Mi nézők is gyakran szeretünk azon gondolkodni, hogy alakult egy-egy szereplő sorsa, miután elvileg véget ért történetük, de a Moszkva után sóhajtozó három nővér drámája több írót is tettre is késztetett: Petrusevszkaja, Ulickaja és Szvetlana Alekszijevics is megírta a saját vízióját róluk. Ezeket a fantáziaképeket egyetlen estébe sűrítette bele Selmeczi Bea dramaturg-író, Telihay Péter pedig megrendezte a Pinceszínházban négy remek színésznővel.

Ez a beszámoló a vasárnapi, második előadás kapcsán készült.