Mezei néző

Van úgy, hogy az ember letér a jól bevált csapásról és más színházakba látogat, nem a törzshelyeire (ami az én esetemben leginkább a Nemzeti-Opera-Örkény színház). A múlt héten véletlenül alakult úgy, hogy kb. az 5 Mefistofele (Opera) megtekintése után gondoltam, kicsit rizikósabb előadásokat is bevállalok.

Múlt hétfőn végre, kisebb (7 év) halogatás után - 2005-ös bemutató volt! - elszántam magam, hogy Geszthy Veronika kedvéért megnézzem a Raktárszínházban, ami az Operett stúdiószínpada, a Lili bárónőt. Szerepelt benne még egy operista is, Vadász Dániel. Mindkettőjükről igen jó emlékeim voltak különböző Kovalik Balázs előadások kapcsán, Geszthy Veronika egyenesen Susannát játszotta a 2006-os "sárga" Figaróban, a Millenárison. 

Ez a Lili bárónő kissé lagymatag állapotba került ennyi idő alatt, de operetthez képest még így is eléggé kidolgozott rendezésben látható. Béres Attila egy jobbfajta rendező, ehhez az előadáshoz is csak még egy kis plusz kellett volna. Én egy operettől elvárom (szinte sose kapom meg) az illúziót, és azt a minimumot, hogy a szerelmesek kapcsolata hihető legyen. Ha ez megvan, akkor már meg lehet bocsátani néhány apróságot (pl. ha valakinek nincs hangja, vagy nem tud táncolni), de ha a darab vázát adó kapcsolat nem élő, akkor minek az egész? Elandalodni megy a néző, a boldogság pillanatnyi illúziójáért, a feledésért fizet akár 8ooo Ft-ot is (nagyszínpadi előadás esetén). Jelen esetben 3500-as jegyek vannak és ha valaki az utolsó percben megy (délután még korai érdeklődni), negyedórával a kezdés előtt, akkor 1000 Ft-os pótjegyeket kiadnak. Elégedett voltam persze magammal, hogy ezt kisütöttem, hiszen vagy 8 éve nem voltam az épületben sem. 

E módszert kis létszámban (1-2 fő) ajánlani tudom. A szervezésre menni ill. a pénztároshoz sokkal előbb nem érdemes fordulni, nagyon kellemetlen stílusuk volt, nem keltették azt a benyomást, mint akik nézőket akarnak toborozni. (Én bénáztam és korábban akartam jegyet szerezni.)

2013.márc.1., a feltöltés ideje: azóta sem jártam az Operettben, az említett Lili bárónő még foltokban előttem van azért. Még mindig azt gondolom, hogy jó, hogy megnéztem - persze a saját bejegyzésemet olvasva csak Susannaként jön elő Geszthy Veronika, nem tehetek róla. 

2013. március 25.

Az Ódry Színpad vizsgaelőadása 2011 áprilisában került közönség elé először, én pedig a Peresznyakov testvérek egy későbbi előadása után ( lsd. Thália - Csónak) láttam 2012. február 4-én. Nem írtam róla, mivel akkoriban (is) szinte minden napra jutott egy előadás, másrészt annyira mélyen nem hatott rám. "Hat szoba. Hat ágy. Hat pár. Alkalmi és állandó partnerek. Öregek és fiatalok. Nő nővel, nő férfival, férfi férfival stb. Sok szó esik Istenről. (+18)" kezdődik az ismertető a színlapon. Dömötör András helyzetbe hozza a színészeket, akiknek hálás jeleneteket írt a szerzőpáros, nem unatkozunk, figyelemmel kísérjük az ágyjeleneteket, de egy év után nem sok emlék marad utána. Szórakoztató estét kapunk, de kevesen lehetnek, akik akár az előadás másnapján vissza tudnak idézni valamit a történetből. Ez nem is cél. Talán mégis: az egyik szobában (mindegyik más színű, ennyiben változik a látvány) Tasnádi Bence és Ficza István Elvis-imitátorok ágyjelenete azért megmaradt. Voltak féltékenységi jelenetek is, sok meztelenkedés, de azokat elmosta az idő már...

Ami viszont jó hír: az előadás minden résztvevője azóta kapott rendes színházi szerződést, jó sínen vannak...

http://port.hu/agytortenetek/pls/th/theatre.directing?i_direct_id=16945&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_cntry_id=44&i_topic_id=4

2013. március 25.

Az előadást 2012. február 3-án, a főpróbán láttam, azóta is műsoron van ez a vallási toleranciáról Lessing alapján kifejezetten az "ifjúságnak" címkézett előadás, Gigor Attila rendezése. A három vallás képviselőit játszó színészek közül Hollósi Frigyes decemberben meghalt, így azóta a helyére Fodor Tamás került. Az előadás fontos, de én a magam részéről jobban örültem volna, ha a színház Lessing Bölcs Náthánját veszi elő. Mintha én is gimnazista lettem volna, amikor Ruszt József megrendezte Zalaegerszegen. Az az előadás TV-közvetítésként is erősen hatott. Ennél az előadásnál egy kicsit azt éreztem, hogy maga a szöveg is túl szájbarágós, kevésbé természetesek a jelenetek, igazából egy etika órán ülünk. A színészek játéka áthidalta a hiányokat, de a Nemzeti többi előadása után   kicsit többet vártam volna ettől is.

http://www.nemzetiszinhaz.hu/eloadasok/index.php?list=actual&performance=181

Tegnap este voltam Bródy Sándor darabjának főpróbáján a Nemzetiben.
Jelentem: érdemes volt, bár eredetileg olyan nagy előzetes reményeket nem tápláltam a produkció iránt.
Az első felvonásban a nézőnek az lehet az érzése, hogy provokálják (nem először és nem utoljára a Nemzetiben), ugyanis kellemes muzsikaszó mellett igazán lassan induló cselekményt szándékosan tovább lassítja a rendező azzal, hogy a civilben ücsörgő Molnár Piroskával a szövegben előforduló idegen szavak egy részének definícióját felolvastatja, sőt magyarázatokat is pl. a postaszolgálat működéséről. (Néhány további szó jelentését kivetítik.)
Vitatható, hogy ez kell-e, valószínűleg a cél az, hogy az akciófilmekhez szokott nézőt átállítsa egy másik tempóra. (És persze a fiatal nézőnek, akik a Nemzeti célközönsége elsősorban, nyilván fogalma sincs e szavak jelentéséről valóban.)
Tessék élvezni, hogy színházban ülhet! - 3 felvonás 2 szünettel.
Miután Molnár Piroska az, aki olvas - ezeket a szövegeket is élvezet hallgatni. (Miután neki mindössze két jelenetben van dolga a 3. felvonásban, de a szabályok szerint az előadás megkezdése előtt be kell érkeznie a színházba, az ő további hasznosítása célszerű is volt.
Én  nem találtam unalmasnak a helyzetet, elfogadtam ezt a játékot.
Természetesen ez a megoldás mint elidegenítő effektus hat, de amint az előadásban a két főszereplő összetalálkozik, felizzik a levegő és ezt a sallangot az előadás ledobja magáról. A felolvasósdinak a mű férfi főszereplője vet véget (ifj. Nagy szerepében stílusosan Nagy Zsolt), aki minden mellékszereplőt kidob a színpadról és így M. Piroskának is mennie kell. Ezt a rendezői eszközt (néhány párbeszédet is leállított vele korábban Novák Eszter) ezek után elfelejti, és maradnak a színészek és a szituáció.

Az ilyen típusú darabok sikeressége végülis rendszerint azon múlik, hogy a néző tud-e azonosulni a szereplők valamelyikével, illetve azon is, hogy a mű központi szereplői között megszületik-e a az előadásban is a darab által előírt szerelem (v. egyéb intenzív érzés hitelesen van-e eljátszva) . Itt megszületett.
Jelen esetben én úgy éreztem, hogy ritka szerencsés előadását láthattam A tanítónőnek, amiben minden szerep jó gazdára talált. Nemcsak a főszereplők (az eddig még láthatatlan Szilágyi Csenge egyetemi hallgató a tanítónő maga, aki beváltja a rendezői és nézői reményeket is), de a kisebb szerepek megszemélyesítői is valóban teljes életet mutattak fel. Nem sikkasztották el a kántorlány szerelmét és tragédiáját (én nem szeretem túlságosan Mészáros Piroskát, de most el tudtam fogadni, sőt mintha jobb lenne idén, mint korábban), a tanító szerepében Hevér Gábor már szinte főszereplővé növekedett (legjobb mellékszereplő-díjat érzem, hogy kapni fog, vagy legalábbis kapnia kellene). Ifj. Nagy szűklátókörű szüleinek szerepében Molnár Piroska és Bodrogi Gyula talán a saját megszokott formájuknál is többet tudott nyújtani, ami méltatásnak elég is.

2013.márc.1.: azóta is műsoron van, de az egyik nehezebben eladható darab. Valószínű azért is, mert a főszereplők nem nagy nevek, illetve a nyögvenyelős-erőltetett kezdést nem biztos, hogy mindenki elfelejti az előadás végére. Lehet, hogy emiatt másokat nem izzít be. A jelen helyzetben persze ezt is eladják, de már csak havi egy van kitűzve. Jövőre nem maradhat, Vidnyánszky már kijelentette, hogy nem szereti. 

2013. március 25.

A Szabadkai Népszínház magyar társulatával rendezte meg Dömötör András 2011 májusában az előadást, amelyet én 2012. január 30-án láttam. Még néhányat játszottak belőle és aztán véget ért ennek az előadásnak az élete is. Vidéki előadásoknál ez megszokott, jó ha harmincszor tud menni valami, az már valami. Jelen esetben az, hogy a Tháliába néhányszor felhozhatták, kétségtelenül segítség volt. Jó megoldás a pesti közönségnek, mert egy valóban jó Dömötör-rendezést láthattak Csáth Géza írásai alapján, másrészt jó a színészeknek, hogy közönséghez jutottak. Emlékeim szerint egy Csáth szelleméhez valóban hű vízió volt ez, érdekes megoldásokkal, amelyekből egy év leforgása után néhány benyomás maradt meg pusztán. Már a színházból kijövet tudtam, hogy nem fogom részletesen elemezni, mert ahhoz még egyszer meg kellett volna nézni. Annyira viszont nem vágytam Csáthra, akivel már korábban behatóbban foglalkoztam, tavaly viszont nem hiányzott ez az újabb mélyfúrás Csáth lelkivilágába. 

http://port.hu/egy_elmebeteg_no_naploja/pls/th/theatre.directing?i_direct_id=17146&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_cntry_id=44&i_topic_id=4

Körbeküldve zártkörű hírlevélben 2012. jan. 26-án. Íme:

"Az igazgatóváltás miatt a mai nap búcsút intettem az Új Színháznak. Már a Váltságdíj is megviselt vasárnap, de A varázshegy véglegesen bizonyította, hogy nagy érték nem megy veszendőbe azzal, hogy lecserélik 13 év után Mártha Istvánt. Ha számot vetek, összesen öt igazán kiváló előadást nem láttam e hosszú idő alatt az Új Színházban. A mai annyira dögunalmas volt, hogy szokásomtól eltérően NYOMATÉKOSAN jelzem, hogy CSAK mazochistáknak ajánlom A varázshegyet, vagy olyannak,  aki  le akarja magát szoktatni a színházról végleg. Arra alkalmas az előadás. (Le kellene állni megint - gondoltam magamban.)

Én lassan nekilátok a februári programomat megtervezni és valószínűleg ennek köszönhetően jóval kevesebb előadást fogok a naptáramba beírni. ((((Azért is, mert lesz még 5 Mefistofele februárban és inkább azokra megyek újra. ))))

Vannak jobb sorsra érdemes színészek  persze A varázshegyben is, de minthogy a regény lényege veszett oda (ahogy eszes emberek ezt borítékolhatják az előadás megtekintése nélkül is), nem igazán van értelme sem időt, sem pénzt fordítani arra, hogy személyesen erről meggyőződjetek. Néhány embert figyelmeztettem, hogy a Váltságdíjra se menjenek oda, nem hallgattak rám, beestek a csapdába és utólag jajgattak. Én most jelzem, ott a gödör - kerüljétek jó messzire el az Új Színház környékét is. Maradjatok az Andrássy út másik oldalán - ott az Opera. (Mondjuk a Mefistofele-n kívül idén még csak rossz előadást láttam ott is, vigyázni kell nagyon. Ez még a két évvel korábbi korszak maradványa, azóta más szelek fújnak arrafelé, szegény Kovalik pedig Münchenben tengődik , mint rendező és mint tanszékvezető egyetemi tanár - négy évre lekötve minden ideje. Biztos megjárta, hogy nekünk nem volt elég jó. Ott, Hannoverben és Berlinben lehet a munkáit még látni.)

2013. márc. 25.

Eredeti bejegyzés nem készült valami miatt az előadás után, valószínűleg azért nem írtam róla a hírlevelemben, mert úgysem volt belőle több előadás, semmi értelme nem lett volna egy már nem látható előadásra agitálni az embereket. De rosszul esne, ha semmi nem maradna róla, mert jó emlék. Invenciózus szép előadás volt sok humorral több mint egy év után visszagondolva. Egy olyan előadás, amelyet az alkotói örömmel készíthettek.

Dorota Maslowska darabját 2010 októberében mutatták be a Kamrában, abban az évadban, amit egészében kihagytam. Másfél évvel később 2012. január 25-én a legutolsó előadást csíptem el éppen. A tavalyi évadban igyekeztem megnézni mindent, amit csak érdemesnek találtam az előzőből és ez méltó is volt a Kamra megszokott színvonalához. Kovács Dániel rendezése hosszabb szériát is megérhetett volna, ha ismert a szerző, vannak "nagy nevek" a színészek között. Egy évnél kicsivel több, ennyi jutott nekik. A szereplők között ott volt Borbély Alexandara, akit előbb láttam az akkor frissen készült és szintén jó Bőrpofában, mint ebben a "régi munkájában". Figyelemre méltó színésznő. És még több is van benne, mint amit eddig kihoztak belőle. Szemmel láthatólag a külső adottságait szeretik hasznosítani, sokkal jobb korszaka jön el, amikor többre is kíváncsiak lesznek a rendezők. Dankó István az, akinek még ebben az előadásban egy kicsit kiemeltebb szerepe volt a többieknél, rá is jól emlékszem.

Sajnálatos, hogy a Katonának ezek a merész vállalkozásai rendszerint épp egy évnyit tarthatóak életben, pedig talán épp ez a színháznak a legértékesebb vonala.

Színlap:

http://port.hu/ket_lengyelul_beszelo_szegeny_roman/pls/th/theatre.directing?i_direct_id=15921&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_cntry_id=44&i_topic_id=4

jan.18