2013. március 25.
Az Ódry Színpad vizsgaelőadása 2011 áprilisában került közönség elé először, én pedig a Peresznyakov testvérek egy későbbi előadása után ( lsd. Thália - Csónak) láttam 2012. február 4-én. Nem írtam róla, mivel akkoriban (is) szinte minden napra jutott egy előadás, másrészt annyira mélyen nem hatott rám. "Hat szoba. Hat ágy. Hat pár. Alkalmi és állandó partnerek. Öregek és fiatalok. Nő nővel, nő férfival, férfi férfival stb. Sok szó esik Istenről. (+18)" kezdődik az ismertető a színlapon. Dömötör András helyzetbe hozza a színészeket, akiknek hálás jeleneteket írt a szerzőpáros, nem unatkozunk, figyelemmel kísérjük az ágyjeleneteket, de egy év után nem sok emlék marad utána. Szórakoztató estét kapunk, de kevesen lehetnek, akik akár az előadás másnapján vissza tudnak idézni valamit a történetből. Ez nem is cél. Talán mégis: az egyik szobában (mindegyik más színű, ennyiben változik a látvány) Tasnádi Bence és Ficza István Elvis-imitátorok ágyjelenete azért megmaradt. Voltak féltékenységi jelenetek is, sok meztelenkedés, de azokat elmosta az idő már...
Ami viszont jó hír: az előadás minden résztvevője azóta kapott rendes színházi szerződést, jó sínen vannak...
