Mezei néző

Néhány gondolatot megosztok most a régebbi Rajna-előadások kapcsán, az egyre jobban közelgő új bemutató előtt. Külön bejegyzésben, előre, kedvcsináló szándékkal is és különösen azért, hogy amikor majd a szombati premierről írok, már csak és kizárólag M. Tóth Géza - számomra jelenleg még egészen ismeretlen - rendezői koncepciójáról és a szereplők színészi teljesítményéről lehessen szó.

Szerdán a Moltopera társulata kijön az iskolába előadást tartani, este megyek a Szkénében Züfecre. Ma néztem egy jó Ármány és szerelmet Budaörsön, megjelent a Fidelio Súgó - az áprilisi műsor nyomtatott formában is elérhető. A Rajna ajánlóm félig van kész. - Tehát ez az öt bejegyzés vár megírásra - lehetőleg csütörtök estig...Kicsit azt érzem, hogy elborítanak az élmények, de nem baj. Jó ez így is....Holnapi ajánlatok következnek:

Bernard Slade viszonylag jól ismert kanadai drámaíró nálunk is a "Jövőre veled ugyanitt" miatt. A "Válótársak" című darabját túl sűrűn nem veszik elő ( eredeti cím: Special Occasions, 1982). Ez azért soha nem véletlen. Az első magyarországi bemutatót is Balikó Tamás rendezte 1989-ben, aki ennek is nekikezdett, de tragikus halála miatt  a dramaturg, Lőkös Ildikó fejezte be a munkát. Az előadást a Szalon Balikó  emlékének ajánlja és valóban nagyon nehéz nem gondolni menet közben is rá. Időnként eszembe jut, milyen lehetett volna ő, akit a Rózsavölgyiben kétszer is láttam egészen nagyszerűnek  az utóbbi időben, mégpedig a Valaki jön majd, illetve a Szorul a hurok című előadásban.

Van hat előadás...meg persze sokkal több, de ennyiről lesz szó. Kiemelem a Válótársakat, amelyet a Rózsavölgyiben a múlt hétfőn láttam és jó benne Für Anikó és Lengyel Ferenc is. A továbbiak:

Tegnap Bodó Viktor rendezésében ismét (25 év után) Koldusopera premier volt a Vígszínházban, koprodukcióban a napokon belül megszűnő Szputnyik Társulattal. Élénken emlékszem még az előzőre, amelyet egyetemistaként néztem, benne Kaszás Attila volt Bicska Maxi és Börcsök Enikő, aki most a kolduskirály feleségeként szerepel, akkor Pollyként tűnt fel. Még főiskolai hallgató volt, sosem láttam korábban - azonnal megnyert magának. Azóta minden pesti szerepében néztem, nemigen hagytam ki vendégszerepléseit sem, sőt rövid kaposvári időszaka idején még vidékre is elutaztam, hogy megnézhessem. Akárhány Koldusoperát láttam ezek után, ez az emlékkép mindig bevillant és némiképp bele is zavart az új verzió elfogadásába. Ez most sem történhetett másként.

A Magyar Színház honlapján az Anyegin (éppen úgy, ahogy a Vadregény is) nyilván van tartva mind az ifjúsági, mind a felnőtt előadások között, a repertoár jelentős részéhez hasonlóan. Miután az Anyegin szerepel a középiskolai tananyagban, bár valószínűleg tanára válogatja, ki erőlteti az elolvasását, ki nem, érezni a színháznak azt a szándékát, hogy a mű bemutatásával éppen ezt a korosztályt céloznák meg. Egészen valószínű, hogy a diákok ezt az adaptációt látva jóval közelebb érzik magukat a történethez, mintha Puskin verses regényével egyedül kellene megküzdeniük. Igen, a tovább nem kattintóknak mondom: elég sok ponton bele lehet kötni az előadásba, vannak hiányosságai is, ugyanakkor összességében működik az a funkciója, hogy hatni tud a történet. A részletek következnek:

Tavaly jártunk az egyik osztályommal a Kolibri Pincében, mégpedig a Cyber Cyranón. Az előadás és különösen az azt követő drámafoglalkozás volt olyan jó élmény, hogy többen is mondták, szeretnének visszatérni ide. Most ez is bekövetkezett. Szűcs Zoltán Függésben című szövegéből készített előadást a K.V. Társulat és a Kolibri Színház csapata közösen, Czukor Balázs rendezésében.

Nem az én műfajom a musical, és olyan nagyon nem kellene keresnem az alkalmakat, hogy ezt újra meg újra belássam. Erre az előadásra azért mégis kíváncsi voltam, hiszen készült egy film is belőle, melyben a számomra kedves Meryl Streep szerepel. Miután az utóbbi időben fel sem merül, hogy esetleg moziba is mehetnék, még azt persze nem láttam. Lehet, hogy annyira mégsem sürgős.

A másik ok, ami miatt mentem: vezetőváltás volt a Magyar Színházban. Az ilyen helyzetekben természetes, hogy az új igazgatónak más elképzelése van a színház működtetéséről, tehát jó esetben nem erőltetett menetben, de mégis előbb vagy utóbb lecseréli a  színház repertoárját. Ennek a gondolatnak jegyében indultam kedden Vadregényt és csütörtökön pedig Anyegint nézni. (Utóbbiról bejegyzés szintén következik hamarosan.)

Ezen az estén, ahogy várhatóan holnap is a blog-lemaradásaimat próbálom pótolni. Muszáj lenne a múltat - a múlt heti előadásokat - addig megörökíteni, amíg nem jön néhány újabb élmény és várhatóan aztán mindent elmos a Rajna - tíz napon belül ötször nézve, miközben tíz egyéb előadás is be van tervezve a következő két hétre. Megnéztem a Koldusoperát, amelynek holnap lesz a második előadása. Röviden annyit: valószínűleg azok, akik semmit nem tudnak a darabról sokkal jobban fogják élvezni, mint akik már hozzám hasonlóan legalább 6-8 verzióban látták. Beszámoló következik a napokban. Hat lehetőség hétfőre:

Kétélű dolog a siker. Nem tudom, mit szólt volna Hábetler András és csapata, ha velük is megtörténik az tegnap Miskolcon, mint ami az 1792-es bécsi ősbemutató szereplőivel, azaz a sikerre való tekintettel még egyszer le kellett volna játszaniuk a 140 perces előadást. II. Lipót ideje óta eltelt némi idő, hasonló esetek nemigen történnek és az akkor igazán népszerű Cimarosa is inkább a nevéről és A titkos házasság címéről ismert, nem játsszák túl sokat. Pedig van a darabnak előnyös oldala: nem kell hozzá kórus, és mindössze hat szereplő is elég. Valószínűleg ez nagyban hozzájárulhatott, hogy most Miskolcon elővették.