Mezei néző

Kilenc előadás keddre:

Tudtátok, hogy a Zeneakadémiának van kupolaterme? Én ma voltam ott egy kortárs zenei hangversenyen és utána még egy igazi nagytermi előadáson, a Concerto Budapest közreműködésével. (Vezényelt: Keller András) Utóbbit megismétlik még holnap (pontosabban: ma) is. Én a két programot összekombináltam és így valami egészen különleges élményhez jutottam hozzá. Ami következik az valóban csak néhány gondolat, ami eszembe jutott a két koncert közben és kapcsán, még annyira sem fog hasonlítani holmi kritikára, mint a korábbi bejegyzéseim. A lényeg: érdemes nézegetni a Zeneakadémia honlapját, vannak izgalmas koncertek (van amelyik ráadásul ingyen), érdemes ezeket kipróbálni.

Nyolc lehetőség hétfőre. Én már nagyon érzem a végét az évadnak...még most lehet a kimaradt előadásokat pótolni.

Gounod Faustját mutatja be az Operaház, benne főszerepben lép fel végre Bretz Gábor. Lassan egy éve nem láttam, így ez az előadás a Faust-fesztivál kiemelt és feltétlenül megnézendő eseménye lesz. Azt hiszem, nemcsak nekem. A kiposztolt képekről úgy tűnik, hogy modern rendezésre lehet számítani. Bizakodjunk. Ezen kívül:

Nekem tizenkét nap szünet (közben tizenegy megtekintett előadás) választotta el a Faust I. részét a másodiktól.Egészen biztos, hogy másként hatott volna egyből az előadás másnapján visszaülni, de az Átrium Parasztopera fesztiválja túl csábító volt, nem tudtam a kísértésnek ellenállni. Az idő távolságon kívül a másik jelentős szempont egy ilyen komoly koncentrációt kívánó előadásnál a néző állapota. A színészekről természetesen feltételezzük, hogy akár havonta húsz estén is az aznapi darabra egészen ráhangolódva állnak rendelkezésre. A néző korántsem ennyire szívós, rendszerint sok múlik azon, miként ülünk be a színházba.

Vannak lehetőségek, bőségesen. Nézzük:

Bejáratódott mostanra az Operakaland program, a tavaly tavaszi foghíjas házak után most mindegyik előadásra nagy volt az érdeklődés és telt házak előtt játszották Mozart Szöktetésének "csontra húzott" változatát. Sikerrel. Remélhetőleg kedvet csinálva azoknak, akik ezen a délutánon találkoztak életükben először az opera műfajával élőben. Ők voltak ugyanis az előadás elsődleges célközönsége.

Erre a péntekre az általam kipróbáltak közül csak az Örkény Színház "A vihar" c. előadását tudom ajánlani. Ezt viszont minden fenntartás nélkül, azon kevesek közé tartozik, amelyikre a főpróba után azonnal visszaültem, másnap is. Prózai előadások közül ez nem sokkal fordult elő nálam. Ezt leszámítva, ezen a pénteken van a Thália határon túli előadásokat szemléző fesztiváljának zárónapja, az Átriumban pedig Bárkibármikor...többek között. Összességében azért érződik, hogy a nemsokára itt a szezon vége és jönnek a fesztiválok egymás után...

Kétszeres, sőt akár háromszoros időutazással is felért számomra a Diggerdrájver című előadás első nézők előtt zajló, ámde még zártkörű próbájának megtekintése - egy héttel ezelőtt. Éppen a személyes emlékek feltolulása miatt meg is rázott. Nem én leszek az egyetlen, akivel ugyanez történik.

Hosszú oratórium Haydn egyik fő műve, Az évszakok. Három óra szünettel. Ezt tudva, némileg értetlenül álltam a fél8-as kezdési időpont előtt, de nyilván tudják a szervezők, hogy mit csinálnak. A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar "B" oratóriumbérletének zárókoncertje volt, erősen foghíjas házzal a MüPa Bartók Béla Hangversenytermében tegnap este. A koncertet a gyors internettel rendelkezők valószínűleg kellő minőségben élvezhették akár otthon is - élő közvetítésben lehetett nézni. (Talán ez a kényelmes megoldás is oka lehet annak, hogy nem volt tele.) Én a közvetítésről korábban nem tudtam, de a Stravinsky-maraton alatt rossz tapasztalatom volt - az egyik koncert közepén egyszer csak nem működött tovább a rendszer és hoppon maradtam. Ma nem akartam, hogy ugyanez még egyszer előforduljon. Odamentem és élőben néztem a koncertet, ahogy eredetileg is terveztem.