Négy éve már, hogy sokan rácsodálkozhattunk Márfi Márk ötletére, aki színészként saját felnövekedésének történetéből írt egy szakdolgozatot – ez volt a Telik, amelyik azóta már 65 előadást megért, sőt készült belőle középiskolásoknak színházi-nevelési előadás is. Az évad elejének egyik legmeglepőbb bejelentése volt, hogy trilógiává bővíti, azóta pedig egy félév el is telt, és a második részt a hétvégén már be is mutatta – két évnyi előkészület után.
A Lassan már nem monodráma, hanem kétszereplős – a partner pedig Für Anikó, a Lóvasút pedig gazdagodott egy újabb emlékezetes "saját" előadással, amely odaszoktatja a közönséget.
Ez így önmagában is elég ajánló ahhoz, hogy valaki kíváncsi legyen, jegyeket az előadás saját honlapján vehettek vagy közvetlenül itt: https://lovasut.jegy.hu/program/marfi-mark-lassan-171931?ref=marfimark.hu (jelenleg legkorábban április 25-re), menetidő: 70 perc szünet nélkül. Azoknak is ajánlható, akik a Telik-et nem látták, és nincs semmilyen háttértudásuk Márfi Márk életéről, esetleg csak a Gólkirályság miatt kíváncsiak rá. Most garantáltan egy másik arcát ismerik majd meg úgyis.
A főpróbán jártam, annak kapcsán írom le néhány benyomásomat.
Ha valaki nem tagja egyik kőszínház társulatának sem, viszont színész és van elképzelése arról, hogy mit szeretne játszani, annak egyértelműen követendő példa Márfi Márk, aki ezt a második előadását nemcsak megírta, kitalálta az optimális színpadteret hozzá és informatív honlapot is készített a produkciónak, de megtalálta azokat a megfelelő partnereket - Bagossy Júlia rendezőt, Mikó Csaba dramaturgot, Sándor Juli konzulenst, Nagy József világosítót, Zsombolyay Linda és Bukovszky Balázs asszisztenseket és Für Anikót -, akikkel sikerre viheti. Nemcsak színészi játékán, de a szervezésen, a produkció menedzselésén is érezni a tőle megszokott kirobbanó lendületet – manapság enélkül semmilyen előadást nem lehet megteremteni.
Ez a produkció „észrevétlen rendezéssel” jött létre, Bagossy Júlia nem önmegvalósított, hanem ténylegesen arra törekedett, hogy a színészek minél jobban tudjanak egymáshoz kapcsolódni és érvényesülni. Ez is történik.
A Lassan otthona is a Lóvasút, de ezúttal nem körben ülünk, hanem a játéktér két oldalán öt-öt sorban helyezkedik el a nézőtér. A központban egy mini forgószínpad, amely szétszedhető, könnyen utaztatható (szintén Márfi Márk ötlete alapján készült egyedi darab), amelyen éppen elfér két szék és egy kis asztal, amelynek viaszosvászon terítője meg is adja a hangulatot – ez bizony az a pulykafarm, amelyet a Telik-ben megismertünk. Ami a közel ülőknek tűnhet csak fel: a két szék lába gondosan rögzített, nem kell civilben aggódnunk a színészekért. Ugyan ez minimális apróság, de jelzi azt az odaadó figyelmet, amellyel a produkció készült. (Mondanám, hogy megnyugodtam ezt látva, de nem igaz – a Telik alapján eleve feltételeztem az alapos előkészületeket.)
Für Anikó érkezik először, már köztünk van a kezdés előtt, amikor még az utolsó percben beeső nézők is helyet találnak maguknak. (Autóval nem probléma a Lóvasút elérése, sem a parkolás, de aki busszal jönne, nézze előre meg a menetrendet, számolgassa ki, hogy érne ide – a Budagyöngye megállónál célszerű a 291-esre felszállni, ritkán jár!)
Für Anikó ül és keresztrejtvényt fejt – mi pedig hosszan nézhetjük, és közben szinte mindenkinek eszébe fog jutni, hogy az utóbbi években túl keveset látta színpadon, ilyen nagy szerepben pláne nem. Márfi Márk a tenyerén hordozza, és ezt nagyon meg is érdemli – ez volt az első gondolatom. Igazi win-win helyzet – mindenkinek nagyon jó, hogy a már Telik-ben is megismert anya szereplő megelevenedik általa. Tanúi vagyunk egy meg nem történt, de vágyott tisztázó beszélgetésnek, Márfi Márk a saját maga által írt "Fiú2" szerepébe lépve most eljátszhatja azt, amire évekkel korábban lett volna szüksége, amíg édesanyja még élt, ráadásul családja többi tagjának szempontjait is képviselve. Érezni benne a bocsánatot kérő és adó gesztust, amely a család összetartására is esélyt ad, és a továbblépésre szintén.
Für Anikót először magányosan, majd Pestről betoppanó fiával együtt szemlélve az lehet a benyomásunk, hogy Márfi Márk hasonló varázslatot végez el, mint amelyet a Harry Potter könyvekből ismerünk: sikerül életre keltenie az elhunytat, beszélgetni és erőt meríteni a találkozásból. Ezt folytathatja majd éveken át ezzel az előadással.
A színdarab szövegében is szóba kerül a művészetterápia – ez az előadás is az, de ami a jó hír: nemcsak neki. Ahogy a Telik is több volt, mint egy személyes hangú vallomás, a Lassan is több. Sokan lehetnek a nézőtéren olyanok, akinek a családjában van munkamániás/elhivatott/karrierista személy (apa vagy férj, de lehet ez persze anya vagy feleség is), aki mellett ott egy másik ember, „aki nem pörög”, saját külön életcélt nem tűzött ki, szinte vákuumba kerül. Ennek a másik embernek a tragédiája jelenik meg nagyon életszerűen ebben a történetben, és annyira hitelesen, hogy nekünk nézőknek egészen mindegy lesz, hogy ebből mennyi a tény és mennyi a kitaláció. Az sem lepne meg, ha előadás közben Márfi Márk is elhinné, hogy sikerült az édesanyját újból életre támasztania és megajándékozhatná e fikció keretében akár még a csodás gyógyulással is. Ahogy őket nézzük, drukkolni kezdünk nekik – ehhez elég hetven perc ismeretség is.
Az előadás kétségtelen haszna, hogy általa mindkét színész hálás helyzetbe kerül, de ennél is fontosabb hozadéka lehet, hogy felhívja a figyelmet a kommunikáció fontosságára. Már megérte megcsinálni, ha esténként rábír egy-két nézőt arra, hogy a saját tisztázatlan kapcsolatait rendbe tegye a hatására.
Praktikus információ: lesznek olyan alkalmak, amikor a Telik és a Lassan egymást követő napokra van kitűzve, így aki még az első darabot sem látta, nem maradt le. Akinek semmilyen jegy nincs még, az április 24-25-én tud duplázni legközelebb, de nagyon remek alkalom az előadás megtekintésére az anyák napi hétvége is, május 3-4.
Az előadásról kilépve már a buszmegállóban elkezdtem várni a harmadik részt, és méginkább azt, hogy miként folytatódik Márfi Márk nagyon ígéretes pályája – színészként és íróként is.
PS. A fotókat Dudás Zoltán és Pec Tamás készítette.
