Végére értem a bábszínházi sorozatomnak: A szomjas troll hatására október eleje óta megnéztem az összes, még hiányzó előadást is a gazdag repertoárról, így elmondhatom, hogy minden jelenleg futó előadásukról van ajánló ezen a blogon.
Mindegyiket ajánlom, de nem bármely gyereknek – a Nyúl Péter csütörtöki előadásán tapasztaltak alapján még egyszer nyomatékosan felhívom a figyelmet nemcsak a korosztályi megjelölésre: ezen túl is érdemes a jó előkészítésre figyelni. Az egyéni látogatóknak mondom ezt, a csoportos látogatást szervező tanítónők és óvónők erre figyelnek maguktól is. (Ahogy így visszagondolok, egyetlen férfi kísérőt sem láttam csoporttal a 10+ előadáson – ez a pálya tényleg a nőké. Apukákat azért igen…)
Ahogy a nézőtéri dolgozókkal folytatott beszélgetéseimből is leszűrtem (nekik külön köszönöm az elmúlt öt hónapban nyújtott összes segítséget!!!), a szülők/nagyszülők azok, akik néha túl merészen terveznek.
A Nyúl Péter-rel mindenképp érdemes vigyázni, érzékenyebb gyereknek sok(k) lehet…
A Nyúl Péter, Ellinger Edina rendezése lassan tízéves lesz (2015 októberi bemutató volt), három éven felülieknek készült, mégis tiszta horror a szerzőnek (Beatrix Potter) és az átdolgozóknak (Fekete Ádám, Gimesi Dóra) köszönhetően. Megismerkedünk egy négy gyermekét egyedül nevelő nyúlmamával (Juhász Ibolya a mozgató), aki már az előadás elején magára hagyja a kicsiket (semmi bébiszitter vagy nagyszülő!), mindössze néhány intelem hangzik el, melyek között ott szerepel a végzetes: ne menjetek Gergelyfi bácsi zöldséges kertjébe, aki pástétomot sütött apátokból.
A hároméves nézők nyilván (szerencsére) nem tudják mi az a pástétom, de az már leesik neki, hogy a nyulacskák apja meghalt, és amikor Nyúl Péter elindul ebbe a kertbe, már sokan előre megijednek. Okkal. Ennél csak az lesz félelmetesebb, amikor a második részben a Nyúl Péter őrizetére bízott két kis nyúl-leányzó indul el ugyanide. A nézőtéren ülő óvodások láthatóan már rendelkeznek némi valóságérzettel, így megijednek – mi tagadás, bennem is felment az adrenalin... A mellettem ülő (ötéves) kisfiú próbált a szék alá bújni, hátul ülő néhány gyerek sírni kezdett. A hangulatot Tallér Zsófia zenéje is feszültebbé tette – erre készült. A csoportosan néző gyerekek mindezt remekül viselték, nem alakult ki pánikhangulat a nyulak miatti nagy aggódásban.
Az előadás rendkívül alkalmas nevelési célra, a gyerekekkel ennek kapcsán megbeszélhető, hogy milyen súlya lehet egy-egy meggondolatlan döntésnek. Emiatt is jó, hogy látjuk a rosszcsontot felnőttként is. Az előadás nem hazudik, Nyúl Péterből nem lesz mintafelnőtt – inkább arra bizonyíték ez a történet is, hogy legfőbb karaktervonásaink, illetve a gyerekkorban kialakított értékrendünk alapjaiban nem változik meg.
Lisztopád Krisztina díszletében csak a bábok látszanak és játszanak, az egyetlen kivétel a mesélő karaktere. Pallai Mara emberként jelenik meg, akivel Nyúl Péter (Márkus Sándor) helyenként még alkudozik is, hogy a történet íve a kedve szerint alakuljon. A többi nyuszik ennyire nem merészek- pimaszok, őket Hoffer Károly, Karádi Borbála, Rusz Judit kelti életre. Emlékezetes Spiegl Anna Egérke néniként, és természetesen Kemény István, aki a félelmetes Gergelyfi bácsinak is hangot ad, nemcsak a szomszéd nyúlnak.
Az alkotói csapat racionalitására vall, hogy tapsrendnél a félelmetes kertész nem jelenik meg – a gyerekek nem is hiányolják, lehet, hogy kifütyülnék. Nagyon remélem, hogy az utólagos beszélgetéseknél azért csak eljutnak oda, hogy felismerjék, hogy a nyulak üldözőjének is van némi igazsága, amikor a kertjét szétdúló garázdát megpróbálja elkapni.
Ps.A Holle anyó és a 80 nap alatt a Föld körül az a két másik előadás, amelyikben a mozgatók rejtve maradnak mindvégig, aki ilyen hasonlóképpen hagyományos bábelőadást szeretne, azok ezeket tudják választani.
Ps.2. A fotók a Bábszínház Galériájáról származnak, Éder Vera készítette őket.
