Megrázó, de gyönyörű előadás Paczolay Béla rendezése a Víg Házi Színpadán, Kiss Mari, Balázsovits Edit és Márkus Luca együttese pedig „nagyszerű összeállítás” – hosszan fogunk rájuk emlékezni. Remélhetőleg még sok évig műsoron marad.
Mindenki nézze meg, aki nem felhőtlen szórakozást keres, viszont szereti az intenzív színházi élményeket, és nem riad meg egy valóban megtörtént tragédiákat egybefoglaló kortárs történettől sem.
Jó csillagzat alatt született ez a regényadaptáció Durica Katarina könyvéből, és három évvel a bemutató után már kevés jelentősége van annak, hogy eredetileg 2021 márciusában a Covid miatt csak közvetítve lehetett a nézők elé tárni. (Az első élő előadás csak fél év csúszással, október 8-án történhetett meg a Házi Színpadon.) Azóta a 71.alkalom volt ez a hétfői, most is teltházas, ahogy minden alkalommal, és a következő négy estére is elfogytak előre a jegyek, így aki érdeklődik, annak a januári jegyértékesítés első óráiban azonnal döntenie kell.
Féltem, hogy az előadás nagyon megrázó lesz még így is, hogy a regény minden fordulatára emlékeztem. (Nem is tévedtem, egy ideig még álldogáltam a lépcsőházban, nem tudtam azonnal el se indulni.) Augusztus vége óta készültem erre az estére, a szerző minden további regényének elolvasásával is. Számomra éppen ez a könyv, „A rendes lányok” tűnik az eddigi legjobbnak, a szerkesztése miatt is, amelyet az előadás nagyon jól vissza tud adni.
Három különböző életkorú és helyzetű nő emlékezik vissza ugyanarra az időszakra, fejezetenként más-más monologizál. Van néhány esemény, amelyre így három szemszögből is rálátunk, de természetesen van néhány olyan részlet is, amelyik csak az egyik nő számára fontos. Kovács Krisztina dramaturg, az adaptáció készítője jó érzékkel távolította el azokat az epizódokat, amelyek nem feltétlenül lényegesek, és ezzel elérte, hogy a feszültség a teljes előadás alatt fokozatosan növekedett. Nincsenek üresjáratok, és a három színésznő végig le tud minket kötni a felváltva elmondott monológjaikkal. Néha főznek egy teát, átöltöznek, de ez mind csak mellékesen történik – a visszaemlékezés válik igazán fontossá. Nagy fegyvertény, hogy ez ugyan szószínház, de mégsem unatkozunk.
Az előadás megnézéséhez jó előkészítés volt a többi regény elolvasása is, amelyekben szintén fellelhetőek önéletrajzi vonatkozások. Mindegyik szól a szlovákiai magyar nők nehézségeiről, még akkor is, ha éppen Afrikában játszódik. A kisebbségi lét nehézségei mellett a párkapcsolati krízishelyzetek állnak a középpontban, amelyek bárki mást is érinthetnek. Durica Katarina műveiben nagyon sok nehéz sorsú, szenvedő női fő- és mellékszereplővel találkozunk, akiknek kemény és örömtelen élet adatik a dunaszerdahelyi maffia erőszakos tevékenysége nélkül is.
Az előadás nagy erőssége, hogy érezteti a szereplők életének alapvető nehézségeit is, és nem idealizálja őket: teljesen átlagos, hozzánk hasonló hétköznapi emberek, éppen ezért kerülünk közel hozzájuk.
Együtt tudunk menni mind a gimnazista lánnyal, a fodrásznővel és a nyugdíjas anyával is a Házi Színpad apró terében. Khell Csörsz lakásbelsője ugyancsak a közelségről szól: visszahozza nekünk a még nem is olyan távoli kilencvenes éveket, a tárgyak ismerősek, éppen úgy, mint a színésznőkre adott ruhák is (jelmeztervező: Lisztopád Krisztina).
Nagyon erős, és a regény szerkezetéhez illeszkedő rendezői megoldásnak éreztem, hogy a három színésznő eleinte egymástól teljesen függetlenül létezik a színpad tereiben, és akkor sem néznek egymásra, ha netán egymás mellé ülnek a kanapéra, így az előadás tetőpontjához közeledve minden egymásra nézésük lényegessé válik, és egyre többször érezhetjük azt, hogy mintha most már tényleg kapcsolódnának. A három színésznő az előadás elején szinte egymás szájából veszi ki a szót, aztán mintha a feszültség fokozódásával egyszerre lassítanának. Az, amiről beszélnek nem jelenik meg a színpadon, elbeszélésük nyomán ugyanúgy el kell képzelnünk az eseményeket, mint amikor a könyvet olvassuk. Az egész leginkább arra emlékeztet, mint amikor egy ismerős mond el nekünk egy vele kapcsolatos eseményt.
A rendezőt és a dramaturgot egyaránt dicséri, hogy sikerül egyensúlyba hozni hármukat, együtt még erősebben hatnak ránk, mint külön-külön. Feltehetően minden néző már többször találkozott velük korábban, de így együtt csak most léptek először színpadra. Kiss Mari mögött hosszú pálya van, nekem is több emblematikus élményem fűződik hozzá (itt most vendég). Balázsovits Editet is számos főszerepben láthattuk (2018-ban tért vissza a Vígbe), jelenleg további hétféle előadásban játszik, így aki most lett kíváncsi rá, az tud miből választani. Ugyanez fokozottan igaz Márkus Lucára (13-féle szerepben 37 este lép fel még idén!), aki csak négy éve van a pályán (és ebben a két Covid-leállás is benne volt), mégis három díjat kapott már. Ebben az előadásban különösen megfogott játékának természetessége, elhittem, hogy egy, a dolgozataira rendesen készülő lány, aki már kicsit bele is fásult a hétköznapok egyhangúságába, és nem lát maga előtt semmilyen kilépési lehetőséget ebből. Vele még akkor is mélyen együtt tudnánk érezni, ha csak a még éppen megúszott diszkós incidensről számolna be. Monológja az előadás legsűrűbb csöndjét hozza létre.
Az előadás kikapcsol, mert garantáltan elvonja a figyelmünket saját pillanatnyi problémáinkról, visszavisz a 90-es évekbe, Dunaszerdahelyre. Kizárólag a szereplők sorsa válik fontossá másfél órára, még akkor is, ha lesz néhány mozzanat, amelyik túlságosan is ismerős és esetleg mégis párhuzamot tudunk vonni a saját életünkkel. (A színházi élmény nézőfüggő, nem lehet eléggé hangsúlyozni – ezúttal fokozottan igaz ez.)
Aki jelenleg úgy érzi, hogy túlságosan szürke és eseménytelen hétköznapokat él meg, azoknak különösen ajánlható: szinte biztos, hogy a többség a „de még mennyivel rosszabb is lehetne” érzéssel fog távozni, remélhetőleg hálásan azért, hogy vele a színdarabban említettekhez hasonló események mindeddig nem történtek meg. Közben azért a „bármi megeshet” szintén eszünkbe jut. Az, hogy „de milyen jók ezek a színészek!” – csak ezután merül fel...
PS.Fotók: Gordon Eszter /Vígszínház Facebook oldala és honlapja
