Az 1985 óta vezetett nyilvántartásom szerint összesen 134 vizsgaelőadást láttam az SzFE épületeiben, amelyek közül 68-ról van blogbejegyzésem (2013-tól kezdődően). Sok-e vagy kevés, ez viszonylagos, de nekem a hely hiányozni fog. Sőt, már évek óta hiányzik, és rossz érzés, hogy már nem tudom az ötödéves színészek többségének nevét, ahogy régebben – korábban (két és fél év alatt) a rossz névmemóriám ellenére is sikerült mindenkit beazonosítanom, mire diplomát kaptak. Az épület sorsától függetlenül, a pálya legszéléről nézve nem érzem megnyugtatónak az éppen most színészi pályára lépők helyzetét, de nagyon drukkolok nekik továbbra is.
Az Ódry nagyszínpadán tartott legutolsó előadásra elmentem, hogy nyomot hagyjak a bezárás estjének.
Ezen az utolsó estén, amely ráadásul a választások estéje is volt, tele lett a nagy nézőtér, ahol a légkondicionálás hiánya miatt szinte kibírhatatlannak tűnő fülledtségben kezdődött el az előadás. Ezt a kedvezőtlen helyzetet a játszók mégis legyőzték: sikeresen magukra terelték a figyelmünket – én később már egyáltalán nem is gondoltam a melegre.
Az épülettől való végső búcsúhoz nagyon alkalmas választás volt a Cabaret, a túlságosan szabadszájú és szabad szellemű berlini Kit Kat klub bezárásáról szóló Kander-Ebb musical, amelyet ráadásul Magyarországon legelőször 1976 áprilisában éppen itt, az Ódry Színpadon mutattak be Szinetár Miklós rendezésében – nem volt túl nehéz az áthallást megtalálni. Az előadás nagyvonalakban megtartotta az eredeti mű felépítését, bár egyes szereplők karakterén szükségszerűen változtatott a diákok életkorához igazodva. (Egy fiatal színésznövendéknek valóban testhezállóbb a saját helyzetét kilátástalannak érző egyetemi hallgatót játszani, mint nyugdíjast.)
A jelenleg negyedéves, Horváth Csaba-osztályba járó Csáki Benedek rendezte az előadást, amelynek a bemutatója a debreceni Odeon Színházban volt. A produkcióban a fiatal rendező öt művészeti egyetem diákjait fogta össze, hogy bizonyítsa a cél a művészetben mindig közös. „Az előadást a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves színházrendező fizikai színházi koreográfus osztályának hallgatói (osztályfőnökök: Horváth Csaba, Rába Roland), a Freeszfe Egyesület, a Magyar Táncművészeti Egyetem, a Pesti Magyar Színiakadémia, a Debreceni Egyetem, valamint a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának hallgatói közösen állították színpadra.” Ez a példátlanul széleskörű összefogás nem maradhat ki, ezért is vettem át Jármi Bence cikkéből a konkrét adatokat, aki nemcsak a debreceni bemutatót elemezte, de az alkotók korábbi munkáira is kitért.
A Cabaret jól szállítható: kevés a kellék, a bútor, a kivetítés a legfőbb látványeszköz, így jó esélye van arra, hogy sok helyen eljátszható lesz még a későbbiekben is, amennyiben az egyeztetés nehézségeit sikerülhet áthidalni. Az alkotói csapat tagjai ne maradjanak említés nélkül: Schuller Vladimir (LED tervezés), Baditz Dávid (világítás), Fábián Eszter (jelmezek), Nánási Barnabás (hangosítás), Szép András (korrepetitor), Glávits Bence, Tátrai Réka (koreográfia), akiket Molnár Kata rendezőasszisztens segített.
Már csak kényszerűségből is színészközpontú az előadás, amely jó lehetőséget ad a zenei betéteknek köszönhetően annak a megmutatására is, hogy a résztvevőknek mennyire állnak jól a zenés színházi feladatok. Szereplők voltak: Ferenczy-Nagy Boglárka, Polák Ferenc, Andrassew Milos Fülöp, Jókai Ági, Varga Levente, Bognár Bence, Kiss Nikolett, Badics Natasa, Kiss Liliána Melody, Tátrai Réka, Albert Rea, Somlyai Kata, Jármi Szófia, Oláh Béla, Glávits Bence, Borka Zsombor, Sárdi Benjámin.
Aki évek óta néz vizsgákat, már tudhatja, hogy vannak kirobbanó tehetségek, de nagyon sokan csak évek múlva érnek be igazán. Emiatt lenne igazán fontos, hogy a még nem kész színészek is minél több lehetőséget kapjanak még a pálya elején, legyen elég független csapat, ahol elő lehet készülni a későbbi nagy feladatokra. Ezt az előadást nézve nem tudtam elvonatkoztatni a szereplőkre váró jövő bizonytalanságától – nem kizárt, hogy ennek a generációnak már muszáj elfogadnia, hogy tisztán színészi munkákból már nem mindenki tud majd megélni. (Ha már a Nemzeti Színház és az Opera is azt emlegeti, hogy nem kapják meg a szükséges támogatást és kényszerintézkedésekre van szükség már ott is a fennmaradáshoz, ez már feltétlenül intő jel.)
Ebben az előadásban nagyon kiugrott a női főszerepet játszó Ferenczy-Nagy Boglárka, aki az előadás dramaturgja is volt. Elérte, hogy aggódni kezdjünk a sorsáért, és őt nézve nem merült fel, hogy korábban ki mindenkit láttam már Sally szerepében. A démonikus konferanszié ugyancsak egy nézésre megjegyezhetővé vált. Biró Kristófot a 6Szín „A csoport” c. előadásából is már ismerhettük, de másnap jó szerencsém a Pekingi ősz c. előadáson is összehozott vele – a hosszan halogatott előadás megtekintését nem is időzíthettem volna jobb időpontra.
Sok további szereplőt is lehetne külön emlegetni, nyilvánvalóan nézőfüggő volt, hogy kinek melyik további karakter ragadta meg eléggé a figyelmét. Nekem a csapat együtt vált fontossá, és drukkolok nekik, hogy még többször kapjanak esélyt az előadás eljátszásához. Ha az épületet le is bontják, a fiatal színészeket ez még nem kell, hogy megállítsa, hogy ellenszélben vagy támogatások nélkül is dolgozzanak. („A falak ereje nem a kövekben vagyon…”)
PS. Ami pedig az épületet illeti, maradhat bennünk kétség, hogy melyik az a korábbi állapot Budapesten, amelynek a visszaállítása reális cél lehet, bár minden erőfeszítés hiábavaló, „vissza nem foly az időnek árja…”- Amennyiben egy 1959 előtti állapot visszaépítésére törekszenek azok, akik döntési helyzetben vannak, elkezdhetünk bizakodni, hogy előbb-utóbb a Blahánál a metró miatt lebontott egykori Népszínház (akkor épp Nemzeti) is visszaépülhet, sőt ezen a nyomvonalon haladva, szükségszerű lenne az eredeti Nemzeti Színház visszaépítése is az Astóriánál, hiszen a jelenleg a Burger Kingnek helyet adó irodaépület egy olyan telekre épült, amelyet még Grassalkovich Antal herceg adományozott a fővárosnak, kikötve, hogy csak színház állhat e helyen. (A Nemzeti itt működött a leghosszabb ideig, 1837-1908 között, majd később tűzvédelmi okokra hivatkozva nem felújították, hanem lebontották.) A visszaépítendő épületek felsorolását még lehetne folytatni gondolatban, de akár kommentben is.
Az Ódryt bezárták, állítólag a templom visszaépítésre irányuló munkálatok még nyáron megkezdődnek. Reménykedjünk, hogy gyorsan találnak megfelelő és bármikor használható helyet az egyetemi vizsgák számára is.
PS.2. Kuttner Ádám fotózta az előadást.
