A Gubik Petra-Kocsis Dénes-Kovács Adrián trió harmadik előadásáról írtam, amelyről a tovább nem kattintóknak már az elején elmondhatom, hogy egyértelműen nagy közönségsiker övezi. Akárki beül, erről fog meggyőződni.
Ahogy menet közben kiderült a nézők reakcióiból, sokan az eddigi összes alkalmon részt vettek – emiatt is emlékeztetett az esemény egy felhőtlen klubdélutánra, ahol oldott légkörben csodálhatták meg a rajongók kedvenc művészeiket, akik nemcsak énekeltek, de anekdotáztak is. A műsor nem állandó, bár mindig vannak ismétlődő elemei is, így valóban több mint érthető, ha valaki minden egyes előadáson ott akar lenni.
Jelenleg éppen nincs kitűzve újabb alkalom, de a sorozat nem torpanhat meg, érdemes a 6Szín oldalát figyelnie azoknak, akiket ez a három művész érdekel. Lennie kell folytatásnak – ezt remélem az általam megismert top rajongó kedvéért is.
Izgalmas lehetőség, ha már befutott, de még fiatal művészek kipróbálhatják, hogy mi történik akkor, ha nincs körülöttük felhajtás, látványos színpadkép, táncosok és élő zenekar. Kivételesen olyan közönséggel találkoznak, amelyik éppen rájuk kíváncsi, ráadásul még csak nem is a darabra vették a jegyet, hiszen a műsor is zsákbamacska. A 6Színben az Operabeavató működik így, ezen kívül egy-egy zenekar (BFZ, BDZ) mer ilyen programot hirdetni, de nagyon nem tipikus, mert kockázatos megoldás.
Egy ilyen független programhoz nemcsak elég alapanyag (jól begyakorolt dalok), ütős műsorterv kell, de valamiféle kalandvágy is. Lelombozó hatású lehet(ne) egy üres nézőtér, pláne, ha valaki tudja, hogy jó, amit csinál és egyébként teltházakhoz szokott.
Ebben a mai inflációs időszakban, amikor sok helyen visszaesett a színházi nézők száma is, még az Operettszínház két egyértelműen elismert tehetségének is kellett bátorság egy ilyen előadás kitűzéséhez. Nem volt garantált, hogy a rajongói bázis követi őket erre az általuk nem megszokott helyszínre, ahol legalább 13 társulat lép fel havonta, így eléggé eltérő közönség fordul meg, amelyik nem feltétlenül érdeklődik a musicalek iránt, sőt...
Ez a vasárnapi délután másfél óra igazi kikapcsolódást jelentett, beváltotta az előzetes várakozásaimat, sőt némileg még meg is haladta. Az előadás kiírását látva részben arra számítottam, amit végül kaptunk: dalokat zongorakísérettel, és némi összekötőszöveggel. Kovács Adrián jól zongorázik, Gubik Petra és Kocsis Dénes jól énekel, és most külön meg lehet őket hallgatni. Korábbi sikeres darabjaikból választottak ki egy-két slágert, de volt a műsorban egy-egy újdonság is. ( Kovács Adrián is elénekelte egyik saját szerzeményét - ennyit azért kiszivárogtatok.)
Ha túl sok előadást nem is láttam az Operettszínházban, mindkét énekesről voltak (ezen a blogon is rögzített, így akár a nevek alapján is visszakereshető) kellemes emlékeim, így kíváncsian vártam, hogy mi lesz az a plusz, ami ebben a szokatlan helyzetben kiderülhet róluk.
Az előadás színpadképe színházi öltözőre utal, és azt a benyomást kelti bennünk, hogy mi most közelebb fogunk kerülni a művészekhez a megszokottnál. - Ez nem is tévedés, mindhárman olyan személyes hangot ütnek meg a felvezetőikben és olyan játékosan ugratják egymást előttünk, hogy bevonódunk ebbe a baráti társaságba, ahol együttlétük szerves részét képezi a beszélgetésen túl a közös zenélés is.
Ez nem feszes gálaműsor, ahol minden nagyon ki van számítva. Helyet hagytak az improvizációnak, sokszor megszólítanak minket, így az is egészen magától értetődőnek tűnik, hogy a közönség a szokásosnál talán érzékenyebben reagál. Elhangzik egy szám címe, amelyet aztán egy-egy hangos sóhajtás, felkiáltás is kísér – lehet tudni, hogy sokaknak egy-egy választás nagy örömet okoz. Hasonló élményem néhány éve Szabó P. Szilveszter önálló estjén volt, aki jól ráérzett, hogy időnként kell a rajongóinak egy ilyen különleges találkozás. Van az a szint, amikor ez már "kijár" mind a művésznek, mind a törzsközönségének.
Gubik Petra és Kocsis Dénes tart már itt, hogy nekik is legyen önálló műsoruk, ez nem is kérdéses.
Ahogy hallgattam őket magukról beszélni a felvezetőkben, majd énekelni, úgy tűnt, hogy most egészen kivételesen három olyan embert látok, akiknek jutott üdv a Földön, nemcsak az esélye volt meg. Jól tudnak gazdálkodni a tehetségükkel, a helyükön vannak, és láthatóan ezt kellően értékelni is tudják, de nem szálltak el maguktól. Talán emiatt is lett nagyon derűs az egész délután. Szinte nehéz is ezzel a szokatlan helyzettel szembenézni, hogy most a hiányérzet az, ami hiányzik. Nem szoktam meg, hogy másfél órát töltök valakikkel, és közben senki nem panaszkodik semmire, vagy ülök egy előadáson, amelyik pont jó úgy, ahogy van. Lehet, hogy ez a musicalek igazi világa, amelyben minden olyan könnyű és rózsaszín?
Akárhogy is, jó volt ebben a kellemes hangulatban másfél órára elmerülni, kicsit elfelejteni a saját problémáimat és annak örülni, hogy most láthattam három olyan művészt, akikért különösebben nem kell aggódni, mert jól vannak.
Hátha mi is elérhetnénk egy hasonló derűs állapotot, lehetne olyan tevékenységünk, amelyik kellően kreatív, kitölti az életünket és még a számlákat is ki lehet fizetni belőle? – Nem akarok túl messzire menni, de még efféle gondolataim is támadtak.
Nincs kizárva, hogy még többen érdeklődnének irántuk, ha zavaros ügyek, bulvár botrány kapcsolódna a nevükhöz, de a közönséget figyelve jól fog ez így is menni – a „minden rendben van érzés” -re túl sok színdarab nem épül, de épp mivel rendkívüli, jó, ha egy különleges estén még ez is átélhető.
Meglehet, hogy ezért a felhőtlen hangulatért mentek el többen is mindhárom előadásra. Jó látni, hogy az utóbbi keserves évek után tudunk még lelkesedni, és a két énekes tökéletesen megfelelő alanya lehet a rajongásunknak is.
A nézőtérre még beférnek néhányan azért. Várnám, hogy mikor tápászkodnak fel a tévénéző rajongók, azok, akik Gubik Petrát igazán masszívan támogatták a Sztárban sztár c. műsorban aratott győzelméig, és mikor támad fel bennük a gondolat, hogy élőben is megnézzék kedvencüket. Jól járnának vele, de azok is, akik Kovács Adrián szerzeményeit kedvelik, vagy éppen Kocsis Dénest szerették meg Istvánként vagy Dorian Grayként.
PS. Aki arra számított, hogy leírom, hogy a műsorban milyen dalok hangzottak el, azoknak csak annyit: nem szpoilerezem le sem a műsort, sem a művészek által megosztott anekdotákat – ez olyan volna, mintha egy személyes beszélgetés részleteit teregetném ki. Legyetek kíváncsiak, legalább egyszer nézzétek meg őket így együtt. (Aki tudja, hogy milyen előadásokban szerepeltek az elmúlt években az néhány műsorszámot biztosan eltalálna magától is - ez nekem is sikerült.)
PS. Fotók: Orosz Dániel
