Nem mondhatjuk, hogy a pesti színházak el vannak árasztva gyerekelőadásokkal. Jellemzően a Kolibri és a Bábszínház juthat a szülők eszébe, de akad egy-egy produkció azért még a Jurányiban, a Stúdió K-ban, sőt, ha megnézzük a legalább 15 társulatnak helyet adó 6Szín műsorát, szinte minden hétvégén akad azért itt is valami, amit családoknak játszanak.
A Zichy Műhely Aranyecset c. előadását később mutatták be, de azt már láttam és nagyon szerettem, így most ezen az adventi vasárnapon Csukás István szövegéből írt zenés mesejáték „pótlására” vállalkoztam.
Az előadás hatvan perces, nincs benne szünet, viszont a Talamba Ütőegyüttes kíséri a történet elmesélését. Elsősorban az alsós korosztálynak ajánlanám, de könnyen lehet, hogy valamivel nagyobbak is élveznék.
A 6Szín elég szépen megtelt, ha nem is egészen, erre a vasárnap délelőttre. (A leghátsó helyek nem is igazán szerencsések egy gyerekelőadásra, amelynél valóban sokat számíthat a színészek közelsége.)
A gyerekek választhattak, hogy az álmában üveggolyóját kereső Lackó találkozásait figyelik-e meg a legkülönfélébb állatokkal (seregélyekkel, vakondokokkal, a Sánta Kutyával, a Pukkancs Egérrel és a Keresztes Pókkal), vagy az ütőhangszereken játszó művészeket nézegetik. Utóbbiakon messziről is látszott, hogy nagyon élvezik az előadást, szeretik nézni a színészkollégákat és jólesik a zenélés is. Bevallom, mivel nem voltam kifejezetten a célközönség része, én nagyon sokat néztem őket, és örültem, hogy hosszabb kihagyás után ismét elkeveredtem a Talamba fellépésére. (Zeneszerző és zenei vezető Szitha Miklós.)
Az előadásban olyan sok a zenei betét, hogy talán a mese-musical rá a legjobb megjelölés, és azoknak fog a legjobban tetszeni, akik ilyen műfajú előadásra vágynak. Az állatok viszonylag gyakran táncra is perdülnek Cservenák Szilvia koreográfiájára.
A színészek is szeretik Lackó történetét, akit Rubóczki Márkó játszhat. Az anyát és az álombeli Hangyát Bacsa Ildikó kapta, akit valóban nagyon ritkán lehet felfedezni a pesti műsorban, nekem meglepetés volt a feltűnése. A többiek – Maday Gábor, Tarján Péter, Koltai Vivien, Czégé Dóra, Makofka Blanka és Bartus Marcell – több állatot is megszemélyesít Dolmány Attila rendezésében, helyenként szükségszerűen gyorsöltözési rekordot is felállíthatnak közben. (A jelmezeket Papp Janó tervezte – felismerhetőek az állatok bennük.) Többen is tanácsot adnak Lackónak, türelemre intik, hogy ne siettesse a felnövését ("ez még nem a te időd"). Ezzel csak egyet lehet érteni, nem mintha ez bármit is változtatna a gyerekek vágyain, akik rendszerint mégis azt hiszik, hogy jobb a felnőtteknek.
Az előadásban jelentős szerepe van a háttérvetítésnek is, ez pótolja az épített díszletet, így a szcenikus Harmati István mellett az operatőr, László Péter sem maradhat ki.
A gyerekek reakcióból érezhető volt, hogy eléggé szerették az előadást, és feltehetően drukkoltak Lackónak, hogy álmában találja meg az elgurult üveggolyóját, de a tapsrend után jött még egy meglepetés, amely lehet, hogy a karácsony előtti alkalomnak szólt: minden gyereknek osztottak a szereplők szaloncukrokat, de üveggolyót mi felnőttek is választhattunk, lehet, hogy azért, hogy emlékeztessen minket az álmainkra, amelyekről lehet, hogy le is mondtunk már… - Csak egy a baj, már most nem találom, sikerült néhány óra alatt pont úgy járni, ahogy Lackó.
Ps. A fotók a Zichy Műhely FB-oldaláról származnak.
