Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Ahogy utána néztem, 2003 őszén jelent meg a Katona Sufnijában Bezerédi Zoltán estje, amely „A Kékszakállú herceg csodálatos élete” címet viselte. Ez a cím engem be is vonzott volna, ha akkoriban nem két egészen apró gyereket nevelek, és a színházlátogatásaimat emiatt nem korlátozom heti egy-két alkalomra. Ez kimaradt, de ahogy Esterházy legtöbb írását, ezt is olvastam.

Ez az önálló est, amely emlékképeim szerint még később is, nagy időkülönbségekkel fel-felbukkant a pesti műsorban (más helyszíneken is), most megérkezett a 6Színbe, ahol május 1-én lesz nézhető legközelebb.

2043-1

Esterházy nehéz ügy, és nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki azt mondaná, hogy van elképzelése arról, hogy egyes szövegei miről is szólnak, de ezt nem merné kőbe vésetni. Az, hogy ebben a jelenlegi időszakban valaki Esterházy szövegeit mondja, és erre akar nézőket toborozni, meglehetős bátorságra vall. Az írót jelentősen többen emlegethetik, mint ahányan napi szinten olvassák. Ahhoz EP személyes jelenléte kellett volna, hogy a programra tele legyen a színház, de mint tudjuk, mindenütt jelen van, csak pont itt nem volt.

Esterházy-elemzésre nem adnám a fejem, az nem népszerűsítené kellően Bezerédi Zoltán estjét, aki képes bennünk azt az illúziót kelteni néhány percre, hogy nemcsak ő, hanem mi is pontosan értjük, amit mond, bár feltehetően ember nincs, aki egy hallásra valamiféle koherens egészet rakna össze a megközelítőleg 70 percen át elhangzó szövegből, amelynek eleve több forrása van.

Az első részletek emlékképeim szerint a Harmonia Caelestisből származnak, abban a regényben ír a szerző a világról úgy, mintha minden történés az édesapjára vonatkozna. Először hiszünk neki, majd megkeveredve érezhetjük magunkat, nem is tudjuk, hogy miként dolgozzuk fel ezt a megszámlálhatatlanul sok megismerkedési történetet az állítólagos szülei között, később megszokjuk mindezt. (Utólag a színlapot látva rájöttem, hogy ez a tippem stimmel is, bár régen olvastam a regényt - fel is sorolják az est forrásai között, ahogy az "Egyszerű történet - Kardozós változat" is szerepel, amelyet szintén olvastam, de még kevésbé vállalkoznék az összefoglalására.)

a-kekszakallu-herceg-csodalatos-elete-474-279-185001

Hasonlóképpen járunk a "centráljurópblaubarttal" is, azaz a címben emlegetett Kékszakállúval. Utóbbi szövegben nyomokban van utalás Bartók művére és szereplőjére, de itt egyértelműen többről van szó – ahogy mindig többről van szó EP műveiben - az "érteni véljük" élmény az, ami bennem vele kapcsolatban a legerősebb.

Esterházy Péter számára a legfontosabb mindig a kifejezés volt, az ő szövegeibe érezhetően minden jelző egy döntési folyamat eredményeként kerül be, és sokszor pontosít már leírt mondaton – kiegészít, közbevet.

A forma helyenként számomra eltakarja a tartalmat, amely homályossá válik, de ez mintha nem lenne baj. Mi az, ami manapság világos? (Na, a "Javított kiadás", az világos, akkor nem kockáztatott, hogy értjük-e a lényeget.)

Bezerédi Zoltán viszont nem bonyolította túl az előadását, ezzel a szöveggel nincs szüksége effektekre sem... Ül, majd feláll, majd később odamegy egy asztalkához, visszaül. Nem látványos, nincs fényváltás és zenei betét sem. Van egy kék köntös – ahogy észrevettem, több kékszakállús előadásban a hercegnek semmilyen szakálla nincs, nemhogy kék, viszont vagy kék cipőt, vagy kék öltönyt kap. Pedig jól néz ki a kékre festett szakáll – meg lehet csodálni a 6Szín nézőtéri felügyelőjének, Jánosnak az arcán, és lehet rá irigykedni. Kár, hogy nem minden festék nyújt tartós hatást…- „Erről tudnék még mit mondani.”

A szövegben nem számoltam, de legalább ötvenszer elhangzik hasonló állítás – a világról számtalan dolog elmondható még, de a szerző szándékosan leállítja magát, nagyjából két mondatonként. A pontos kifejezésre való törekvés állandó gátként jelenik meg, de ez már-már komikus. Bezerédinél feltétlenül az.

Számára ez a bonyolult és nem egyenesvonalú szöveg a számtalan kacskaringójával láthatóan nem okoz nehézséget. Ahogy nemrég új előadásából, a Cigány Mózesből is láthattam, nincs memória problémája, és ez önmagában is imponáló. Ráadásul képes minket valóban szórakoztatni, és elhitetni velünk, hogy képesek vagyunk az ő, illetve E.P. szökelléseit követni.

Aki szeretne a játszótársa lenni, és átélni ezt az élményt egy órán keresztül, megteheti – legközelebb május 1-én.

Erről az előadásról tudnék még mit mondani, de most megkegyelmezek nektek, és itt leállok. Hátha lesz, aki tud ennek majd örülni.

Ps.A fotók a 6Szín honlapján szerepeltek eredetileg.

Címkék: Esterházy Péter Bezerédi Zoltán 6Szín

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr3117794693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása