A Labdakidák történetét sokszor feldolgozzák, és nemcsak Szophoklész Antigonéjában jelenik meg. Nemsokára lesz egy a Radnótiban, amelyet éppen a legutolsó túlélőről, Iszménéről neveztek el. Emlékszem még 2014-ből egy Kreónra is, és a székesfehérváriak friss bemutatójának is ez lett volna a legideálisabb elnevezése.
Röviden: nagyon remélem, hogy a színház ezt SOK évig műsoron tudja tartani, kampányszerűen játszva az őszi időszakban, amikor a kilencedikeseknek éppen kötelező olvasmány ez a dráma. Álomszerű lenne, ha akár valamelyik támogatott program keretében, de minden fehérvári (sőt a megyében lakó) gimnazista megnézhetné színházi beavató foglalkozás kíséretében, és ezáltal testet és lelket öltene ez a törzsanyag.
Aki ezt megnézi, nemcsak meghatározó színházi élményhez jut, de kénytelen összetettebb módon átgondolni a történetet, mint amennyire – feltehetően – az iskolai órák során ezt megtette. (Az már külön hab lenne a tortán, ha valaki még a K2 tantermi Antigonéját is meg tudná e mellé rendelni, de ennyire messze már nem megyek a légvárépítésben.)
Molnár G. Nóra - Sághy Tamás
Hosszabban kifejtve:
Nagy Péter rendezésében Csiky Gergely fordítását használja (Tucsni András dramaturg közreműködésével). Előadásában minden szereplő átél traumatikus helyzeteket, nehéz döntések elé kerül, amelyeket saját alkata és világnézete szerint hoz meg, de egyedül Kreón az, akinek szükségszerűen saját jobb belátása ellenére változtatnia kell korábban már berögzült meggyőződésén, és csak azt sajnálhatjuk, hogy nem jut el erre a pontra valamivel korábban. Kis szerencsével a tragédiát megelőzhetné, és Théba sorsa újabb halálesetek nélkül (a polgárháború és a két versengő királyfi halála után HÁROM újabb halott csak a királyi családban!) haladhatott volna a rendeződés felé.
Kádas József - Varga Gabriella
Vereckei Rita nagyon összetett, izgalmas és jól felhasználható teret rendezett be, amely a kamaraszínpad nézői számára biztosítja a közelséget is. Két oldalról 4-4 sorban vesszük körül a játszókat. Torma Sándor fotóin remélhetőleg érzékelhető a lerobbantságot érzékeltető alaphangulat, amely mindenre rávetül. Szemét, egy félig kidőlt, de még világító utcai lámpa, koszos lehúzott redőny, általános szürkeség – mindez alulvilágítva. Ez itt nem a mesebeli királyság, ezt az országot igazgatni inkább folyamatos válságkezelést jelent. Az ugyancsak Vereckei Rita által tervezett ruhákon is látszik mind a szegénység, mind pedig az, hogy itt tényleg mindenki belekoszosodott a folyamatos háborúzásba.
Aki ismeri a darabot (és érettségivel ez elkerülhetetlen), annak ugyanúgy a bemutatás HOGYAN-ja válik érdekessé, ahogy a 2500 évvel korábban élt görög nézőknek, akik évről évre megkaphatták ugyanazoknak a mitológiai történeteknek az újabb variációit.
A nép hangja: Varga Mária
Sághy Tamás Kreónja az abszolút centrum, akinek nagyon való ez a szerep. Biztos a saját rátermettségében és éveket volt hajlandó várni arra, hogy rá kerüljön a sor. El tudjuk képzelni, ahogy előbb Laiosz, majd Oidipusz, illetve annak két fia mellett is várta, hogy végre ő dönthessen az ország sorsáról. Érezni rajta az elhivatottságot, a keménységet, és elhisszük neki, hogy valóban jók a szándékai. Neve is uralkodót jelent - és ennek a személynek valóban maga a kormányzás a legfontosabb, akár munkamániásnak is nevezhetjük. Az más kérdés, hogy a túlzott magabiztosság hova vezet, és a hübrisz persze most is pusztulásba dönt - egy király esetén ez még kellemetlenebb: kihat nemcsak egy családra, hanem az országra. (2021-ben a nárcisztikus vezető kártékonyságáról lenne szó.) Én ezzel a Kreónnal éltem végig a történetet, és drukkoltam, hogy időben vonja vissza az ostoba törvényét, már csak azért is, mert biztosan láthatjuk a megnyilvánulásaiból, hogy nem maga a megtestesült gonosz.
Nagy értéke ennek a rendezésnek, hogy nagyon árnyaltan mutatja be a kisebb szereplőket is, kerüli a leegyszerűsítést.
Paradoxon, de mégis: Molnár G. Nóra címszereplője az egyetlen, aki ebben a beállításban a legegyszerűbb helyzetben van. Antigoné azon kevesek közé tartozik, akik teljes életükben a szívük szerint döntöttek, korábban száműzött apjával törődött (az egyetlenként), vele vándorolt, így számára nem merül fel, hogy Kreónhoz igazodva temetetlenül hagyja egyik testvérét, függetlenül attól, hogy az mit követett el. Neki kimarad a tipródás, és az átélt szenvedések tömege miatt a halálos ítélet nem elég visszatartó erő számára. Néhány pillantásából is látható, hogy már Kreón korábbi döntéseivel vagy viselkedésével sem érthetett egyet. Bátyja lebecsülésével különösen nem.
Szophoklész Antigonéjából mindig hiányoltam azt a lényeges megjegyzést, hogy a temetés nélkül hagyott Polüneikész a városára azért támadt rá, mert a "jó fiú", Eteoklész felrúgta egyességüket, nem adta neki vissza a hatalmat a letelt egy év után, ahogy az elvárható lett volna. Ez az igazságtalanság kellett ahhoz, hogy hét másik várost Théba ellen fordítson, bár ez önmagában, ha nem is igazolja döntésének a helyességét, a két fiú megítélését csak módosítja, nem nevezhető joggal a haza hősének a másik sem. Marad legfőbb érvként "a Hádészban mindenki egyenlő", a temetés mindenkinek jár - miközben már azért régen tudjuk, hogy még görög alvilágnak is vannak VIP-részlegei a legkülönb hősök számára (a Percy Jackson sorozatot ismerő kilencedikes gyerekekben is fel fog ez merülni).
Antigonéval kapcsolatban azt tudjuk átgondolni, hogy milyen sorsa van azoknak manapság, akik mereven elveik szerint élnek - így meddig lehet megalkuvás nélkül a felszínen maradni. (Feltehetően szerencse kérdése, kit milyen döntési helyzetbe sodornak a körülmények...)
Varga Lili
A hajthatatlan és megtörhetetlen Antigoné mellé nagyon kell Iszméné alakja, akihez nekünk nézőknek a legtöbb közünk lehet. Iszméné fél a zsarnokkal szembeszegülni, és értelmét sem látja a lázadásnak, de amikor már élő testvére kerül veszélybe, mégis vele együtt vállalná a következményeket. Ez is hősiesség, és sajnáljuk, hogy Varga Lili alakja valahogy nem tűnik fel még később is. (Ezért csak Szophoklészra háríthatjuk a felelősséget, de el tudtam volna képzelni ebben a rendezésben még azt is, hogy néma szereplőként csak ott tartják valahol a háttérben, hiszen egy közülünk.)
A nép hangja is megjelenik persze, aranymaszkok mögül szólalnak meg és mikrofonnal kihangosítva néhányan. Jó, hogy beazonosítás nélkül és szinte láthatatlanul – a nép, a közvélemény így van jelen, megfoghatatlanul, köztük a sokféleképpen hasznosított szolga, Kádas József, aki mindig ott van, ahol szükség van rá, akinek ténylegesen is a vállára lehet állni, miközben ezek a gesztusok átvitt jelentéssel is feltöltődnek.
A kar vezetője viszont – a többi szereplőhöz képest – valószínűtlenül új és tiszta ruhában tájékoztat minket a főbb eseményekről, mindent megfigyel, majd kommentel. Varga Mária beszédhangja különlegesen gyönyörű, másokéval összetéveszthetetlen, és ez a hang önmagában is súlyt ad a szerepnek, bár nagyon sokszor érezni, hogy már abban is nagy erő van, ahogy nézi az éppen válsághelyzetet megélőket.
Ezen az előadáson látszik, hogy a rendezője színész, aki feltehetően minden szereplő helyébe odaképzelte magát, és ennek is köszönhető, hogy olyan aprólékosan kidolgozott párbeszédek jöhetnek létre, és az éppen néma szereplők csendjei is beszédesek.
Andrássy Máté
Miután a darabot eredetileg mindössze három színész játszotta (vagy 2500 éve), jellemzően két- és háromszereplős jelenetek követik benne egymást.
Az Antigoné-Iszméné kettős után nagyon gyorsan feltűnik az Őr, aki kiemelt fontosságú lesz, Iszménéhez hasonlóan a kisembert jelképezi, aki bevallottan saját érdekét tekinti a legfontosabbnak. Ezt az őrtálló katonát létében fenyegeti Antigoné extravagáns döntése, hiszen az ő feladata az, hogy a hazát megtámadó királyfi teste temetetlen maradjon. (Itt senki ne gondoljon arra, hogy Antigoné észrevétlenül gödröt ásott egy halottnak, mindössze arról van szó, hogy porral behintette, amely jelképezte, hogy el van temetve. Ehhez nem kellett sem sok idő, sem nagy erő.)
Andrássy Máté szereplése által ez a katona különlegesen nyomatékos lesz, átérezzük vele halálfélelmét, majd a megkönnyebbülést, hogy megúszta a büntetést. Ránézve (a jelmezeknek is köszönhetően) háborús helyzetet, folyamatos készültséget képzelünk el - Théba már régen nem a béke szigete, lepusztult a testvérharcban. Ez a szereplő sem válik embertelenné vagy ellenszenvessé, megértjük racionális gondolkodását, és érezzük, hogy nem marad érzéketlen az őt körülvevő szenvedésre sem.
Ebben az előadásban a gyakran hangoztatott „nincs kis szerep” külön értelmet nyer, mert ezt az alakítást látva senki sem mondaná, hogy az Őr jelentéktelen mellékszereplő.
Kovács Tamás
Ugyanez igaz, a még kevesebb színpadi időhöz jutó Haimónra is. Kovács Tamásnál jobbat ebben a szerepben még sosem láttam. Alkatilag is ideális választás, el lehetne képzelni fehér lovas hercegnek is, de ezúttal ő is kopott ruhákat kap, hiszen háborús idők járnak… Ez a Haimón nem gyáva, nem gyenge, hanem egy jólnevelt, értelmes fiú, aki valóban kötődik az apjához, akit jó taktikával, észérvekkel, türelmesen akarna meggyőzni igazáról. Először megöleli az apát, és aztán fokozatosan halad előre az érvekkel. Ő a legnagyobb bizonyíték arra, hogy Kreón nem gonosz, és nem is egy ostoba kretén zsarnok, mert egy ennyire kifinomultan gondolkodó, értékes fiút nevelt fel. Nagyon fontos ez a jelenet, mert ennyi idő alatt is meg tudtuk szeretni ezt a fiatalembert, így átélhetjük a veszteséget, amelyet halála jelent. (Nem nagyon szokták emlegetni, de Kreón a polgárháborúban másik fiát frissen vesztette el, emiatt érthető módon dühös a várost megtámadó Polüneikészre.)
A nagyon törékeny és még mindig fiatal anya szerepét Varga Gabriella kapta, aki időnként feltűnik, és kap egy megrázó jelenetet, amelyben Kricsár Kamill Hírmondója ismerteti az eseményeket vele, amely őt is öngyilkosságra késztetik. (Nagyon rossz üzenet ez: ebben a városban az öngyilkosság tűnik az egyetlen kivezető útnak…) Varga Gabriella az én szememben még mindig fiatal lány, inkább lenne Antigoné, talán emiatt nehezen tudtam Haimón anyjának elfogadni.
Kricsár Kamill nemcsak hírmondóként van jelen, de egyike annak a háromtagú zenekarnak is, amelyik a jelenetek között egy redőny mögé zárva meg-megszólal, és a hangulatfestésben szintén jelentős részt vállal. Zenei vezető: Dobri Dániel, további két zenész: Cseh László, Mayer József. Hatásos effekt, ahogy a zenekart elzáró redőnyt - otromba zaj kíséretében - fel- és lehúzzák. Ez is jelzi, hogy nagyon nem úgy mennek a dolgok, ahogy menniük kellene. (Erről csak eszembe jutott mellékesen Orlaiék csodás Redőnye, amely másként tragikus.)
Csak egyszer találkozunk Teiresziásszal, a jóssal. Derzsi János akkora nyomatékot ad a szerepnek, amekkora csak elképzelhető, ráadásul szakadt külseje miatt a király minden ellenérve (a jóst lefizették, azért tanácsolja a rendelete visszavonását) még annál is nevetségesebbnek tűnik, mint általában más előadásokban. Aki rendszeresen szembesít a valósággal, annak az életszínvonala az átlagosnál is rosszabb - ezt látjuk a szakadt ruhákban. Az átlagnézőt már Haimon érvei meggyőzték volna, a jós meghallgatása viszont a királynak feltétlenül kell, hivatkozási alapként is.
Dezsi János
Látunk egy reményvesztett országot, amely lépésről lépésre halad az összeomlás felé, ahol ugyan a zsarnok személyes veszteségei által megbűnhődik, de mindennek ellenére mégis a helyén marad, és nem tudhatjuk, hogy ezzel a nép most jól járt-e, lesz-e megújulás és felemelkedés, vagy sem…Sok múlik a nézők világlátásán, mennyi optimizmus szorult belénk.
PS. Az előadásra nem mondanám, hogy kellemes szórakozás, de hasznosabb, mintha másfél órára kikapcsolnának minket. Nagyon kell nekünk, hogy legyen egy ilyen nézhető Antigoné, és erősen remélem, hogy sokáig műsoron lesz még akkor is, amikor már nem kell maszkban ülnünk, hogy megnézhessük.
PS. 2. Ahogy a szövegbe már beleírtam: a fotókat Torma Sándor készítette
