2013. április 23. (Janikovszky Éva 87. születésnapja) óta van műsoron Tollár Mónika képzeletszínháza, amelyet Janikovszky Éva „A lemez két oldala” című, felnőtteknek szóló könyvének írásaiból hozott létre és vitt premierre ősbemutatóként a budapesti Katona József Színházban. Még emlékszem, amikor a bemutató előtt hallottam róla, és tekintve, hogy Fullajtár Andrea is szerepelt a kétszemélyes előadásban, eléggé menni akartam rá. De ütközött valamivel, és aztán hiába láttam még az előadás címét itt meg ott, mindig volt valami.
Azért kicsit hátra hőköltem, amikor ma este azzal szembesültem, hogy a vidéki helyszíneket is számolva, mostanára több, mint nyolcvanszor előadta már ezeket a szövegeket összesen 42 színész, a legkülönfélébb kombinációban. Van, aki ritkábban, van, aki meglehetősen sokszor.
Csőre Gábor,Kovács Patrícia, Horváth Lili, Simon Kornél
A Lemez most éppen a 6színben vendégeskedik, várhatóan havonta lesz belőle egy-egy, nem mindig pontosan azonos színészekkel, de többnyire Horváth Lili, Kovács Patrícia, Simon Kornél és Elek Ferenc közreműködésével. (Ahogy hozza az élet, illetve a műsor, közülük egy-egy cserélődhet.)
Ahogy látszik a felsorolásból, az előadásban jegyzett és sokat foglalkoztatott színészek olvasnak fel, így azt esetleg csak mezei nézők hiszik, hogy nem nagy ügy négy embernek egy közös estét biztosítani. De.
A változatosság persze nemcsak kényszerűség, de érezhetően előnyös is: az új beálló meggátolja, hogy a rutinba süppedjen valaki, ráadásul van olyan néző, akik minden kombinációra elment eddig a bemutató óta.
Az előadás Janikovszky Évával kapcsolatos filmrészletek bejátszásával indul, így a korán érkezők sem unatkoztak a kezdésre várva, de aki késett, az is be tudott még úgy esni, hogy nem zavarta meg a többieket.
Az este kétszer ötvenperces, van egy női és egy férfi fele. A nők kezdik a felolvasást, és hamar kiderül számunkra, hogy mindketten már régi motorosok, sőt Horváth Lili még inkább, mint Kovács Patrícia – nála talán egyáltalán nem lenne szükség a szövegre, az egészet tudhatja kívülről. (Horváth Lili az első előadásokban is benne volt már.)
Hallgatjuk a monológokat, amelyekben jellemzően ugyanaz a személy gyökeresen másként ítéli meg az éppen aktuális témát, ahogy más helyzetbe kerül. Erről Janikovszky Éva kötete bevezetőjében írt is, amelyet fel is olvasnak – eleve erre a szempontra kiélezve hallgatjuk a nyaralásról, munkáról, a gyerek tanítónénijéről, vendégeskedésről és még sok más hasonló hétköznapi témáról szóló szövegeket.
Általában mindkét felmerülő álláspont sarkított és lehetne vele vitatkozni, ha esélyt adna rá a partner, de itt monológok sora hangzik el, párbeszédről szó sem lehet
Ezen az estén Csőre Gábor volt az új betanuló, az ő jelenléte mozgathatta meg a produkció egyik alaptagjának számító Simon Kornélt, aki láthatóan nagyon az elemében is volt. Csőre Gábor számára az este nem ment le zavartalanul, meg kellett szakítania már az elején is monológját a mikroport zúgása, majd később a cseréje miatt, és később – egyébként annyira nem rosszul időzítve – egy harsány mobil is belecsengetett egy másik szövegébe, és itt konkrétan meg is kellett állni.
Ezek a gyors reagálást igénylő helyzetek neki nyilván nem jöttek jól, de mégis jótékonyan színesítették az estét, megmutatták a színész rátermettségét, aki remekül reagált. Láthatóan élvezte a számára új feladatot, teljes átéléssel játszotta a karakterét, és ezzel Simon Kornélt is felpörgette, aki egyébként láthatóan támogató figyelemmel – jóváhagyó bólintásokkal – kísérte kollégája szövegeit.
Az előadás szövegei kapcsán visszagondoltam a vasárnap délutáni Válótársasra (Sztankay Orsolya – Schmied Zoltán) , amelyben (nem kötött szövegben, ha nem improvizációkban) szintén hasonló párkapcsolati problémák merültek fel, mint itt némelyikben. Mindkét előadásban a megszokottól eltérő módon „hasznosítják” a színészeket, és pont ez a „másként” lehet számunkra az érdekes – amennyiben az adott személy korábban már felkeltette a figyelmünket, úgy különösen.
A két alkalom közti különbség is erőteljes, nemcsak az, ami a felolvasás és a részben kötött improvizáció között van: Janikovszky Évánál könnyedén merülnek fel ezek a gondok, a férj-feleség összeütközése nem vezet szakításhoz vagy igazi válsághoz – ezeknek a célja jelenleg kizárólag a szórakoztatás.
Nyilván lesznek, akik utána meg is keresik az eredeti művet, amelynek 1979-es kiadása nekem is megvan, egyetemista koromban elkezdtem gyűjteni a Réber László által illusztrált köteteket, emiatt (is) megvettem egy antikvár példányát. Látható, hogy a rendező azokat válogatta ki a még sokkal több írás közül, amelyeket ma is érvényesnek érez. (Ha már a könyv: az előadás létrejöttét a Móra Kiadó támogatta.)
Az előadás így is retro, magán viseli a hetvenes évek hangulatát, amikor még nem volt tévéadás hétfői napokon, és a kapcsolattartás nem ment olyan könnyen, mint manapság, de nem a nosztalgia a legfőbb cél – ennek érdekében pl. az „elvtársozást” ki is húzta a szövegekből -, bár a módosítások a lényeget mégsem változtatják meg. A nézőben mégis felmerülhet, hogy abban az ingerszegényebb „offline” világban ugyan jobb volt-e nekünk tényleg. Érdemes-e visszasírni?
Akit érdekel ez a felolvasószínház, a 6szín műsorán keresheti, a következő alkalom október 18-án lesz, amelyre még vannak is jegyek.
Akit pedig Janikovszky Éva érdekel elsősorban, azok megnézheti ugyanitt a szerző írásaiból készült másik előadást is, amelynek címe: "Az úgy volt". Én is készülök rá, beszámoló előbb-utóbb következik arról is.
PS. A fotókat az előadás közben Mahunka Balázs készítette.
