Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Időről időre mindig akad olyan előadás, amelyik annyira jól eltalálja a közönség érdeklődését, hogy mindenki pont arra kíváncsi.

Sajnos július legelején a kéktúránk miatt nem láthattam azonnal Bödőcs Tibor „kocsmaáriáját”, amelyet Enyedi Éva alkalmazott színpadra,Thuróczy Szabolcs mond el szinte egy levegővel, hetven perc alatt, de azóta sokan ajánlották a figyelmembe. Péntek este jutottam el rá, a 6színben, ahol a továbbiakban rendszeresen műsoron lesz az előadás – jelenleg az októberi három időpontra lehet még jegyeket venni, feltehetően már nem sokáig.

Bödöcs - jegy.huplakát a jegy.hu-n

Az Ördögkatlanban az egyik állandóan felmerülő motívum volt stoppolásnál, sorban állásnál, illetve bármikor, amikor egy újabb idegennel beszélgettünk, hogy kinek (és hogyan) sikerült bejutnia a Mokos Pincébe erre az előadásra, és ki az, aki megpróbálta, de kint maradt. Utólag úgy tűnt, hogy ez mindenkinek alap, olyanokkal nem is találkoztunk, akik meg sem fontolták a megnézését.

A monodráma nem tűnik olyan nagyon népszerű műfajnak, még akkor sem, ha remek a színész, és jó a darab – valahogy szükségszerűen kis terekbe szorul be. A Mokos viszont a Katlan legnagyobb zárt színpadi tere volt, talán 350 hellyel, volt két előadás belőle, és még így is sokan lemaradtak. Ez a tény rengeteget elárul arról, hogy valóban milyen sok nézőt érdekel Bödőcs Tibor humorista szövege, és/vagy Thuróczy Szabolcs, akit manapság minden magyar film szereposztásába beleterveznek. (Pár nappal korábban láthattuk az "Így vagy tökéletes" joghurtgyárosaként, de a fiam nagyon sok más filmje kapcsán is emlegette.)

meg se - port.huport.hu képe

Thuróczy Szabolcs számomra is fontos színész, hiszen 1998 őszén ő is benne volt abba a nagyon sok helyről összeválogatott Candide-ban, amelyiket Kamondi Zoltán rendezett, és Eszenyi Enikőtől Szabó Győzőn keresztül Dióssi Gáborig valóban nagyon heterogén színészgárda került egy színpadra benne, és ez később az egyeztetés lehetetlenségéhez és a produkció játszhatatlanságához is vezetett. (Ebben a „Bolygó Kultusz Motel” társulata mellett fellépett még Járó Zsuzsa, Kovács Patrícia, Mészáros Máté és Dömötör András is kisebb szerepben, akik még nem is jártak akkor a Máté-osztályba sem, valóban pályájuk legelején álltak.) Thuróczy Szabolcs akkor még kevésbé ismert, de jegyzett „alternatív” színész volt, de az utóbb említettekhez képest már tartott valahol (azon túl, hogy már volt egy jogi diplomája is, és nem véletlenül írják ki néha a dr.-t egyes színlapokon), akinek az „őserejéről” hallottam beszélni néha a rendezőt (akinek az asszisztense voltam). Párhuzamosan Börcsök Enikővel és Zsótér Sándorral dolgozott (aki Ibusárt rendezett velük a Játékszínben).

Thuróczy Szabolcs ekkoriban már Pintér Béla éppen kialakuló csapatába is beletartozott, de csak később kezdődött a filmes és sorozatos karrierje, amely számára azóta még nagyobb ismertséget hozott. Közben eltelt több, mint húsz év, és mostanára egyértelműen húzónévként működik, és ez a projekt egyértelműen bizonyítja, hogy van olyan érdekes, hogy egyedül rá is megteljen egy színház. Természetes színpadi jelenléte le tud minket kötni kevés plusz kellékkel is, őserejéből nem veszített az eltelt több, mint két évtized alatt sem.

Bödőcs Tibor szövegének főhőse, Magyar Oszkár szobafestő, aki viszonylag kötetlenül, munka helyett beavat minket életébe, mintha ösztönösen a „stand up” műfajával próbálkozna két ital között. Osztja az észt nekünk, mintha vele ülnénk egy kocsmában, és eközben – szinte szertartásként – megiszik néhány doboz sört, elszív jónéhány cigarettát.

meg se - 24.hua 24.hu képe

Keresztes Tamás rendezőt dicséri nemcsak a leleményesen kialakított szoba/fürdőszoba és kocsmadíszlet, hanem az is, ahogy jelzésszerűen (csak a záró gesztussal) mutatja be az ivás és a dohányzás szituációját. Többet kifejeznek ezek a mozdulatok és még poénná is válnak. Jobban járunk, mintha a színésznek realista módon öt doboz alkoholmentes sört megivott volna a nyílt színen. Nyereség, hogy nem kellett elszívnia valami szörnyen büdös gyógyfüves (de dohánymentes) cigarettát, amelyet valóban nagyon rossz nézőként is szagolni.

A bemutatott felszín valóban mulatságos, és a közönség letagadhatatlanul jól szórakozik, és nemcsak a szövegen, hanem a vizuális poénokon is, ahogy például Oszkár, aki tényleg mindent tud, oda-vissza mászkál a létra fokain, és közben éppen annyira halad a munkájával, mint „A piszkosak” brigádja. (Már előadás közben eszembe jutott, hogy nagyon jól beillett volna a nézőművészetisek brigádjába Thuróczy Szabolcs, ha színészi elfoglaltságai egyáltalán lehetővé tették volna a csatlakozást.)

A sok nevetgélés ellenére mégis érezhető, hogy az előadásból nagyon erős társadalomkritika rajzolódik ki, és nem csak 2021-é, de sok évtizedé egyszerre. Nagyon úgy néz ki, hogy nem tudjuk kezelni (közösségi szinten pláne) problémáinkat, magatehetetlenek vagyunk, és ebből következően logikus megoldás az ivás – legalább felejteni sikerülhet ezáltal.

meg se - ördögkatlanAz Ördögkatlan színlapján szereplő fotó az előadásból

Az előadásban megismert életrajz-töredékekből világossá válik, hogy Oszkár életútja másként is festhetett volna, ha netán rajztehetségét értéknek tekintik, nem feleslegesnek, ha nem zavarnak bele más akadályok, a szülői támogatás hiányán kívül betegségek, túl sok munka, és a család szétesése, amely szinte szükségszerűen következett ebből. – Ami elromolhat, az el is romlik, nincsenek csodák. Nézzük Thuróczy Szabolcsot - lehet vele azonosulni. A nézeteivel is. És milyen fiatal még ahhoz képest, hogy teljesen szét legyen esve – ez is eszünkbe jut. Emiatt sem baj, hogy övé lett ez a szöveg, így jóval tragikusabb, mintha mondjuk netán legművészibben káromkodó legendás színészünk kapta volna meg ezt a ziccer szerepet.

Thuróczy Szabolcsnak elhihető a festékes pulóver, az, hogy a saját élettapasztalatait mondja el. Megértettem azt az ismerősömet, aki a július 6-i bemutató óta ezen az estén már harmadszor nézte meg az előadást. Könnyű átlátni, hogy miért akarja valaki sokszor átélni ugyanezt az átlagosnak mondható emberi sorsot e szellemes monológ által: olyan, mintha egy valódi emberrel találkoznánk és beszélgetnénk. Ez a covid alatt nemigen volt lehetséges, így talán még jobban esik Thuróczy Szabolcs kocsmaáriája.

 PS. Ha támogatni szeretnéd a blogomat, szeptember 2-től ezt megteheted az alábbi linken - https://www.patreon.com/mezeinezo - mindenkinek, aki így dönt, nagyon köszönöm, hogy elősegíti a tevékenységemet. 

Címkék: Bödőcs Tibor Thuróczy Szabolcs Enyedi Éva Keresztes Tamás Hatszín Teátrum 6Szín

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr7216674378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása