Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A színház kapcsán a kereszténység, hagyományok, magyarság jelszóként sokszor elhangzanak, leginkább politikai színezetet öltő kinyilatkoztatásokban.

Nos, itt van ez a független társulat, népi ruhákban (önálló előadásban nem nagyon láttam őket ilyen „jelmezszerű” öltözetben), és betlehemezéssel kezdenek a szabad ég alatt, a „Legelőn”, több száz ember előtt egy Fábián Péter és Benkó Bence által közösen írt és rendezett előadásban, akiknek ez a legújabb közös munkája - ahogy látszik, most már önálló projekteket visznek végbe az utóbbi időben. Ez az előadás 2020. októberében Beremenden került először nézők elé, a tavalyi katlan pót/mini-fesztiválján. A bejegyzésben elhelyezett képek akkor készültek, az Ördögkatlan színlapjáról származnak. (Ha lesz több is, pótlólag bővítem majd a bejegyzésemet.)

béke3Borsányi Dániel és Gyöngy Zsuzsa - a feledés-párti pásztor és a talált leány

Meglepő húzás most betlehemezni, közel sincs a karácsony, annyira nem is tűnik az egész érdekesnek, bár a játszók egy-egy gesztusa csak kikacsint, és érzékeljük az elejétől, hogy mégsem egészen szabályos népi játékot látunk.  De hamarosan, a székek és a szénabálák megrohanása után a szokványos történet más hangsúlyokat kap, ahogy a színlap elolvasói ezt azért előre tudhatták is. A Bibliában tényleg ott van a tény: Heródes félelmében lemészároltatott Betlehem környékén minden 2 év alatti fiúgyermeket. Jézus alig született meg, már tömegek haltak meg miatta,  vallási/ideológiai okok miatt pedig az elmúlt 2021 évben emberek ezreit ölték meg és ölik most is.

Mit lehet kezdeni az ellenségeskedéssel? Hogyan fogadjuk a veszteségeinket?– ez nyugtalanítja az alkotókat.  Jézus nézeteit („ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”) a darab egyik főszereplője, a fiát elveszítő pásztorok egyike hasznosítja: sajátjaként neveli az ellenségtől származó (elhagyatott) leányt. A fiukat elvesztett szülők és az elhagyott leány betölti egymás szívében az űrt - ez az egymásra találás a lehető legjobb megoldás, amit elénk tárnak, ha valószínű, ha nem. – De nemcsak ez a "királyi" út létezik  (Király Dániel a megbocsájtó pásztor) – ott van a feledés (Borsányi Dániel) és a bosszú (Bán Bálint) lehetősége is. Ebből a háromból lehet választani…A színészek a három oldalú nézőtéren köztünk helyezkednek el, nagy távolságból próbálnak egymáshoz kapcsolódni - ennek is jelentése van, kiemelődik, hogy három jól elkülöníthető magatartásformát képviselnek.

béle2Király Dániel, a befogadó

A dolgok mégsem ennyire egyszerűek, még egy csavar vár a nézőre, amely után még sokkal összetettebbnek látszanak a dolgok, mint korábban bármikor, amikor a „kisded Jézus” történetére gondoltunk.

A fiamat nagyon megfogta az egész darab, benne a három említett férfi színészen kívül a két nő – Piti Emőke és Gyöngy Zsuzsa – is, és nemcsak azért, mert Menyhért királyként egy rövid szöveget beolvashatott az előadás első - betlehemező - fázisában.

Nehéz megragadni, nekem úgy látom nem is igen sikerülhet, hogy miben állt az ereje ennek a produkciónak - a szöveg is erőteljes volt, a zenei betétek is jól helyezkedtek el és ez a szokatlan nézőpont is szerepet játszott benne: hirtelen át kellett gondolni a történetet azok szemszögéből, akik Jézus születésének áldozatai voltak. Végig érezni lehetett az összhangot a játszók között...

Ha az előadást követő napokban a K2-es művészekre rohamszerűen jött rá a csuklás, ebben mi vagyunk a ludasok, mert a megnézett három előadásukról (lsd. még „anyegin.hu”, „Rosencrantz ” rengeteget beszélgettünk a kéktúrázásunk közben, azaz négy napon át. A Jézus történet még akár átgondolható lenne, a gyerekek megölésével megbízott katonák szemszögéből is - ebben az előadásban csak egy katona jelenik meg (Formán Bálint), de az ő nézőpontját mélyebben mégsem ismerjük meg az eseményeket - menet közben ez is eszünkbe jutott.

Ami pedig a békességet illeti, nem mondhatom, hogy az előadás közben nem gyűlt bennem a feszültség: túlságosan jól áthallatszott a szomszédos koncert, helyenként hatalmas kihívás lehetett ennek a sok zenével tarkított előadásnak a végigjátszása. (Rozs Tamás ebben a produkcióban is közreműködött, ahogy két nappal korábban az Elemben is, színpadi zenészként meglehetősen népszerű, nem véletlenül.)

békePiti Emőke a tavalyi plakáton

A K2 minden szempontból többet érdemelne, nemcsak csendet addig, amíg játszanak, de most már állandó játszóhelyet, és elég támogatást a biztonságos működéshez…

PS. Ha már a problémákról szó esett, ne maradjon ki a helyszín előnyös oldala sem. Erre az előadásra mindenkit be tudtak engedni, nem volt helyhiány, és az istálló előtti zöld fű, a körberakott szalmabálák nagyon ideális hátteret szolgáltak. Csak mennyivel jobb lett volna mindez, valahol távol a koncertektől.

Ez az előadás annyira ütős volt még így is, hogy ezzel le is zártuk a katlanozást, visszastoppoltunk Villányba, és kihagytuk közös megegyezéssel az általam ígéretesnek sejtett Koldusoperát - előre feltételeztem, hogy azt is ilyen háttérzajjal kellett 130 percen át játszani, és egy ilyen helyzetre már nem vágytam 17 megnézett előadás után. Ha valaki beült rá, kommentben akár meg is oszthatná a benyomásait róla.

Címkék: Bán Bálint Formán Bálint Király Dániel Ördögkatlan Fábián Péter Piti Emőke Borsányi Dániel Benkó Bence k2 színház Rozs Tamás Gyöngy Zsuzsa Béke!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr7816655432

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása