Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Két mondhatni tökéletes nap után csütörtök következett – reggeli esővel. (Hátha viszont a délutáni átjutás sikerülni fog! – jutott eszembe, muszáj, hogy legyenek néha hullámvölgyek is.)

rich14

Ez első körben azt eredményezte, hogy áttették az egyik eseményt a beremendi kovácsműhely udvaráról a református templomba, így erősen lekorlátozódott a bejutás esélye az egyébként nem sorszámos Alinda-Bérczes László – Mucsi Zoltán beszélgetésre. Az, hogy lehetetlen lesz bejutnom, fel sem merült bennem, amikor a fiamat a templom előtt hagyva próbálkoztam a sorszámszerzéssel a központban.

A sorszámért való sorbanállás az infópont mögötti kiállítótérbe került, így néhányan pórul is jártak, kint várakoztak, és nem tűnt fel nekik, hogy bent már áll a sor.

Ha sikerült volna csak öt perccel korábban sorra kerülni, több szerencsénk van, bár volt egy program, amire mégis sikerült sorszámot szerezni - az Apró véres balladákra. Nagyon jót beszélgettünk várakozás közben, többek között egy helyi rendőrrel is, aki pont arra, amire akart, szintén nem kapott jegyeket, de nagyon derűsen fogadta az egészet.

A húsz perc csúszás előidézte azt, hogy míg János már a beszélgetést hallgatta, én már nem juthattam be. Az őrt álló fiatalembert kicsit sajnáltam, mert masszívan próbáltam meggyőzni, hogy 1. a fiam már bent van, nem mehetek innen máshova, 2. írok az előadásról, vagy ha nem tudok, akkor arról, hogyan nem jutottam be és ez a b opció talán kevésbé lesz érdekes. Nem, a covid miatt nem engedhetett be több embert, hiába van elvileg mindenki oltva, ha egyszer ezt mondták neki, még az sem hatotta meg, hogy egy igazi MUCCI-pólóban győzködtem arról, hogy az én helyzetem különleges. (Most már sajnálom, hogy nem készítettem vele egy interjút inkább, sokkal érdekesebb lett volna azt leírni, hogy ő maga miként került be a stábba, stb. Annyira érzem, hogy ő maga is színész vagy legalábbis színházi ember - ezt az elmulasztott nagy lehetőséget sajnálom. A Bérczes-Mucsi könyv után már tényleg nincs jelentősége egy újabb ajánlónak, Mucsi Zoltánt egyáltalán nem kell reklámozni.

mucsi-könyvUgyan az Ördögkatlan egy laza fesztivál, de többek szerint valóban kisebb a zsúfoltság, valóban kevesebb embert engednek be általában is mindenhova, de kevesebb is a látogató, mint tavalyelőtt.

Első katlanozóként ezt nem tudom, nem veszítettem el a reménykedést, és bíztam benne, hogy délután lesz deus ex machina, lesz olyan, akinek van sorszáma mind az Elemre, mind az ötös Guppira, és átjutunk…

Ez később nektek is nyilvánvaló lesz, a további bejegyzések is következnek majd.

Mucsi Zoltánt teljes élő mivoltában azért meg tudtam tekinteni, ahogy a templomból távozás közben autogramokat osztott a könyvébe, még oda is tudtam neki köszönni, és a nap csúcspontjaként háromkor szerepben is láthattam.

Arról, hogy milyen volt az Alinda-beszélgetés, János fog írni, már el is kezdte a vázlatát – lehet, hogy vele jobban is jár majd, aki arra rákattint..

PS. Este 23h-kor:

a nap további része nagyon rendben alakult, láttam végre Mucsi Zoltánt előadásban, FELTÉTLENÜL ajánlani tudom az Elemet, a külön bejegyzése már körvonalazódik.

 

Címkék: Mucsi Zoltán Ördögkatlan Bérczes László

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr816649704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása