Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Színházi szempontból finoman fogalmazva is elég nyavalyás lett a februárom – a körülményeknek köszönhetően, bár legalább előre láthatóan. Volt egy-két felvillanó csoda is, amelyek emlékezetesek maradnak, de főleg csak radíroztam a naptáramat. Ezúttal nem kell olyan sokat tekergetnie annak, aki a teljes hónap bejegyzéseit átnézné – összesen 11 színházi eseményen vettem részt. Persze van még egy részben megírt is a Don Carlosról, de azt egyébként is csak később teszem ki, ha újra tudtam nézni. (Nincs sok esélye, de amíg vannak előadások, nem is lehetetlen.)

Az utóbbi hetekben különösen hálás voltam mindenkinek, aki le tudott kötni egy előadással és elterelte a figyelmemet – feltehetően sokan járnak éppen ezért színházba, és sok olyan előadás van is a repertoáron, amelyik ilyen célra is alkalmas.

Márciusra szintén nektek remélek színházat, saját magamnak most már alig mertem beírni előadásokat, és ez alól csak a Katona Poppeája kivétel, amely nekem a feltétlenül nézendő kategória, illetve a remélhetőleg most már véglegesen megnyíló Eiffel Műhelyház első bemutatója, Gyöngyösi Levente új operája, A Mester és Margarita.

A gondolattal azért jó eljátszani, hogy mit néznék, ha lenne rá alkalom, így következzen a szokásos havi ajánló.

Az Átriumban épp az imént volt új bemutató több, mint egy év után, amelyiket még háromszor fognak játszani. Aki ránéz a naptárukra, valóban érezheti, hogy a korábbinál jelentősen kevesebb előadás a forráshiányra utal.

Az Orlai Produkció viszont mintha csakazértis egyre több előadást tartana a Belvárosi repertoárján, nekik is volt egy friss bemutatójuk a múlt héten itt és lesz egy még újabb február legvégén a Trafóban (Családi tűzfészek).

A Bethlen Téri Színházban táncszínházi premierek lesznek főleg, de egy-egy látható az általam is megnézett legtöbb prózai előadásból is, amelyek közül a legutóbbit, a Terike és Irén”-t igazán jó szívvel tudom ajánlani, ahogy magát ezt a nagyon otthonos színházat is.

Az Operettszínházban a La Mancha lovagját mutatják be nekünk, mégpedig Szabó P.Szilveszter főszereplésével (hármas szereposztásban).

A Centrálban szintén érdekel az évi egy nagyszínpadi bemutató, így lehetőség szerint biztosan megnézem az „Én nevem Mary Page Marlowe” című darabot, amelyben a címszereplőt Borbély Alexandra ÉS Básti Juli játssza együtt.

Az Eiffel Műhelyházban lesz még egy operabemutató, a Ments meg, Uram! Ez is érdekesnek tűnik, és a „hátha belefér” listámon szerepel.

A Katonában a Poppea megkoronázásán túl is lesz új előadás: a Kamrában „A császár”, amely szintén eddig nem játszott darab, és súlyt ad neki, hogy Zsámbéki Gábor rendezése. (Február végén volt Fullajtár Andrea monodrámája, Az átnevelhetetlen – még ezt sem láttam, de mindenképp jó lenne.)

A Müpában Hábetler András rendez egy Don Giovannit a Dohnányi zenekarral – erre kíváncsi leszek, hátha be tudom ütemezni, azt remélem.

Az Örkényben A legyek után egy újabb görög téma az új bemutató tárgya – jön az Andromakhé.

A Pesti Magyar Színház a hónap végén néhány év után újra előveszi a Rómeó és Júliát, de most a nagyszínpadon. Ezt mindenhogyan meg akarom nézni, mert volt tanítványom, Góg Tamás lesz az egyik címszereplő. Nagy reményeket fűzök a pályájának alakulásához, és egészen egyértelmű számomra, hogy követni fogom annak alakulását.

A Pinceszínház két új bemutatója – Még egyszer, veled, ugyanitt és a Hello again – nekem jelenleg biztosan elérhetetlen, de van a két szereposztásban több vonzó név is, érdemes lehet megnézni.

A Rózsavölgyiben a hónap legutolsó napjára tették az új premiert, az Intim vallomásokat, amely a színház profiljának megfelelő színészdarabnak tűnik a leírás alapján. Pál András kedvelői számára itt az alkalom, hogy utána menjenek ide is.

A Szkénében a Nézőművészeti Kft hétvégi bemutatója a nagy újdonság (az Eleven éjszakáról van egy félkész bejegyzésem már, és annak jönnie is kell hamarosan). A színház fennállásának 50. évfordulóját kezdi ünnepelni, lesznek rendkívüli események (22-én Gálaműsor), érdemes rákeresni a műsorra.

A független színházak (lsd. Jurányi, RS9) olyan sokszínű a repertoár, hogy ugyanúgy, mint az Ódrynál érdemes alaposan megnézni a műsort, újra és újra. Ezeken a helyszíneken is szánalmasan le vagyok maradva, bár az Ódryn két elődadásra csak elviszem a diákokat. (Nem láttam, de nagyon jókat hallottam a „Boci boci tarká”-ról, amelyik egy termelési operett, és kíváncsi vagyok az Oidipusz királyra is. Ezekről remélhetőleg lesz beszámoló is majd.)

A Vígszínház a február végi dupla bemutatója előtt áll még (A nyugat császára, Doktor úr), jó lenne ezeket is látni. (Különösen a Molnár-darabot Zsótér rendezésben…- extrémnek hangzik az ötlet még mindig.)

Nagyvonalakban ezek nézhetnek ki márciusra, de ez nem minden…Várnám továbbra is kommentben, hogy ti mit terveztek szintén, vagy ezeken túl.

Remélem a legjobbakat.

Címkék: Ajánló

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr1015490670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.