Az Orlai produkció egy újabb film-adaptációval állt elő a szentendrei előadások után most már törzshelyén a Belvárosi Színházban, amely részben arra épít, hogy a nézők számára vonzó lesz az ismert történet, és persze a színészi játék. Mivel nem ismerem a filmet, engem csak a szereposztás miatt érdekelt. Lesznek így rajtam kívül néhányan, és nekik szól ez a nyomhagyó bejegyzés.
Erről az előadásról felesleges ajánlót írni, annyira világos a helyzet, és a sajtóbemutató kirobbanó közönségsikere is előzetes sejtéseimet támaszthatta alá.
Hernádi Judit pályára lépése óta megszakítás nélkül a legnépszerűbb színészek közé tartozik, engem nagyjából nyolcéves koromban fogott meg először a játéka valamiféle tévéjátékban, és csak azt tudom röviden mondani, hogy aki látni szeretné színpadon, azoknak ez egy újabb lehetőség, az előadásban végig színpadon van.
Hernádi Judit fb-oldaláról a mai premieren készült kép
Ráadásul jók a partnerek is, nagy szerep jut Péter Katának, aki Hernádi Judit lányát játssza, kifejezetten hálás a feladata Gyabronka Józsefnek, akinek majdnem el lehet hinni a részeges és nőcsábász űrhajóst, és az előadást kisebb, de lényeges szerepekben támogatja Horváth Illés (a lány férje) és Cseh Judit is, utóbbi több alakban.
Ha van olyan néző, aki ezeknek a színészeknek bármelyikére igazán kíváncsi, annak nyilván ott a helye ezen az előadáson is, bár azt nehéz lenne elhallgatni, hogy maga a történet kissé (?) szentimentális, és annak ellenére mesterkéltnek tűnt, hogy egy ismerősömmel szinte ugyanez meg is történt hét éve, alig túl a harmincon rákban halt meg és három gyereket hagyott hátra a férjének, aki szintén nem jött ki jól a nagymamával.
Egyetlen hússzínű szobadíszletben játszódik az egyébként sok helyszínt váltogató előadás. Azért, aki a filmhez szokott, annak ez nagyon ingerszegény környezet, de nem kizárt, hogy Kálmán Eszter a rendező döntéséhez igazodva szándékosan tervezte ilyenre. Nagyon lájtosnak tűnik az ellentét az anya és lánya között. Ha a saját személyes tapasztalataimra gondolok mindkét szerepben, ahhoz viszonyítva ez a kapcsolat igazán idilli, nem érzékeltem, hogy felszikráztak volna igazi indulatok a beszélgetésekben. Kesztyűs kézzel nyúltak a témához. Kiss Julcsi viszont alkalmas ruhákat talál a szereplőknek, amelyek nem egyszer poénként is hatnak.
Az, hogy én így éreztem, kevéssé érdekes, de leírom, mert aki több bejegyzésemet olvasta, az nyilván viszonyítani tud, és eldöntheti, hogy ez az ő előadása lehet-e vagy sem. A közönség nagyon tapsolt, nyilván sokak számára igazi kikapcsolódást nyújtott Kocsis Gergely rendezése.
A színészeknek néhány jó pillanat mindenképp adódott, a Gyabronka-Hernádi kettős egy-egy jelenetében jókat is nevethettünk, még ebben a nem igazán jó darabban is igazán szerethetően játszanak. Drukkoltam nekik, hogy találjanak egymásra, bár ez eleinte lehetetlennek tűnt. Jelentős teljesítmény tőlük, hogy elhihetővé tették az elején bemutatott teljes képtelenséget.
A darabot nézve még egy gondolatom támadt: mennyire jó lenne, ha nem egy ilyen szentimentális történetbe élnénk bele magunkat, hanem az előadás hatására esetleg mindenki végiggondolná, hogy kik azok az emberek, akiknek voltaképp nagyon örül, de sose mutatja ki. Akárki bármikor meghalhat, utána már késő lesz siránkozni.
