A Nemzeti Galéria valószínűleg legnagyobb idei eseménye lesz a Frida Kahlo kiállítás, amelynek a sajtóbejárásán voltam ma – több mint száz további regisztrált személlyel, újságírókkal, fotósokkal. Száz-kétszázezer látogatóra számítanak a szervezők. Akit érdekel, annak ennyi információ is elég, de néhány benyomásomat azért leírom.
Fotómontázs a kiállítás utolsó terméből - "Fridamánia"
Az első teremben az üdvözlő beszédek alatt igazi tömegnyomor alakult ki, és így átérezhettük azt is, hogy milyen élmény lesz majd szombattól az átlagos látogatóké, akik az előzetes érdeklődés alapján várhatóan rengetegen fogják a kiállított 35 művet felkeresni.
Túl gyakran nem járok tárlatokra, a munka mellett minden lehetséges időmet leköti a színház és az előadások dokumentálása ezen a blogon, és erre is egy 2015-ben látott, de bennem nagy nyomot hagyott előadás miatt voltam kíváncsi.
A Spinozában Herczenik Annával és Hábetler Andrással megnéztem a Frida című előadást, és ezek után kezdtem Mexikó leghíresebb művészével foglalkozni. Remélhetőleg, ősszel, a Spinoza újranyitása után megint játszani fogják a darabot – most van Frida Kahlo 111. születési évfordulója, így aktuális. (Itt tenném hozzá a teljesség kedvéért, hogy az Átriumban és az RS9-ben is van két másféle és kifejezetten jóhírű Frida, amelyekre pusztán azért nem mentem el, mert annak idején annyira tetszett Herczenik Anna a szerepben, hogy nem is tudok mást képzelni a helyére. Addig semmit nem tudtam a festőnőről, így óhatatlanul is vele azonosítottam.)
A kiállítás megnyitóján kiderült – a mexikói nagykövet elmondásából -, hogy már az elődje is próbálkozott a szervezéssel, és tíz éve egyszer már nem sikerült ide, Európa közepére elhozni az anyagot. A szövegében nem egyszer kiemelte, hogy Budapestre, mint kulturális centrumra tekintenek a mexikóiak, és ezzel, hogy nálunk van Frida Kahlo 35 munkája, úgy veszik, hogy most akkor az európaiak is láthatják. Ez annyiban feltétlenül igaz, hogy a teremőr szerint – a plakát miatt – már napok óta elégedetlen külföldiek tömegeinek magyarázgatják, hogy csak szombattól lehet megnézni.
A kiállítás 35 képe természetesen elférne akár két szobában is, de ezek mellett elég sok információ (a festőnő élete évről évre) is ki van írva magyar és angol nyelven, minden képnél van külön magyarázat, van film-bejátszás, amely alapján látható, hogyan nézett ki a művész és férje, sőt van egy szoba, amely a Frida-kultusznak állít emléket.
A kiállítás is azt bizonyítja számomra, hogy manapság egy művészhez már nagyon szervesen hozzátartozik az életútja (hiszen közismert). A rengeteg testi és lelki szenvedés, a betegség, operációk, a baleset, három vetélés és csapodár férj , és mindezek tetejébe a saját szeretői (köztük Trockij) az átlagtól való különbözésre utalnak, a művészet pedig az élet által nem adott hiányokat hivatott pótolni.
A kiállítás anyagában híres önarcképek, másokról (az első szerelméről, diákkori barátnéjáról, mecénásáról és további ismerőseiről) festett portrék is vannak, élete végén festett csendéletek, rajzok és vázlatok, sőt néhány más festő képe is megtekinthető, akiket nyilvánvalóan Frida ihletett.
Aki végigmegy az öt szobán, elgondolkodhat azon az egyes képeknél, hogy saját maga hogyan viselné az állandó fizikai gyötrelmeket, vagy a férje folyamatosan ismétlődő kalandozásait, vagy csak azt, hogy nem lehet saját gyereke, hiába próbálkozik. Talán a művész népszerűsége azért is olyan nagy, mert az általa átélt tapasztalatok egy része hétköznapi, másoknak is kijut belőle, ha nem is ilyen nagy koncentrációban, de másoknak nem sikerült a megélt szenvedést ilyen módon művészetté alakítani.
Sokak számára Frida Kahlo leginkább az önálló, szabadon és szenvedélyesen élő nő jelképe, bár ha tényleg alaposan elolvassuk az életrajzot, akkor megérint minket az a sejtelem, hogy ez a művész valószínűleg nagyon szívesen lett volna csak egy hétköznapi feleség, egy hozzá ragaszkodó férjjel, gyerekekkel. Mindenkinek más kellene, ami nincs, amire lehet szenvedélyesen vágyakozni…
Akinek eddig épp az hiányzott az életéből, hogy Frida Kahlo képeit eredetiben láthassa, szombattól megteheti.
A csibe - a késői csendéletek egyike...
ps. Mindhárom fotót saját magam készítettem.
