Kíváncsivá tett a Karinthy saját ajánlója: romantikus szerelem, mindössze két (leginkább tévésorozatokból ismert) színésszel, Mikecz Estillával és Mohácsi Norberttel, aki az életben is párt alkotnak, Olt Tamás rendezésében, 90 percben szünet nélkül.
Sam Steiner története filmszerűen rövid villanásokból áll össze, ráadásul az egyes epizódok sorrendje is kevert, így több nézői erőfeszítést igényel az összerakás. A látvány (tervező: Pintér Réka és Pusztai Béla) nagymértékben támaszkodik vetítésre: a szereplők mögé is vetítenek, de alkalmanként még őket is élőben közvetítik, és ilyenkor persze mi inkább nézzük a filmet, mint az élő színészeket. Elég érdekes lenne egy dalszerző és egy ügyvédnő összecsiszolódását követni, de van egy apró nehezítés: a fiktív londoni történet idején éppen egy új „csendrendeletet” szavaznak meg a parlamentben, amely előírja, hogy napi 140 szónál többet nem mondhat ki senki. Szereplőinkkel együtt mi közösen elgondolkodhatunk, hogy működhetne így az élet. - Ennyi fér140 szóba.
PS. De még három megjegyzés azért következzen ehhez a tömörített ajánlóhoz:
A kommunikáción áll vagy bukik minden kapcsolat, és ez az előadás alkalmas lehet, hogy utána egy éppen kialakuló pár ennek kapcsán a látottakat megbeszélje – a nézőtéren most a szokásosnál több fiatal pár is volt.
A két színész – közel egy évvel a bemutató után – bravúrosan hajtja végre a számtalan gyorsöltözést, késlekedés nélkül vált jelenetről jelenetre, természetesen élik a két szereplő életét. Kevesebb jelenet még növelhette volna a hatást, de így is hittünk nekik. (Aki csak tévében látta őket játszani, és szereti őket, azoknak különösen jó élmény lehet a megtekintés.)
Ugyan megdöbbentő az alapötlet, a darabban nincs szó arról, hogy miként lehetne egy ilyen rendeletet egyáltalán betartatni (azaz: a történet szerzője feltételezi, hogy az állampolgárnak semmilyen titka nem maradhat, a kontroll teljes!), de mégis eszünkbe jut közben: milyen sok képtelennek tűnő szabályozáshoz alkalmazkodtunk már eddigi életünk folyamán, és ez vár ránk a továbbiakban is. Akármit el fogunk tűrni ezek után is, vagy van más megoldás?
PS. A fotókat Forgács Bea készítette
