Tegnap sikerült beszerezni a májusi Fideliót és azóta már a májusi „beosztásomat” is, amit majd nyilván átvariálok menet közben, ahogy szoktam.
Vannak fix esték, mert a Primavera fesztivál (vidéki operaelőadások lesznek az Erkelben, ezekről bőven van még jegy!) három előadása fixen és egy kérdőjellel ül a naptáramban, utóbbi egy Kékszakállú-előadással ütközik (Zeneakadémián lesz kettő is május 19-én és 20-án).
Ha valakinek mindegy, hogy milyen feldolgozásban nézi Bartók operáját, most a jubileum alkalmából (100 éve volt a bemutató) rengeteg esélye lesz, akár mérgezést is kaphat tőle, ha minden lehetőséget kihasznál. Az Erkelben Eötvös Péter egyfelvonásosával, a Senza Sangue-val párosítva háromszor is látható, új rendezésben. Amennyiben valaki erre kíváncsi, rengeteg jegyet vehet még és be tud jutni akkor is, ha két perccel előadás előtt próbálkozik majd. (További két Kékszakállú tűnik majd fel a júniusi műsor legelején, más-más darabokkal kombinálva. Ezekre még nem kezdték meg a jegyárusítást, várhatóan meg fog maradni végül a jegyek többsége arra is.)
Az Operaház további bemutatókat is tart majd házon kívül – az Ódry Színpadon Bach öt kantátájának részleteiből készül egy előadás „Örömünnep” címmel, illetve itt látható Szálinger Balázs operaházi megrendelésre írt Siegfried-idill című darabja is, majd a Kiscelli múzeumban is lesz egy sorozat, a German Late Night. Este kilenckor kezdenek és német nyelvű rövid és ismeretlen operákat mutatnak be. Ezek a bemutatók és előadások nagyjából átfedésben vannak a Primavera-fesztivállal, úgyhogy mindenhova a legjobb szándékkal sem fogunk tudni eljutni.
A Müpában lesz kétféle Messiás is, Vashegyi György (15-én) és Hollerung Gábor (20-án, 21-én) is vezényelni fogja, utóbbi egy nemzetközi kórusfesztivál keretében.
Aki csak a prózai színházak programját akarja követni, valamivel jobb helyzetben van, mert csak a hónap vége felé tapasztalhatja meg, hogy több érdekes bemutató is ütközik.
A Katonában az Ithaka (Székely Kriszta rendezése), a Nemzetiben Zsótér Brecht-előadása (Gömbfejűek és csúcsfejűek), illetve a Szkénében Horváth Csaba bemutatója (Erdman: Öngyilkos) esik egybe, majd nem sokkal később az Örkény Stúdióban is jön az Üvegbúra, a Trafóban pedig a Kálvária lakópark.
Jóval korábban, még a hónap első felében a Radnóti is megtartja idei utolsó premierjét, mégpedig Závada Pál „Egy piaci nap” című regényéből Mohácsi János rendezi meg testvérével közösen készített adaptációját.
Az Ódry Színpadon a sok bemutató közül kiemelkedik Zsótér Sándor Meggyeskertje – ha valaki emlékszik, ugyanezzel a címmel már megrendezte Csehov művét az Örkényben is néhány éve.
Akinek feltűnt, hogy van Katona bemutató, de nem említettem meg a „pár-darabot”, hiszen mindig egyszerre készít a társulat legalább két előadást (egyeztetési okok miatt is): a Kamrában néhány nappal megelőzi az Ithakát egy másik rendhagyó bemutató, „Az ürgék”, amely a dokumentum-színházzal mutat hasonlóságot.
Az én havi programomba még a felsorolt összes előadás sem fog beleférni, éppen az időzítés miatt, pedig ezek mind érdekelnének.
Minden – 22 premiert emel ki a Fidelio – talán senkinek sem férhet be, ugyanakkor a június már kevéssé szól a színházról, várhatóan a legtöbb helyen csak néhány napot játsszanak, aki pótolni akar valamit, amit régen halogat, még most májusban érdemes betervezni. Nekem is vannak ilyen gondolataim, sőt még vidékre is szívesen mennék, de túl sok esélyét nem látom most sem.
