Három évtizednél hosszabb nézői pályámon nem tudom, hogy volt-e még egy ilyen hét, amelyiken minden általam választott előadásról (5) kiderült, hogy mégsem nekem készült, nem én vagyok a célközönsége, vagy az lettem volna ugyan a téma/szereplők alapján, amennyiben más szemlélettel készül el. Megírtam ezeket az élményeket is, mert tanulsággal bírnak, különösen azért, mert az is átjött, hogy a közreműködők rendszerint nagy erőbedobással, alázattal dolgoztak, és az csak egy dolog, hogy rám (aki egyetlen néző vagyok és saját magamat képviselem, nem pedig a magyar színházi nézők összességét) nem hatott és kevéssé tetszett, amit láttam.

A színész sikere, az, hogy mennyire hat ránk, nagyon sokszor a rendezőn illetve az előadás koncepcióján múlik, de néha vannak kivételes pillanatok, amikor valakinek annyira erős kisugárzása van, hogy akármilyen rendezésen átüt, és akkor is, amikor az egész előadás nem tetszik.

Rögtön egy ilyen emlékezetes 1-2 perccel indult Az átváltozás, a Gáspár Ildikó által Franz Kafka műveiből készített szöveg megelevenedése. Csákányi Eszter hatalmas energiákat tesz bele abba a néhány percbe, amikor kettős szerepben is színen van, őt biztosan nem fogjuk elfelejteni – csak az a kár, hogy minimális ideig láthatjuk őt, aki egyedül is le tudna minket kötni három órán át, ha valaki darabot tenne alá. Hasonló színészi energiákkal működnek többen is – a vendégként érkező Kovács Zsoltnak is lehet örülni, na meg Znamenák Istvánnak,  Csuja Imre színpadon töltött néhány másodpercének szintúgy (a IV. Henrik után most pihenőben van), és persze Polgár Csabánál nem lehetne ideálisabban kiválasztott Gregor Samsát találni, bár most kapunk hozzá még öt másikat, kórusnak.

Csodás színészek, és mivel nagyon szeretem az Örkény társulatát egy az egyben is, azt hiszem, hogy semmiféle elkedvetlenítő kritika nem tudna visszatartani attól, hogy megnézzem az előadást, csakis azért, hogy a fent nevezeteket színpadon láthassam akármiben, bármilyen koncepcióban.

Aki szintén így van vele, az nyilván meg is fogja nézni Az átváltozást.

A probléma ott van, hogy ez a hatalmas energiákkal, Izsák Lili izgalmas, sokat tudó díszletében, Marina Sremac szép jelmezeiben megvalósuló produkció csak egy szűk nézői réteget fog lekötni, akik vevők lesznek a színlapon egyébként fel is tűntetett koncepcióra.

Gáspár Ildikó ezúttal Franz Kafka több művéből alkotott egy olyan szöveget, amelyben a címadó novella feltűnik többször (több darabban, de lineáris sorrendben elmesélődik), de közben más történeteket is látunk. Kicsit olyan, mintha többféle rémálom keveredne, és ezek között olyan is van, amelyiken itt-ott nevetni lehet.(Nem zárom ki, hogy más több helyen fog nevetni, akár ott is, ahol én unatkoztam. Nem szeretem a cirkuszt, és ebben sok a cirkuszi elem.)

Nagyon meg van csinálva, ahogy nagyon meg volt a Stuart Mária is, amelyik szintén – remek színészek által - nem hatott rám, de pont miattuk nem akaródzott ezt megírni. Most csak azért teszem, hogy elismerjem a befektetett gigászi mennyiségű munkát, ami nagyon látszik az előadáson, nagyon pontosan volt kidolgozva minden már a főpróbára is, nagyon bízva abban, hogy a szereplők élvezik a játékot, és nem szenvednek, ahogy én az előadás nagyobb része alatt tettem, másfelől meg azért sem hallgatom el, mert már annyi laudációt írtam az Örkényről, eddig öt éven belül 49 alkalommal foglalkoztam a színház előadásaival, amelyek többnyire tetszenek is, és ide vittem el eddig a legtöbb diákot, hogy talán nem omlik össze a világrend, ha most ezt elismerem, hogy ez mégsem tetszett, illetve annál hitelesebb lehet a többi poszt, amelyekben viszont lelkesen üdvözöltem az új bemutatók többségét.

Egy színházi műhely akkor marad élő, ha új utakat keres, mer kísérletezni, és a maga módján ilyen volt az előcsarnokban játszott Két néni is, és a József és testvérei is, amely rendkívüli hossza ellenére nekem is, másoknak is a legjobb tavalyi előadások listáján végezte. Mindkettő Gáspár Ildikó előadása, tehát mielőtt valaki, akinek szintén nem tetszik ez a jelenlegi víziója, ráhúzná a vizes lepedőt, számoljon háromig, tegye fel magának a kérdést, hogy a másik három előadása is ennyire kevéssé tetszett-e, és csak akkor utasítsa el az alkotó törekvéseit, ha ez így volt. Nekem ennél több a türelmem, ugyanis az a kettő, ami tetszett, az NAGYON tetszett, és várom, hogy ezek után mi jön még.

Amit viszont veszélyesnek látok az előadás kapcsán, az az, hogy ez a színházi nyelvezet nem fog igazán bejönni sem a felnőtt, sem a diák nézők többségének. Amennyiben valaki már gyakorlott néző, akkor az elszenvedett csalódás persze nem fog igazán károkat okozni, mert ha nem ez az első alkalma az Örkényben, akkor a többi jó élmény emléke valószínűleg visszaülteti a nézőt. Első Örkény-előadásként azért meredek vállalkozás lenne pont ezt javasolni, és felkészülés nélkül érkező diákcsoportoknak különösen veszélyes, akár a színházba járástól is elveheti valakinek a kedvét, ha unatkozik és még csak nem is érti, hogy mi történik a színpadon.

Bevallom, reméltem, hogy olyan lesz ez az előadás, hogy a végzős évfolyamunk majd egy az egyben elhozható rá, mert mégis egy kötelező olvasmány az alap. Ugyanakkor az a diák, aki nem ismeri a címadó művet, könnyen belekeveredhet a történet szálaiba – ennél egyszerűbben kidolgozott előadásra is mondták már azt, hogy zavaros volt. Egyáltalán nem kizárt viszont, hogy amennyiben valakinek akad egy olyan fakultációs csoportja, amelyikkel végig tudja olvastatni a felhasznált műveket vagy legalább egy részüket a tanár, azzal megnézethető, mert jól lehet elemezni majd. Az előadás kapcsán a diákok rálátnának a megszokottól eltérő színházcsinálási módszerekre.

Ez az előadás a színház szervezőinek így igazán feladja a leckét, mert ha valakit rábeszélnek és csalódik, akkor különösen rosszul járnak, mivel az illető ezek után más előadásokban sem fog hinni, ha meg nem, akkor valószínűleg túl hosszú élete nem lesz a produkciónak a repertoáron. Nem tudom, hogy hány százalékát veszik meg éppen diákok az összes jegynek, és amennyiben ennél az előadásnál ez jóval alacsonyabb arányú lesz, jelent-e problémát, erőltetni mégis hiba lenne.

Bízzunk benne, hogy tart már ott az Örkény, hogy bevállalhat egy-egy ilyen, a szokásostól eltérő formanyelvű előadást, és megtalálja a saját nézőit ez is, ahogy a többi.

ps.1 A fel nem sorolt színészektől - ha netán bárki közülük látná ezt - elnézést kérek, de igyekszem nyomatékosítani minden módon, hogy ez egy blog, nem hivatalos kritika. Az Örkény előadásait minden létező kritikus is megnézi, és pont eleget szoktak is írni róla. A befektetett munka mindenkinek az alakításán látszott, le a kalappal az igényes, alázatos hozzáállásért.

ps.2. Faragó Béla ebből a novellából írt egy zseniális operát, és aki teheti, és meg tudja hallgatni, tegye meg. Pont azért, mert ennek a megközelítőleg tíz év előtti előadása (Sanyi és Aranka Színház) annyira erősen hatott rám, nagyon vártam ezt az előadást, sokat is reméltem tőle. Talán sosem szabad sokat remélni, az segít.

ps.3 A Fb-ra valaki a poszt kihelyezése után nem sokkal kitette a figyelmeztetést: az Örkény honlapján ott vannak. Érdemes megnézni, a képek is sokat mondanak a díszletről. A honlapról idemásolom a felhasznált művek listáját:

Íme: