Az Átrium színlapja jó bonyolult műfaji megjelölést ad Dömötör Tamás nyolcvan perces darabjának, amelyet ő maga is rendezett: "film-noir krimi-thriller". Ezt érdemes megfontolni, mert az előadásból egy jó darabig ezt nem gondolnánk, elég hagyományos színdarabnak tűnik, amelyet figyelve a néző jólnevelten ül és várja, hogy kiderüljön a gyilkos. Mivel valóban ez a kérdés, hogy ki is ölt meg egy bizonyos fiatal lányt, megint nehéz dolog írni az előadásról, mert szinte bármi spoilernek minősül. Rövid az előadás és én is röviden próbálkozom ezzel a számomra kihívást jelentő feladattal.
A színlap elárulja, hogy minden fekete-fehér, tartja magát a rendező ehhez a koncepcióhoz, erre lehet számítani. Egy rendőrségi iroda nem túl változatos tere ez, amelyben van egy kávé-automata is. Papírok, íróasztal...- minden átlagos. Én nagyon hosszan minden úgy megy, a gyanúsított kihallgatása, mintha egy rutin-ügyről lenne szó. Lesz persze fordulat, lesz - de nem árulom el.
Ami sejthető, az az, hogy a két kihallgató magánéletéről is megtudunk ezt-azt. ők is csak emberek, és aztán persze a gyanúsítottról ugyancsak kiderül, hogy többre képes, mint amennyit kinéztünk belőle.
Szánalmas, de ez az, ami kiszivárogtatható.
Én nagyon szerettem legelsősorban Mohai Tamás játékát, aki gyanúsítottként vett részt a játékban, de a többi színész nevét is, ha felsorolom, akkor azok, akik gondolkodnak a megtekintésen,, ennek alapján dönthetnek. Színészdarab ez, és a szereplők kedvelői nyilván élvezni fogják. Hevér Gábor és Molnár Gusztáv vezetik a kihallgatást, végzik a hazugságvizsgálatot, és Thuróczy Szabolcs néha bejön és kicsit irányítgatja őket.
A darab persze krimi, és az igazság kiderítéséről vagy eltusolásáról szól, és vannak benne mondatok, amelyek ezen is túlmutatnak, mert az egyes utalásokból kitűnik, hogy finoman és valóban csak érintőlegesen, de mégis témája jelenünk, közállapotunk. Ugyan nem túl erőszakosan vannak ezek a mozzanatok benne a darabban, de mégis hatnak és így aki felejteni ment netán az Átriumba, csak kikapcsolódni, előforulhat, hogy mégsem egészen fog, mert ebben is éppen úgy benne van a "mi az igazság?" kérdés, mint például a János-passióban. Sajnos, azt kell mondanom, sehova se mehet az ember nyugodtan, utolérik a 2017-es magyar állapotokról szóló megjegyzések mindenütt, ahogy legutóbb A víg özvegyben is, most pedig egy krimi formájában is. Előbb-utóbb ezeken a kérdéseken is el kell gondolkodni, még ha megoldani nem is fogjuk őket...
