Az aranjuezi szép napok számomra mérföldkő jellegű előadás volt még szeptemberben, azóta most jöttem ide először a Bethlen Téri Színházba és mivel életmódváltáson estem át éppen az itt történtek hatására, most már oda-vissza szigorúan csak gyalog (10 km volt összesen). Nem bántam meg.
A Pataki Éva regényéből (Nőből is megárt a nagymama!) készült színdarabot Cseh Judit rendezésében láthattuk egy részben, másfél órában, amelynek különlegessége, hogy egy anya-lány kapcsolatot két olyan színésznő mutat meg nekünk, akik a valóságban is éppen ilyen viszonyban állnak egymással. Az előadásnak ez a legfőbb vonzereje, a színlap is ezt emeli ki.
Tordai Terit és Horváth Lilit együtt én csak egyszer láttam korábban és az valahogy bennem is maradt. A kilencvenes években, amikor Horváth Lili még gimnazista lehetett, ketten együtt mentek el a jelenlegi Magyar Színházba. Mindkettejükön volt fejpánt, és még a tekintetük is rendkívüli módon hasonlított, ültek az erkély egyik oldalpáholyában és érdekes hatást keltettek még így, nézőként is.
Néhány évvel később - amíg a Budapesti Kamaraszínház meg nem szűnt, viszonylag rendszeresen láttam játszani Horváth Lilit, akit f.h. kora óta figyeltem, nagyon jó emléket hagyott például A vágy villamosában is Stellaként, míg Tordai Teriről a legutolsó eleven élményem a Szkalla-lányok című Macskajáték átirat, amelynek a megtekintésére minden adandó alkalommal (a napi ajánlóimban) biztatni szoktam mindenkit, mert valóban remek előadás.
Erre a maira én is miattuk mentem, hiszen érdekes helyzetet teremtettek számukra és maga a téma, az anya-lány kapcsolat bemutatása önmagában is érdekes.
A mű középpontjában inkább az idősebb nő áll, megtudjuk, hogyan viseli lánya férjhez menését, majd az unokák érkezését valaki ("az üres fészek szindrómát"), aki nagyon rosszul éli meg az öregedését is, szemmel láthatóan nehezen tudja már jó ideje megtalálni a helyét a világban.
A produkció létrehozói elsősorban ebben a két színésznőben gondolkodtak és nem zavarta őket, hogy mindketten 15-25 évvel idősebbek a szereplők szövegből valószínűsíthető koránál és igazuk is van, a lényeg így is ugyanaz, átjön.
Pataki Éva szövege helyenként nagyon didaktikus és helyzetei is tipikusak, és az, hogy kit mennyire és hogyan érintenek meg, erősen függ a néző hátterétől, hozott élményeitől. Lányként és anyaként is bőven tudtam párhuzamos helyzeteket előhúzni emlékeimből, nem mondhatom, hogy hidegen hagytak a látottak, de erre nem térnék ki inkább, túl mélyre menne.
Tordai Teri anya-figurája félti saját nőiességét, azon aggódik, hogy nagymamaként még nőnek fog-e számítani. Másfél órán keresztül nézve ezt, nehezen hisszük el, mivel ha valami árad a színpadról az éppen a színésznő nőiessége. Egyre inkább azt hiszem, hogy ez adottság, ilyen kisugárzással születni kell - Margitai Ági esetén éreztem, hogy túl a hetvenen is sokkal inkább nőnek nézett ki, mint sokan, akik nála évtizedekkel fiatalabbak (például én).
Tordai Teri a darab által felkínált helyzetek többségében meg tudott mutatni nekünk valakit, akinek átéljük a problémáit, ugyanakkor lánya szemszögéből látva ugyanezt, irritál is minket. Alig van néhány olyan meghitt pillanat, amikor az anya és lánya közötti feszültség elsimul, de legalább néhány ilyen is adódik.
A szerző érezhetően a lány helyzetével tud jobban azonosulni, aki hozzánk is közelebb kerül, látjuk, hogy milyen hétköznapi kellemetlenségeket okoz neki az anya "el nem engedő" magatartása, és ez nem oldódik fel az unoka megszületésével sem. Nekem úgy látszott, mintha az ő esetükben végig az anya szúrná el a nem mindig rosszul induló helyzeteket, de nem zárom ki, hogy ez csak az én olvasatom.
Horváth Lili két további mellékszereplőt is eljátszik, egy féltékeny feleséget és az anya pszichológusát, és ez jó lehetőség, mert meg tud mutatni nekünk így három egészen más karakterű nőt is. A pszichológus egy rövid villanással meg tudja mutatni, hogy ő is csak mások helyett tud okosabb lenni, neki is van konfliktusa a saját lányával, ezzel és néhány telefonbeszélgetéssel a szerző a problémát általános érvényűvé kívánta emelni.
Az előadásban az anya szerelmi életén keresztül előbukkan a válás, a megcsalás tematikája is, amely nem ritka színdarabokban (sem), és eszembe jutott újra, hogy két órával korábban mennyire szenzációs előadást is láttam a Centrál Színházban (Házassági leckék középhaladóknak).
Kellemes játék ez a Nőből is megárt a sok, de azt hiszem, hogy ez a két színésznő ennél jobb szöveget érdemelne, bizakodjunk, hogy legközelebb nemcsak az alapötlet, de maga a felhasznált darab is jobb lesz és hátha nem ez volt az utolsó alkalom, amikor együtt nézhettük őket. Én várom az újabb találkozást.
