Billy Van Zandt és Jane Milmore megcsalási története off-Broadway komédia, amely a színlap alapján "egy nagy lebukás szimfóniája, e-mailekben, telefonokon és csevegő-programokon" előadva, ráadásul ott van még az is, hogy "valós történet, valós e-mailekből", illetve magában a szövegben is benne van egy kijelentés: "mindenki ezt csinálja". Az irodalom és a körülöttünk lévő emberek sztorijai egyaránt tele vannak hasonló esetekkel, amelyekből úgy tűnik, hogy az ember nem kifejezetten monogámiára teremtett lény, és ebből alakul ki a rengeteg bonyodalom, amelyeknek sok előnye nincs, de jó vígjátéki alapanyagnak - benne a hazudozó-mentegetőző férj, a hiszékeny feleség, a jóakaratú barátok, akik vagy beavatkoznak, vagy hallgatva figyelik az eseményeket, illetve a csábító harmadik.
A "Bocs, félrement!" erre az említett öt típusra épít, és ami az érdekesség, mind az öt szereplő színész az egykori legendás Máté-osztályból került ki, majd egy ideig játszottak együtt az egri színházban is, amíg azt Csizmadia Tibor igazgatta. Ahogy rájuk néztem, ez jutott eszembe, ez a közös múlt, az összeszokottságuk és az az imponáló profizmus hatott rám, ahogy az egész nyolcvan perces előadást végig játszották.
Talán nem spoiler, hogy az e-mailekre épülő darabot egy hosszú asztalnál egymás mellett ülve játsszák végig, minimális mozgással, apró helyzetváltoztatással, de anélkül, hogy csak egyszer is felállna valaki. A jeleneteket rövid fényváltás jelzi, kinyílnak a laptopok és már lépünk is előre a történetben. (Jelmeztervező: Fekete Györgyi, Díszlet: Khell Zsolt - a látvány a kezdő képtől azonos) Ha van rendezés, amely a színészt helyezi előtérbe, ez az: Paczolay Béla arra kellett, hogy elősegítse, hogy az öt szereplő apró gesztusai is képesek legyenek minket lekötni, és vigyen minket a történet bonyolódása. Visz.
A közönséget figyelve megállapíthattam, hogy erősen kettévált és míg az egyik fele mélyen hallgatásba burkolózott, a másik fele élénk nevetésekkel nyugtázott minden fordulatot. Érdekes lenne tudni, hogy a hallgatás oka az volt-e, hogy elgondolkodtak a történéseken és azok valószerűségén, netán mérlegelték, hogy mit tennének hasonló helyzetben (esetleg mit tettek hasonló helyzetben), vagy netán az, hogy a bulvár-darab helyenként közhelyes fordulatai nem mindenkire hatottak. Nem zárnám ki egyik lehetőséget sem, bár a Belvárosi Színház egyik erőssége, hogy a színlapokról valóban meg lehet ítélni azt, hogy egy előadás miről fog szólni és így ez alapján ki-ki eldöntheti azt is, hogy kell-e neki a felajánlott színházi kaland vagy sem.
Ez az este talán még fokozottabban a színészeken múlik, mint a többi orlais előadás, éppen az produkció "ülőszínházi jellege" miatt. (Érdekes egybeesés volt, hogy előző nap a Kamrában egy hasonló jellegű előadást láttam, a Terrort. Most ez megint divatba jön?)
A szexmániás férj Schruff Milán, felesége Kovács Patrícia, a csábos harmadik Péter Kata, míg az aktívan beavatkozó barát Járó Zsuzsa, aki pedig a férjnek falaz - Mészáros Máté. A fordulatos történetet nekik köszönhetően végig érdeklődéssel figyeljük, és ugyan a részletekről nem szivárogtatok ki semmit, annyit mégis: ezúttal valóban vígjátékról van szó, kapunk egy happy endet is és a "rossz" is elnyeri méltó büntetését - valószínűleg úgy, ahogy az életben ez nem következne be. Aki szórakoztató, sok nevetésre lehetőséget adó előadásra vágyik, annak ez kitöltheti egy szabad estéjét.
