Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Tovább jönnek a beszámolók a múlt heti vidéki előadásokról. A miskolci Albee-darab, a kaposvári Szerelem, a pécsi Oedipus után jön a szombathelyiek Ványa bá-ja.

A szombathelyiek előadását az előző nap miatti teljes fizikai kimerültség állapotában tekintettem meg. Előre bocsájtom, nagyon szerettem az előadást, nem aludtam el közben és végig tudtam figyelni. Miután előző éjjel három órát aludtam, ez már önmagában is eredmény. Tetszett, annak ellenére, hogy sokat is vártam tőle.

Ugyan túl nagy szükségem éppen a múlt pénteken nem volt még egy előadásra, de mivel Szombathelyre nem könnyű eljutni (én idén áprilisban voltam egy koncert kapcsán összesen egyszer a Weöres Sándor Színházban, és akkor is csak az épületben, előadást nem tudtam nézni), fel nem merült bennem, hogy esetleg kihagyjam ezt a ritka lehetőséget.

Hamvai Kornél fordítása, a megszokottól eltérő címmel – Ványa bá-vá rövidült a bácsi – várakozást keltett bennem és örültem neki, hogy éppen ezt hozzák fel a kínálatukból.

Csehov számára fontos darabjainak műfaji megjelölése, a Cseresznyéskertre ráírja, hogy komédia, ugyanakkor a Ványa nem lesz se vígjáték, se színmű,  a szerző pusztán azt írja a cím alá: „jelenetek a falusi életből”.  Ha Réthly Attila rendezésének a hangvételét és stílusát ( a csehovi hangulattól nagyon elütő zenei betétekkel együtt) szemléljük, akkor helyenként az az érzésünk, hogy a címszereplő (Mertz Tibor) köré szervezett előadás helyenként bohózatra emlékeztet, Ványa viselkedése, panaszkodása egy fehér bohócra asszociál. Ezzel együtt, hiába nevetünk viszonylag sokat a szereplőkön – Mertz Tiboron kívül Orosz Róbert (az élősködő-semmittevő Tyelegin szerepében) is sokat tesz azért, hogy így viselkedjünk - , mégis az a benyomásom, hogy soha életemben nem láttam még egy ilyen reménytelen Ványát. Az első jelenet első perceiből kiderült, hogy ebben a közegben teljes a kilátástalanság, az előadás kicsit sem áltat minket, ahogy jellemzően Csehov szereplői teszik, hogy jobb lenne, ha ez vagy az történne. Nem, semmi esély, semmi kapaszkodó.

Azt hiszem, hogy a darab kulcsa Bajomi Nagy György alakítása Asztrov szerepében. Csehov orvos volt és minden művében nagyon lényeges szerepet szánt az orvos szereplőnek, de itt és most még annál is inkább. Megtudjuk róla, hogy dolgozik folyton, „mint az állat”, mellette erdő-védő is, szívén viseli az egész vidék sorsát. Nem csak magának él, éppen ezért a nála lényegesen fiatalabb Szonya isteníti, szerelmes belé és feltételezi, hogy majd ő képes lesz arra, hogy a férfit felemelje, aki tehetetlenségében a bevett módon, vodkával próbálja megoldani az életét, ahogy az már lenni szokott. A férfi tisztában van a helyzetével, nincsenek illúziói, nem szerelmes, és Szonyában nem vesz észre semmiféle lehetőséget egy más életre, pusztán Jelena szépsége az, amelyik vágyakat kelt benne, de azt az illúziót mégsem, hogy az élete alapvetően átformálódhatna. Látunk valakit, aki jobb sorsra lenne érdemes, de mégis csak tengődik.

Ahhoz, hogy ezt a kiégett és reményvesztett férfit megismerjük, még ennyi idő sem kell az előadásban, mint amennyi ehhez az előző kilenc sorhoz szükséges volt. Rápillantunk, és ahogy rájövünk, hogy ez a férfi lenne az a csodálatos Asztrov, Szonyecska bálványa, azonnal tudjuk is, hogy ez egy lejátszott parti. Átjön, hogy ez a már leamortizálódott férfi még mindig energikus, és még hathat egy nőre, de még a későbbi "rendbehozott" formájában, amikor Jelenának udvarolgat, sem adja azt az illúziót, amelyet annak idején a Radnóti előadásában Szervét Tibor sugárzott. Nem, nem fogunk elandalodni és nem hisszük azt, hogy szegény kis leánykának mennyivel jobb élete lehetne, ha ez az ember észrevenné. Ez az az élethelyzet, amikor senkinek semmitől nem lehet jobb.

Hiába nevetünk sokat, ez egy kíméletlen előadás mindenestül, nagyon igaz rá a címben kiválasztott Kosztolányi idézet. Fáj, hogy ez van, de élni kell. Ezt mondja Csehov is és ez az előadás segít abban, hogy ezt elfogadjuk lázadozás nélkül.

Hartai Petra egyetemi hallgató igazán optimális választás Szonya szerepére. Nemcsak azért, mert kellően fiatal és elhisszük neki a munkavágyat is, hanem azért, mert hiába csúnyítják el, kisugárzik lelki nemessége, sőt az előadás végén zöld blúzában szinte meg is szépül. Nem kellene más, csak az, hogy a doktor is alaposan megnézze, ráfigyeljen és megtörténhetne a csoda. De nem, ebben a közegben már az is csoda, az is érték, hogy legalább bensőségesen egymás mellett dolgozhat nagybátyjával, a köztük lévő szeretetkapcsolatot nem bontotta le az előadás, az érvényesül.

A rendezés nemcsak a kissé elütő hangulatú zenével zökkent ki minket a miliőből, de jó húzás, hogy a legutolsó jelenetben, amikor Ványa és Szonya a munkába menekülést tudja az öngyilkosság egyetlen reális alternatívájaként felmutatni, előkerülnek a laptopok és ez az előkészítetlen fordulat nemcsak poénként (de úgy is) hat, hanem el is gondolkodtat, elő is segíti a helyzettel, a szereplőkkel való további azonosulást.

Réthly Attila rendezése kellemesen illúzióromboló, nagyon jót tesz – hiába a sokadik Ványa a gyakran színházba látogatóknak, mégis sikerül a darabot egy kicsit más nézőpontból megmutatni.

Még három szereplő maradt, akikről nem esett szó és ez ne maradjon így. Trokán Péter ideális Professzor, sármosan vonzó még mindig, elhisszük azt is, hogy mindkét felesége beleszeretett. Igen, mindaz igaz rá, amivel Ványa megvádolja, ránézésre is valószínűsítjük, hogy nem nagy tudós, de azt is, hogy komolyan veszi magát – a többiek magukra vethetnek csak, ha maguk elé helyezték az érdekeit évtizedeken át. Biztosan nem agresszív, „ a vegyünk egy finnországi nyaralót” gondolatot el fogja vetni, ha ellenkezésre talál. Vannak ilyen emberek, és mivel ideálképekre szükség van, mégsem tekinthetjük őket haszontalannak. Az egészen más kérdés, hogy a bálványból fájdalmas kiábrándulni, de majd túléli Ványa is a sokkot, csak azt sajnálhatjuk, hogy túl sok „aktív éve” nem lehet hátra, és nem látjuk, nem látja ő sem azt a másik irányt, amerre fordulhat.

Jelena, a felesége sokkal fiatalabb és vonzó, bár túl van sminkelve, ahogy az az orosz nőkre jellemző is. Nagy Cili sikeresen mutatja fel ebben a szereplőben az áldozatot, nagyon hamar eléri, hogy az ő nézőpontjából is szemléljük a történéseket. Az orvosba kicsit beleszeret – részben unalomból, részben azért, mert őt a többieknek különbnek látja -, de mégis csak unatkozik végig és ki van fáradva. Mert fárasztó lehet örökösen a vágy tárgyának lenni.

Szonya nagyanyja, a professzor anyósa Vlahovics Edit. Kicsit bohókás, játékstílusa ugyan beleillik a rendező által megszabott csapásirányba, de vastag ősz copfjai (parókája) ellenére mivel alkatában annyira sok „gyerekes” vonás van, hogy egyetlen pillanatra nem tudjuk Mertz Tibor anyjaként elfogadni. Könnyen elhiszem, hogy a szereposztás kényszerű eleme ez a megoldás, a színésznőnek kellett valamilyen feladat, és „igazi öregasszonyt” egy zseniális és valóban idősödő színésznő személyében nem találtak, aki vállalta volna a Szombathelyre utazgatást, de ez azért kár. Vlahovics Edit empatikus személyt játszik, aki jóban van mindenkivel, de nem ad elég súlyt a szerepnek.

Ezzel együtt összességében nagyon jó és emlékezetes Ványa élményem volt, még így is, hogy nagyon rossz volt az időpont számomra, örülök, hogy láthattam.

Másnap még egy miskolci előadás következett, a Pillantás a hídról.

Címkék: Szombathely Thália Hamvai Kornél Trokán Péter Nagy Cili Vidéki Színházak Fesztiválja Mertz Tibor Réthly Attila Hartai Petra Orosz Róbert Bajomi Nagy György Vlahovics Edit

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr1811704885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.