Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Régen volt az, amikor még széleskörűen tájékozottnak gondoltam magam színházi és koncert programok dolgában, így nem lepődtem meg, amikor tegnap délután háromkor valaki egy olyan koncertre hívta fel a figyelmem, amelyikről nem hallottam, pedig érdekelt és végül el is mentem rá.

Még annál is jóval több lehetőség áll rendelkezésre Pesten, mint ahogy első látásra tűnik. Van zenei élet a Zeneakadémián, Müpán és az Operaházon túl is, ráadásul sokszor ugyanazokkal a művészekkel lehet találkozni ezeken az egyéb – jellemzően templomokban zajló és ingyenes– eseményeken is. Aki azért nem jár koncertekre, mert drága mulatságnak találja, olvassa el alaposan a Koncertkalendáriumot (havonta megjelenő ingyenes kiadvány), nézzen szét a port.hu-n is és szinte minden napra találhat magának valami érdekeset.

És most az ajánlás után néhány megjegyzés, még véletlenül sem zenekritika – csakis nyomhagyó szándékkal a tegnapi újpalotai koncertről. Örülök, hogy mentem.

Az Újpalotai Nyári Játékok eseményei ezen a héten, azaz még ma és holnap is folytatódnak a Boldog Salkaházi Sára templom udvarán. Húsz perc alatt ide lehet érni gyorsjáratokkal a Blaháról (7E, 8E, 133E) és a Fő térnél kell leszállni. (Pénteken fellép és szintén ingyenes koncertet ad a Szakcsi Quartett!) A helyszín feltétlenül érdekes, miközben nézzük a fellépőket, mögöttük óriási platánokat és lakótelepi házakat látunk, bár sajnos egy légi folyosó alatt ülünk és 4-5 percenként elhúz felettünk egy repülőgép, és minden második ráadásul olyan alacsonyan, hogy a zaj belezavar a zenébe. (Milyen lehet ezt nap mint nap hallgatni az itt lakóknak?)

Tegnap a Savaria Barokk Zenekar játszott korhű hangszereken Németh Pál vezényletével és fellépett még az Octovoice Énekegyüttes (művészeti vezető: Geiger György), illetve négy ismert szólista: Jónás Krisztina (szoprán), Szerekován János (tenor), Bakos Kornélia (alt), Jekl László (basszus). (Utóbbit vasárnap, a Mesterdalnokokban hallottam utoljára, ez is mutatja, hogy a zenei élet inkább reflektorfényben lévő szférájában is ugyanazok az előadók fordulnak elő.)

A koncertet egyébként ma Bélapátfalván megismétlik. Elég nagy véletlen lenne, ha valaki épp ott olvassa a bejegyzésemet és amúgy nem hallott már egyébként is a fellépésről, de semmi nem lehetetlen, még oda lehet érni, ha valaki rájön, hogy épp egy ilyen programra vágyott ma estére.

Először Joseph Haydn Nelson-miséjét hallhattuk megközelítőleg negyven percben. Nekem ez is első élmény volt, nem volt összehasonlítási alapom. (Van egy listám, hogy milyen műveket akartam megismerni-beszerezni, ez is rajta volt tavaly óta, hogy érdekes lehetne és most egészen véletlenül ez az ismerkedés megtörténhetett.)  A közönség nagy része valószínűleg szintén nem ismerhette és valószínűleg nem gyakori koncertlátogató, mert akkor tudta volna, hogy a tételek közti szünetekben nem szokás tapsolni, sőt ez elég szerencsétlen, mert szétveri az élményt. A beletapsolás mindössze háromszor fordult elő, a karmester intésére a közönség végül rájött, hogy ez nem helyénvaló és abbahagyták. A közönség nevelhető. (Erről a kis közjátákról szinte azonnal eszembe jutott Furlanetto téli dalestje a Müpában, amelynek eléggé ártott a minden dal után feltörő taps – jó lett volna, ha akkor is jeleznek a közreműkődök.)

A Nelson-misében a szoprán szólók dominálnak, ez volt az első benyomásom és ugyan több tenor-basszus kettős is volt, basszus áriát csak egyet hallhattunk. Ez – nekem – a mű árnyoldala, viszont elmondható, hogy Jónás Krisztina, aki a többieknél jelentősen több megszólalási lehetőséget kapott, a rengeteg szólóját nagyszerűen énekelte és övé volt az elhangzó öt Esterházy Pál kantáta is a Harmonia Caelestisből.

Kantáta (hangszerkíséretes szólóének) és kantáta között hatalmas a különbség, most mértem fel. Egy éve ismerkedőben vagyok Bach kantátáival (ötöt szoktam rendszeresen hallgatni a kétszázból, ennyit erről – nem túl sok, de ez is az ismerkedés első lépcsőfoka, a youtube-on ezek is elérhetőek), amelyek jellemzően húsz-harminc percesek, több szólistát is igényelnek. Ez az öt tegnap elhangzó kantáta mind egyetlen szoprán énekest kívánt meg, akit kamaraegyüttes kísért. A szórólapról derült csak ki, hogy ezek mind a nagyobb ünnepekhez kapcsolódtak, nekem összességében ebből is és az előtte elhangzó Nelson-miséből és az estet lezáró Michael Haydn Te Deumból is az ünnep és a hálaadás hangulata az, amelyik átjött. (A tanév vége vagy az aratás kezdete miatt? - voltaképp bármikor lehetne alkalom arra, hogy az elért eredményeket megköszönjük...)

Nyugodt, békés este volt, meg lehetne próbálkozni azzal is, hogy szól a jazz itt péntek este a Szakcsi Quartett előadásában…

Címkék: Jekl László Savaria Barokk Zenekar Jónás Krisztina Szerekován János Bakos Kornélia Németh Pál Újpalotai Nyári Játékok Octovoice Nelson-mise

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr668856716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.